Araszolunk a cél felé

Már amennyiben a cél az, hogy legyen egy tiszta, frissen összeszerel, újszerű kispolski Jánosból. A hétvégén voltam lent Miskolc mellett, és találkoztam Sankotuninggal, személyesen. Éppen egy gyönyörűre megcsinált Fiat 500-at hoztak el tőle, én meg 2-3 órával később egy Abarth szelepfedelet.

A hét első felében festegettem. Többek között kipróbáltam egy új maszkolási módot, amivel az Abarth feliratot szándékoztam lefesteni. Az elgondolás az volt, hogy ahol lehet, betekerem a szelepfedelet papírba, a felirat környékét pedig feltöltöm zsírral. A zsírt festés után le tudom törölni, és mosni féktisztítóval, a szín, pedig ahol kell, ott marad. Sajnos egy kis hiba csúszott a számításba, nevezetesen: a festék egy egybefüggő bőrréteget alkot, amit vágni, kapargatni kell ezekután. A végeredmény ennek megfelelően nem is lett szép, azt hiszem egy ecsettel könnyebb és gyorsabb dolgom lett volna.

Valamelyik nap a benzintankot is lelakkoztam, hogy végre száradás után beépíthessem. A hozzávaló alkatrészeket már réges-régen elmosogattam, így várták az összeszerelést. De ennyire még ne szaladjunk előre, mert történt érdekesség is!

Az elmúlt hetekben egy csomó e-mailt kiküldözgettem a neten magukat járműtervezőként hírdetőknek, hogy ajánlatot kérjek a BIS kormányműves átalakítás műszaki dokumentációjához. Ezekre idáig rendszerint "ilyennel nem foglalkozom"-tól, a "most egyéb elfoglaltságaim miatt nem fér belé"-n keresztül, a "ilyet nem lehet"-ig mindent kaptam. Mígnem, ma végre kaptam egy pozitív választ. Gyorsan fel is hívtam az illetőt, és elkezdtünk beszélgetni. Egyelőre ígéretesnek tűnik a történet. A fejleményekről majd persze még fogok írni, hogyha lesz mit.

Ezen kívül, végre sikerült találnom egy kárpitost, aki rá is ér, hogy elkészítse az üléseket, és meg is tudja csinálni. Majd a jövőhéten szállítom el neki a vázakat, meg ami van belőlük.

Ma este a garázsban viszont kigyulladtam! Mármint a pólóm! :) Éppen a fogasléces közdarabbal játszottam "beszerel, mér, kiszerel, flexel"-t, hogy rendesen felfeküdjön a kocsiszekrényre, amikor is  csörgött a telefonom egy hevesebb flexelés után. Már felvettem, amikor látom ám, hogy füstölök... egy nyugodt "Egy pillanat"-tal szóltam bele, majd gyorsan elcsapkodtam a pörkölést a hasamon.

De visszatérve a közdarabhoz: amint látszik, a korábbi postomban említett peremnek ki kellett vágni egy kis vájút, illetve kiderült még, hogy az anyós oldali részből kb 1 mm-et le kellett marni, hogy a segédirányítókar alatt található púptól ne álljon el, ha felszerelem. Végül kapott egy kis alapozót, majd egy szép, fekete színt.

A másik, már régóta húzódó feladat a főfékmunkahenger összerakása volt. Az alkatrészei idáig benzinben áztak, a henger pedig szép fehérre homokszóródott. Szerencsére volt a szétszedéskori állapotról egy képem, így összerakni sem volt nehéz... azt hittem. De szorult. Mintegy 3 perc után untam meg, és vettem elő a WD40-et. Ugyebár zsírozni ezt nem szabad, hiszen a fékfolyadék elszállítaná, aztán ki tudja hol keletkezne érelmeszesedés a fékrendszerben? Most nagyszerűen, könnyen jár, és még jól is néz ki! :)

Benzin cső, bal felül + száradó festmények

És beszereltem a benzin tankot! Na persze nem ilyen egyszerűen ám! Neeem! Másfél óra alatt. Először is, 15 percen keresztül próbálkoztam, hogy mindhárom csavarra rátaszajgassam, de a harmadik csavar (a leghátsó) mindig túl közel volt. "Mi az Isten? Megnőtt a tank?" Aztán egy lazító cigi, és megpróbáltam először a leghátsó csavarra ráhúzni, és utána az elülső kettőre, és láss csodát: felment a helyére! Utána jött a beltérben a benzin beöntő cső visszaeszkábálása, mint következő nehezítés: az öreg műanyagok elég ridegek, és merevel voltak, a 26 fok ellenére, ami miatt minden ügyességemre és erőmre szükség volt hogy az alumínium szart beléjük paszírozzam.

Ma este még a kéziféket is sorra akartam keríteni, de azzal már csak a pucolásig jutottam. Meg a csiszolás, festésig. Mivel pucolásnál feltűnt, hogy van rajta egy kis felszíni rozsda. No, azt majd legközelebb szerelem be. Ha már pucoltam, még a kábelkötegeknek is nekiestem, de csak a legvastagabb, önindítóhoz menő szálat sikerült benzinben kilögybölni. Mondtam már, hogy valamelyik korábbi autószerelő mester az autó egész rohadt alját telibe fújta bitumennel, alvázvédés címszóval? Na ezt mostam le róla... a műanyag kábel szigetelésről.