"Good! I can feel your anger! I am defenseless! Take your weapon! Strike me down with all of your hatred!" És majdnem átálltam a sötét oldalra Sidious nagyúr csábítására, amikor elmentem kedden a kárpitoshoz. De előtte egy kicsit más.
|
Ilyen lett, és ilyesmi volt |
Hétfőn végre két jó hírt is kaptam: a szerelő szétszedte a kengyelt és féltengely, és készen lettek az ülések. Ígyhát hétfőn elhoztam a szerelőtől a robbantott első futóművet, és kipucoltam. A lengőkar maga, meglepően jó állapotban volt, pl. a kengyelekhez képest. Aztán még gyorsan lefestettem, és lelakkoztam az egyik fém fékcsövet, aminek a csavarját sikerült mozgásra bírni, és vasárnap már lecsiszoltam.
|
Párátlanító venti, tisztábban |
Kedden elvittem az első futómű alkatrészeit homokszóratni, a króm lökhárító tartókonzoljaival együtt. Aztán irány a kárpitos. Amikor megláttam, az üléseket nagyon megörültem, tényleg szép a huzat, ahogy elképzeltem, stb... aztán megfordítottam az ülést, és: a vázat nem kezelték le. Csupa rozsda, meg festék maradvány, hegesztés, ahogy elhoztam nekik. Ez azért a valag pénzért, amit elkértek, nagy pofátlanság. Egy kicsit rájuk pirítottam, megmutattam még egyszer a kocsi futóművét nekik, és feltettem a kérdést: "Vajon, ha a futóművem, benzintankom, rugók, stb így néznek ki, akkor szerintetek egy valag pénzért kapott rozsdás ülést ebbe az autóba bele fogok rakni?". Itt azért a képzeletbeli fénykardom elkezdett mocorogni Sidious nagyúr mellett. Maradtunk a péntekben, addigra rendberakják.
Este már csak a párátlanító ventilátor pucolására, és az elkészült, megszáradt felújított fékcső beszerelésére futotta tőlem, a garázsban tartott rendcsapás mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése