Lakatosnál jártam, félkész polskit láttam...

Voltam a lakatosnál megnézni, hogy haladnak a dolgok. Nagyon szinpatikus a hozzáállása. Amikor először beszéltünk, megállapítottuk hogy ennek az autónak nem monetáris, hanem eszmei értéke van, és hogy sokkal többe fog kerülni, mint amennyit valójában megérne. Így azt a célomat is megértette és figyelembe vette, hogy nem egy gyorsan összecsapott munkát szeretnék, hanem egy hosszú távon szép és tartós, értékes megoldást.

Mindenféle lyukakat betömettem vele: motorházfedél rendszámtábla tartó lyukak, az ajtókon a díszléc lyukait, a tetőn az antennának kialakított lyukat (máshova tervezem azt majd később).

Annak ellenére, hogy annyira első pillantásra nem tűnt nagyon ütött-kopottnak János, azért el kell ismerni, nagyon lelkiismeretesen megtalálta a horpadásokat például az ajtón... :) A többi lyuk, rohadás is szépen lassan eltűnik mind. Alább látható, milyen "ember feletti munkát igényelhetett például a küszöbök (és környezetük) cseréje.

Sokáig otthon el sem mertem mondani kedves feleségemnek hogy ez a kis "apró" javítgatás 160e Ft-ot húzott ki a nadrágzsebemből, és hogy a fényezés még sehol sincs. Azt hiszem kénytelen leszek ez utóbbival egy kicsit várni, például tavaszig, ha nem akarom magunkat teljesen legyatyásítani. Asszonynak nehéz ellent mondani pényzügyekben, főleg hogy ez a munkája is. Abszolút biztonságra játszik.

Habár azt hiszem az ilyen felújítási munkálatok esetében hallott összezördülések valójában ennek a "biztonságra és racionalitásra törekvéses" vs "túszul ejtett autónk érzelmi kötődésekből fakadó kiváltására törekvése minden pénzzel" mentalitások ütközéséből fakad. Itt nincs olyan, hogy a káposzta is megmarad, és a kecske is jól lakik. Itt a farkas a nevető harmadik (a mester ember), aki szépen bekebelezi a kecskét (minket). A káposzta pedig esetleg a kiköpött csontjainkra ráköp egyet. Ha nem vigyázunk.

Ezért gondolom úgy, hogy majd tavasszal lesz csak szépen lefényezve. Hátha addig a káposzta kicsit megnyugszik, hogy legalább azt a leköpést elkerülhessük.

No de visszatérve Jánosra egy gondolat erejéig: Az utolsó képen egy remekmű látszik. Az ablak kéder az esőtől már nem először indult rohadásnak. Én csak az egyik oldalra emlékeztem, de mint kiderült már mindkét sarkot javították valamikor. Azt is megtudtam, hogy nem ahol a kifolyó nyílás található a gumikeret alatt van a keret legmélyebb pontja, hanem pont ezeknél az alsó széleknél. Ígyhát megegyeztünk, hogy oda egy olusz ék alakú kifolyót kapok.

A képek még szándékosan glettelés előtt készültek, hogy a fém munkákat megörökíthessem az utókor számára.