Beraktam a lengőkarokat, a rugókkal, és a vadonás új lengéscsillapítókkal. Mivel az autó motor nélkül túl könnyű a rugónak, a krokodil emelő az egész kasztnit emelte, amikor csak a rugót akartam összenyomni, hogy a lengéscsillapítót a helyére csavarozhassam. Ekkor indult a Csita hadművelet: az aknában, fél kézzel a motortérbe csimpaszkodva, csak sikerült a csavarokat berakni. :) Ez egy viszonylag könnyed feladat volt csak, a többihez képest.
Jött a fék összeszerelés, amiből még a jobb hátsóval sem végeztem. Először is, a rugókat valami rohadt nehéz volt a helyükre rakni. Végül két csavarhúzó és egy kalapács segítségével sikerült nagynehezen. Ekkor derült ki, hogy valami nem stimmel. A fékpofákat a rugók nem rántották össze. Ütögettem, nyomogattam, semmi. Az a gyanúm, hogy amikor elvittem felszabályoztatni annakidején, a fószer telenyomta az egészet azzal a ragaccsal, amivel a fék felületet ragasztotta, emiatt nem tud az önbeálló rajta mozogni.
Terveztem még ma lakkozni is a tankot, hogy holnap már azt tudjam visszaszerelni, de végül elmaradt. Végülis valószínűleg a másik oldallal is meg fogok majd kínlódni. Ez a terveimhez képest ismételten, újabb csúszást jelent. Pedig ha minden simán ment volna, akkor ma már a kéziféket is beszereltem volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése