Ágy a Honda Insightban

Hogy miért nem tudtam az utóbbi időben rendesen aludni otthon, az most lényegtelen. De nem tudtam, és a folyamatos álmosság belőtt állapotában megfogant a gondolat bennem, hogy a mindennapi használt autómba kellene egy ágy!

Az öteletet, tett követte. Elhatároztam, hogy nem tervezgetek hosszasan, hanem csak úgy a fejemben összeállt elképzelést némi méricskéléssel, fúrás-faragással megvalósítom. Így ez lett az első asztalos projektem. Vettem 5db 2m-es, 7.5x2.2cm lécet, 5mm vastag furnér lemezt, néhány önbehajtó csavart, vastag polyfoamot és uccu!

A nehézséget az jelenti, hogy az autóm, egy 2000-es évjáratú Honda Insight, ami két személyes. A csomagtartója magasabban van mint a padlószint, az ülésit csak csavarozva lehet kikapni, a fejtámla egybe van építve a háttámlával, és nem lehet teljesen ledönteni, vagy hátradönteni.

Így a megoldás az lett, hogy a fejtámlák között (40 cm) elvezetett fekvő felület a kocsi közepén van, a csomagtartó magasságában, amihez elöl egy kétlábú ágyrész (80 cm, főleg az utasoldal fölött), míg hátul egy 60cm-es lábrész készült. Ezek szétszedve, speciálisan forgatva a csomagtartóban szépen elférnek, összeszerelve pedig kvázi-átlósan fekve 200-220 cm, sík fekvőfelületet biztosítanak.

Nettó, mintegy 10 óra munkával össze is lehetett rakni, méregetéssel, csavarozással, csiszolással, plyfoam ragasztással, mindenestül.

A képeken nem látszik, csak a lenti, vicces videón, a rétegelt lemezekre 2cm vastag polyfoamot ragasztottam, kétoldalas szőnyegpadló ragasztószalaggal. Nem tűnik túl tartós megoldásnak, mivel terheletlenül már most kezd itt-ott elereszteni, ezen még majd valószínűleg dolgozni kell.

Tapasztalatok: a bemászás igen körülményes, és hogyha az ember egyszer elhelyezkedett, nem szívesen mászik ki, mivel az ugyanilyen körülményes. A gyújtáskapcsolót, meg rádiót simán el lehet érni, a vezetőoldali ablakemelő kapcsolókat is, szükség esetén. Az ajtót is be lehet csukni, ha már majdnem elhelyezkedett az ember, hogyha a vezető oldali ülésre támaszkodik. Az ágy alatt, az anyós ülésen rengeteg hely van, pl a csomagtartó tartalmának egy részét ide át lehet szervezni, alváshoz. Maga a forgolódás az ágyon szintén körülményes, de nem lehetetlen. Viszont, az oldalon fekvést el lehet felejteni, marad a hanyatt, és hason fekvés.

Folytatás

Az elmúlt időszakban semmi időt nem tudtam János felújítására fordítani. Az autó félkészen, de nagyobb darabokban hever a garázsban, sok apró tehendővel a készig. A hosszú hétvégét kihasználva, kerítettem magamnak 2 fél napot, hogy kicsit játszak tovább a felnőtt legóval.

A motort ugyebár a szerelőmtől működő képes állapotban kaptam vissza, az alábbi megszorítások mellett: a saját karbimmal nem indult, így egy kölcsön karbit kapott, diagnózis: valószínűleg a mágnesszelep a hibás, mert nem kattan. Az Abarth szelepfedelet nem sikerült neki a karbi miatt feltenni, mert nem fértek el egymás mellett, így egy hagyományos szelepfedelet kapott kölcsön. Ha kész az autó, akkor egy szelephézagállításra azért még menjek vissza hozzá.

Gondoltam, akkor ezek közül egy pár dolgot orvosolok, mielőtt tovább haladnék. Kölcsön karbi le, saját fel, tényleg nem indul. Saját karbi le, immel-ámmal megpucol, vissza, elindul, de durrog, karbiba visszalő a henger. Gújtás kábelek rendezget, tartalék karbival kipróbál, kicsit jobb, de hirtelen gázra nem reagál jól (lefullad). Kölcsön karbi fel, már el sem indul. Közben próbáltam a saját karbimban az új mágnesszelepet, de akkor nem volt alapjárat egyáltalán. A turpisság kiderült: a régi mágnesszelep tűje le van nyisszantva, így mindig nyitva van. A másik két karbiba pedig nem megy bele a mágnesszelep. Az újról pedig az derült ki, hogy teljesen más a fúvókájának az alakja, hossza. Ezzel még lesz dolgom, valószínűleg Lada mágnesszelepet vágtak hozzám a boltban. :(

Kicsi fórumozás, gondolkodás, és polski biblia olvasgatás után arra jutottam, hogy lesz ami lesz, szétszedem megint a saját karbimat, beállítom az úszót benne (ebből kapott újat), kiszedek minden kiszedhetőt, és átfújogatom féktisztítóval. Illetve nem haolgatom, beállítom a szelephézagokat is. Vasárnap, amíg meg nem érkezett Andrei, ezeket meg is cselekedtem. Aztán Andrei kiszúrta, hogy ez bizony gyújtás, azon belül is megszakító probléma. Így tanácsára azt is szétkaptam, megdörzsölgettem csiszoló papírral az érintkezőpogácsákat, illetve csináltam egy új kábelt onnan a trafóhoz, mivel az is elég gatya állapotban volt.

És láss csodát, beindul a kicsike. Vígan pöfékel, mint egy, a műtőasztalon, átültetésre váró szív duruzsolt a kerékgumira rakott falemezen, zötyögve, berregve. Az alapjárati keveréken állítottam, így már a hirtelen gázadásra is reagál. Közben valami történt a Lada olajgombával, mert folyton azzal riogatott, hogy nincs olajnyomás, így sebtében visszaszereltem a polski sajátját. Meg is nyugodtam, amint elaludt a lámpa.

Köszben az Elegant (Polski Fiat 126 650 EL) gyújtás részleteiben is elmerültem, Sás, FZRTom és Andrei a fiat126.hu fúrumon nyújtott segítségével megrajzoltam az elvi kapcsolási rajzát a cuccnak, illetve a fehér foltokra fényt derítettem. Egy kevés google translate segítségével a lengyel oldalakról pedig felszívtam a tudást, amit erről az elektronikus gyújtásról tudni lehet.

Vasárnap még gyorsan felpattintottam a saját karbi talpamat (amin van egy vákuumcső kivezetés), a saját karbimat (egyelőre még a kiherélt mágnesszeleppel), és az Abarth szelepfedelet. Kipróbálni, hogy jön-e belőle az olaj, illetve hogy nem szív-e fals levegőt, majd legközelebb fogom, ahogy az elegant gyújtást is legközelebb tesztelem, és írom le a tudnivalókat róla.

Kicsit megtorpantam

Új rögzítőfül, csavarból

Az utóbbi időben kicsit alábbhagyott a fejlesztési munka Jánoson. Eleninte apróságokat fejeztem be, illetve vártam a váltóra, meg a motor elkészülttére. Időközben persze mindkettő befutott, egy igen sok időt elrabló csemetével együtt, így most ez utóbbinak bajlövésére (trouble shooting) fókuszálok.

Amíg vártam a váltóra, és a motorra, és még a kisded a pocakban volt, addig még gyorsan összeraktam a műszerfalat. Egy bontott külső borítást szereztem még annó, ami nem annyira deformált, mint az enyém volt. Ennek amúgy megvolt ugyanaz a hibája, nevezetesen a felső rögzítőfülei le voltak törve. Ezt egy fúrással, illetve egy nagyfejű csavar becsavarásával pótoltam. Hogy a megfelelő felfogatónyílásba beférjen, kicsit le kellett a csavar fejéből az egyik oldalon köszörülni. Beszerelés után, most atom stabilan feszül a helyén.

Innen már tényleg csak a motor hiányzik

Aztán bekötöttem végre a benzintankot is, anélkül hogy nagyon kiszereltem volna (a beöntő csövek rajta voltak még). Ez elég nőgyógyász megoldásnak tűnt, így egy kevés szöszmötöléssel bizony járt a dolog. Mostmár minden a helyén van, innen már tényleg csak a váltó-motor páros hiányzik csak. A biztonság kedvéért, a benzincsövet jó hosszúra hagytam, amit majd beépítés után fogok méretre vágni.

A bajuszkapcsolóm elgé öregecskének látszott, ezért úgy döntöttem, hogy lefestem azt is feketére. A piktogrammokat rajta persze kitakartam előtte. Egy kis csiszolás után a fekete matt festéktől ismét újszerű állapotban pompázik, és azok a napszívta, kiszürkült foltok is eltűntek róla, amik az autó összbenyomását rombolták volna. Sztem szép lett.

Holdjáró abroncsok, festés előtt

Amikor annakidején lakatolsára átadtam az autót, akkor már a lehomokszórt, általam lefestett felniken állt/gurult az autó. Ezek a kerekek voltak bent, amikor az alvázvédőt is megkapta, illetve a festéket is felhordták rá. Így volt rajta idegen anyag rendesen, ami önmagában is újrafestésért kiálltott. Viszont hozzátartozik az igazsághoz, hogy azt még az első alkatrészek között fújtam le, és még nem volt gyakorlatom ebben a műfajban. Azóta sokat fejlődtem, és most már tudok foltmenteset fújni. A problémát az okozta csak, hogy most a gumik rajta voltak, így ki kellett őket maszkolni.

Ezt a gumi leeresztésével, csavarhúzóval eltávolítva kicsit a felnitől, papírdarabokat tömködve a felni és a gumi közé oldottam meg. A gumi ismételt felfújásával szépen odaszorította a papírt a felnihez. Ez igen pepecs munka volt, de a 40 perces maszkolást sikerült a negyedik guminál már 15 percre lenyomni.

Az autó belsőterével is foglalkoztam egy kicsit. A műszerfal után, a kormányoszlop összeszerelése következett, a "felújított" bajuszkapcsolóval. A dudáról kiderült, hogy visszaszerelve nem szól. Kiszereltem hát, hogy megvizsgáljam. Kiderült, hogy a csatlakozóvégek voltak kicsit rossz állapotban, illetve a duda hátulján lévő csavarral a rezgési hézagon kellett kicsit állítani, hogy megint minden rendben legyen. A váltóalagút kárpitját leszedtem, ez végül nem lesz tartozéka az autónak, és a tervezett helyre, a fűtésalagút tetejére felfúrtam, és rögzítettem a poroltót. Csak hogy kicsit sportosabban nézzen ki. :)

Aztán egyszercsak megérkezett a váltóm! Nagy Köszi Sankotuningnak! Belekerült az ötödik fokozat, illetve új féltengelyek, szimeringek, tömítések. És különben is... ránézésre is sokkal gusztább lett! :) Szépen beleöntöttem az olajat, és mivel tudtam, hogy beépítés előtt üresbe kell tennem, hogy a rugalmas összekötőt megfelelően be tudjam majd faragni, nekiálltam. Nem is gondoltam volna, hogy azt a kis kart rángatva ez ilyen nehéz lesz. Végül az oldalán található golyós pozícionálót kicsit kicsavartam, hogy könnyebb dolgom legyen, így már sikerült.

És akkor nagyjából itt meg is állt a project, egy kis időre. A motor még megérkezett, azt külön beindítottuk, működik most szépen. A képeken már viszonylag szép állapotban van, de azért még egy-két dolog hiányzik róla: Abarth szelepfedél, Abarth olajteknő, a lada olajnyomás gomba, az elegant gyújtás. De előbb nézzük, hogy miket is kellett csereberélni a motoron: AC nyomórúd, dugattyú gyűrűk, labirintház gyűrű, szimeringek, vezérműlánc, és kerekek, hajtókar csapágy, kipufogó (ez már jó rég megvolt), kipufogó könyök, azok csavarjai, kipufogó tartóbilincsek, olajgomba (ezt már annó leállításnál kiderítettem, hogy rossz), nívópálca, motor felfüggesztés.

A kipufogó külön tortúra volt. Vettem egy vadi újat még annó, de össze-vissza kellett hajligatni, vágni-hegeszteni, fúrni, hogy megfelelően illeszkedjen a csonkokhoz, illetve a bilincsekkel is be lehessen fogatni. Ennek nyomai láthatók a csöveken.

Az olajnyomás érzékelőre, kispolskihoz 100 EUR lett volna egy érzékelő gomba, illetve egy hosszított szárú van/nincs jeladó. Így elkezdtem kicsit kutakodni, kérdezgetni a fiat126.hu fórumon, hogy ezt mások hogyan ugrották meg. Köszönet Andreinek a tippekért! A megoldás végül a következő lett: Lada 2103-as olajnyomás érzékelő + gomba, elosztó cső, illetve átvezető csavar. Elektromosan a Lada gomba egyenértékű a Polski gombával, így az átalakítás redukálódott az áteresztőcsavar 14x1.5-es menetének 12x1.5-es menetűre esztergálására. Az egész, vadi új alaktrészekből, a zsombi-car-tól, esztergálással 5500 Ft volt.

Futómű, fék, kárpitok

Miután a féltengelyek, lengéscsillapítóstul a helyükre kerültek, már csak az első futóművet kellett összerakni fékestűl, hogy fékfolyadékkal fel lehessen tölteni. Ezt szombaton gyorsan meg is tettem. Juhú! Teljes a futómű rendszer! Jöhet bele a fékfolyadék! Kis segítséggel (egyikönk pumpált, másikunk légtelenítő csavarnál babrált) elkezdtük a műveletet, és közben sűrűn néztem nem szívárog-e valahol a csőrendszer. Az első hely, ahol láttam kifejezetten csöpögni, az a főfékmunkahenger legvégén lévő 22-es anya körül volt. Szerencsére nem spriccelt, csak minden pumpálásra jött belőle, így a karosszériát nem érte az anyag. Gyorsan meghúztam, és mehettünk tovább.

A ludas dugattyú

De hiába légtelenítettünk, csak nem akart rendesen felkeményedni. Már másfél flakont keresztülpumpáltunk a rendszeren, de még mindig puha volt, csöpögni meg sehol sem csöpögött. Amikor magamra maradtam, még elzárt légtelenítők mellett nyomkodtam kicsit a pedált, hátha a nagyobb nyomás kihozza a hibát. Ekkor megjelent a bal hátsó fékdob alatt egy kis tócsa. Szétbontva egyből látszott a hiba oka: a dugattyú elfosta magát, és az olaj a dobban gyűlt. Annyi előnye volt a dolognak, hogy legalább a fékrendszer át lett mosva rendesen. Eleninte elég dzsuvás lé jött belőle.

Vasárnap első dolgom volt kicserélni a két hátsó dugattyút (amik még az eredetik voltak) újakra. Még szerencse, hogy legutóbb az elsők mellé hátsókat is vettem, tartalékba. Hogy ne kelljen mindent megbontani, a következő stratégiát követtem: egyik dob fent hagy, kéziféket behúzva a pofákat szétfeszítettem, egy dróttal összetekertem a rosz dugattyút, hogy ne lökje szét magát, amikor a pofák már nem tartanak ellen. Ekkor a fékalaplaphoz csatlakozó két tizes csavart kicsavartam, és átnyomtam a lukon, még becsavart fém fékcsövestül.

A légtelenítőt egy csövön keresztül flakonba vezet, és amennyi jött belőle mind leeresztettem (kis pedál pumpálással). Ekkor lecsavartam a légtelenítőt, és jöhetett a fékcső kicsavarása. Amint kint volt, egy benzincsövet gyorsan rádugtam, belevezetendő a maradékot a flakonba. Így sikerült leereszteni a folyadékot viszonylag kevés melléfolyással. A másik oldal ugyanez pepitában, de ott már kevesebb volt a leeresztendő eleve.

Összeszerelés, és újra felötltés után újabb azzal szembesültem, hogy nem sikerül a bal hátsót légteleníteni rendesen, valószínűleg azért, mert az elosztótól a baloldal köre fölfelé indul, és ott a hajlatban a buborékok szépen meg tudnak ülni. Ezt majd hogyha lábra állítom, a kocsit féloldalasra döntve ismét megpróbálom. Ahol még buborékok gyűlhetnek, az közvetlenül a főfékmunkahenger fölé kanyarodó csövek tetejében. Erre egyelőre még nincs jó ötletem, hacsak nem extrém módon megdönteni az autót.

Aztán beszereltem a műszerfal kárpitot, meg a beltéri levegőkeverő rendszert. A középkonzolba még egy apró újdonság is bepattant, az autós boltban 500 Ft-ért kapható szivargyújtó. Ugyan kellett a bekötési csatlakozásain változtatni, de most bekötve, működik, pipa.

Mindezek után, a mosóból elhozott, frissen tisztított kárpitok jöttek. Először természetesen vissza a helyükre azok a vastag gumira ragasztott hang- és hőszigetelő filcek, majd rá a krápit. Sajnos kiderült, hogy a fakóságát a dolognak nem a kosz okozta, hanem a napon töltött évek alatt fakult ki ilyen szinten. Ezzel majd még valamit kezdeni kell, újra kell festeni.

A vezetőoldali kárpitot is végre véglegesíteni tudtam, beszerelve az ablakemelő alátétet, illetve az új, kilincs alátétet. Végül beraktam az üléseket, még rajtuk hagyva a fóliát, hogy a későbbiekben azért még védve legyen, amikor koszos ruhával behuppan valaki (pl én, vizsga biztos, stb...). Egy festő hullámkartonnal pedig kibéleltem a lábteret.

A végén még autó lesz belőle

Ilyen volt...

Most már csak rajtam múlik, mikor áll lábra ismét János. Tegnap megkaptam az összerakott első féltengelyeket, a kengyellel, új csapszegekkel. Kicsit ütött-kopott lett a szépen lefestett felület, ahogy a dolgok a helyükre kerültek benne, de egy gyors maszkolás és javító fújásoknak hála 1 óra alatt ismét szépen pompáztak. Hagytam hogy félig megszáradjanak, és két órával később óvatosan be is szereltem.

...és ilyen lett.

Előtte, a múlt hétvégén hasonlóan javítófújkálással megpermetezett lengőkarokat raktam a helyükre, miután összeszereltem őket. Ott is kapott ugyanis még egy kicsit, ahogy a szemben lévő szilenteket a helyükre kalapáltam (sajnos ezeket már nem sikerült préselni, ahogy az elsőt). Az is nagyjából utána a karosszériához fogva száradt ki rendesen. De ahhoz hogy ez meg tudjam tenni, egy-két csavart, alátétet is be kellett szereznem; nagy megelégedésemre megtaláltam a Szögkert - amit csak ajánlani tudok-, ahol még zéger gyűrűt is katam végre a kuplung pedál bowden rögzítéséhez, réz szigetelő alátéteket a fő fékmunkahenger csavarjaihoz, 10.9-es csavarokat a kengyel és lengőkar összekötéséhez, illetve a régóta szívató M12x1.5-ös anyákat.


Elkészült a motorblokk üveggyöngyözése is múlt péntekre, így azt is vittem utána a szerelőmnek, a közben beszerzett, új motoralkatrészekkel. Ideiglenesen a régi szelepfedelet rátettük, hogy a szelepemelőket, rugókat, stb. védje. Így az is szép fémszínű lett kívülről, amit hétvégén szintén lefújtam, de ezt már fekete hőállóval.

Belülről a szinter még tartott rajta, így azzal külön nem foglalkoztam. Tartaléknak jó lesz, most már nem fog tovább romlani az állapota, mondhatni újszerű lett.

A kárpitokat is előbányásztam, és elvittem a kedvenc autómosómba, hogy tisztítsák ki rendesen. Az ajtókárpitoknak, meg a hátsó kerékjárati ív feletti műanyagnak jómagam estem neki: egyik oldalról benzin, majd mindkét oldalról szappanos víz (inkább Ultradermes, a szerk.).

A kárpitok még mindig nem száradtak meg, mert különben hívtak volna, de az ajtót már legalább készre tudtam szerelni. A jobb oldalit. Mivel kiderült, hogy a bal oldalihoz hiányzik (törött) a kilincs alátét, illetve az ablakemelő alátét. hmm...

A szellőző rendszert is körbeszigeteltem, a boltban kapható ablakszigetelővel. Így már biztosan nem sok helyen fog szelelni a váltórudazat alagút, amíg előre nem ér a meleglevegő! :)

A motor oldalsó levegőbeszívójára pedig kísérlet képpen felpattintottam 2 réteg gézt: elvileg nem fogja nagyon akadályolzni a levegő áramlását, viszont a nagyobb méretű koszok/pókok motorba/ventillátorba jutását megakadályozza, így tiszta maradhat a motor. Annó ugyanis amikor szétszedtem, a blokkon kisméretű faleveleket, nyárfa termést, és hasonlókat találtam (a rengeteg pókhálón, és poron túl persze, ami mind az olajba beleragadtak, és odaégtek).

Tegnap már csak az első fékek összerakása és beállítása lett volna, de kiderült, hogy a régi fékmunkahengerek úgy beálltak, mint a szög! Mozdítani sem lehet a dugattyúkat, csupa rozsda az egész. Ígyhát ide teljesen újakat fogok tenni, remélem báró-kernél van raktáron.

Ezen kívül persze még volt egy csomó apróság, mint pl.: szétszedtem, megpucoltam, és összerktam a korábban beszerzett króm visszapillantót, és felszereltem. Egy gumibelsőből vágtam neki alátétet, hogy a karosszériát ne birizgálja. Azt hiszem, nem tökéletes azért a dolog, mivel könnyen körbe tud fordulni sajnos.
A bemart profilú tartó rúd aláján a gömbhéj ellenlemez körbemarta a tengelyt. Ezzel nem tudom még mit fogok tudni kezdeni, mert látszólag a karral egybe van öntve.

A motorhoz tartozó egy-két elemet is lefújtam, mint pl a légterelő lemezt a csiga alá, illetve a váltót eltakaró pajzsot, készülve arra, hogy megérkezik végre valamikor mindkettő.

A kerekeket is újra elővettem, és nekiálltam pucolni őket, kettős céllal: a fényező elég trehányul takarta le, és a gumin is, illetve a felnin is a festék köd kicsapódott.
Sima suvickolással nem jött le, így legalább a külsejét újra kell fújnom majd. A gumin a feliratokat pedig fehér gumifestékkel ki fogom emelni.

Anyám kínja

Illetve az én kínom, az anyáimmal. Pedig már négy is van, de egyik sem jó! Az egész úgy kezdődött, hogy a BIS kormányművel kapcsolatos szerelési útmutatót olvasgattam, nézegettem, és feltűnt, hogy a szélső gömbcsuklókat biztosító ellenanyák nekem hiányoznak. Gyorsan gondoltam is egyet, és beszereztem M12-es (19-es) anyát. Az nem ment fel rá, mivel szemmel láthatóan túl ritkás volt a menete. Gyors kérdés a fórumon, és valaki 1.25-re tippelt. Vettem olyat is, az meg túl sűrű. Egyelőre itt állok, M12 x 1.5-ös menetemelkedésű anyákra van szükség oda, hogyha valakinek kell ez az infó. Már csak be kell szereznem.

Hétfőn elhoztam az üléseket. Most már sokkal jobban néz ki, nem rozsdás, stb... hogy ez elsőre miért nem sikerült? Festegettem is (pl a rendszám tartót), meg elvittem a kengyeleket és féltengelyeket a szerelőhöz, hogy összerakja nekem a csapszegekkel. Aztán gondoltam egyet, és magamra vállaltam az első lengőkarok összerakását, végülis csak 2-2 szilent kell bele, meg csavarok...

Gondoltam nagy okosan, hogy csinálok egy formát, amin át tud jönni a szilent vége, és csak bele kell kalapálnom a cuccost. Hát, van amikor a dolgokat túlgondolom, úgy tűnik, mivel az lett a vége, hogy a szilet pereme is megsínylette a dolgot, meg a lengőkar festése is. Lehet szép nagy darabokon majd javítani. Ehhez képest a második próbálkozás már sokkal egyszerűbb módszerrel történt: egész egyszerűen befogtam a satuba, és préseltem. A képen a behatásokbeli különbségek jól látszanak. Amúgy a peremen felfekvő csövet, amit a polksi biblia XZY speciális szerszámnak titlulál, egy 32-es csőkulcs fejjel helyettesítettem, ami pont odaillett (ezt a hátsó tengely anyájának becsavarásához vettem még). Azt mondjuk még nem tudom, hogyha benne lesz a tengely, a másik oldalra hogyan erőltetem fel a másik szilentet...

Préselt vs kalapált szilent

Node, befejeztem a hátsó rendszám tartó és világítás kombót, ami ugyebár a lökös alá kerül majd. Egyelőre az eredeti furatokba tekertem vissza a csavarokat, és rögzítettem mindent, de ez később majd bal oldalra fog kerülni. A képlet valójában nagyon egyszerű, a gyári króm lökösön lévő rendszám világítást kellett fejjel lefelé fordítani, és köré kerekíteni egy lemezt. Ki is próbáltam sebtében, annak ellenére, hogy most a rendszám sokkal közelebb esik a világításhoz, a számításaim beigazolódtak: szépen bevilágítja azt, jól látható minden része.

A másik meghökkentően kiakasztó dolog, a fékfolyadék tartály helyére rakása. Miután elpucoltam a fő fékmunkahengerhez vezető csövekkel együtt, kiderült hogy a rajta lévő bilincsek használhatatlanul összerohadtak. Próbálkoztam vele, de semmi. A benzincsőről is leszedtem egyet, az túl szűk volt. Fél óra elteltével belenéztem az "új alkatrészes" dobozba, és hirtelem megakadt a szemem a vadi új szorítóbilincseken, amiket még évekkel ezelőtt vettem, csak már nem emlékeztem rá. Innentől kezdve, pikk-pakk fent voltak, csak a rohadt tartály nem akart a helyére menni.

15 perc erőlködés, és utána gondolkodó cigi után vettem észre, hogy a műanyag, bepattanó perem, és a tartály az két külön dolog. A peremet bepattintva, a perembe pedig a tartályt 10 másodperc alatt megvoltam. Kicsit idegesítő így hajnal fél egy kürül az ilyesmi, ilyenkor már hajlamos vagyok mindent erőből megoldani.

A szerelő közben szétkapta a motort, így szerda este elhoztam, hogy csütörtökön elvigyem üveggyöngyözni. Közben kiderült, hogy azért még semmi sem ment tönkre, de azért már kezdtek kopogatni, egy kivétellel: a labirint ház gyűrűje ketté volt törve. A beszerzendő alkatrészek listája: szimeringek, hajtókar csapágyak, vezérmű lánc, labirint ház gyűrű, tömítések. Ha már szét van robbantva így a motor, megcsináljuk ezt a kisgenerált.

Ezeken kívül sok mást is csináltam persze, ilyen apróságokat (egy gumi gyűrű ide, egy csavar oda), meg a lopásgátló rendszert is elkezdtem kidolgozni. A festésekhez használt gázmaszkom szűrője is betelt, abból is szerezni kellett újat, mert már kezdett rajta a festékszag átszívárogni, tehát egyszóval ilyen rohangálós, beszerzős ez a mostani hét.

Haladás!! :)

Ha nem is túl gyorsan, de haladás történt, kérem szépen. A múlt hetemet a garázsban rendszámtábla tartó + világítás eszkábálásával töltöttem. Ebben a flex, satu, fúró szentháromság nagy segítségemre volt. Pénteken pedig el is hoztam homokszórt, alapozott első futóművet, ami festésének azonnal neki is feküdtem nagy dirrel és durral, hogy szombaton már lakkozhassam. Ugyanis minél gyorsabban megszárad, annál gyorsabban vihetem a közben beszerzett új függőcsapszegekkel együtt összeszerlni. Ez most keddre várható.

Szombat és vasárnap viszont maratont szereltem. Na nem azt jelenti ez, hogy annyi mindent sikerült összerakni, hanem hogy olyan sokáig tartott. Először is készítettem egy sablont, aminek segítségével be tudtam pozícionálni a fúrandó lukat a karosszérián, a kormánymű új bevezetéséhez. Ez több iterációt magába foglaló dolog volt, végül elhatároztam magam, és fúrtam. Előbb egy kics lyukat, majd a körfúró fejjel a kicsibe illeszkedő nagyot. Egészen jól sikerült, annak ellenéred, hogy azon a helyen három réteg lemezt kellett átmarni, amik között volt 2mm-es is. Utána egy gyors rozsdaalapozó a fémes felületekre. Így szombat estére már készen állt a kormánymű a beszerelésre.

Vasárnap felkerült a már megszáradt, alapozott, feketére festett, lakkozott közdarab, tökéletes illeszkedéssel. Ezek után a megmaradt STP alu-bitumenes lemezekből kialakítottam egy csőrt a kormánymű bevezetésnek, hogy pontosan akkora, és ott legyen, mint a tengely. A régi kormány tengely kivezetést pedig ugyancsak 2 db ilyen bitumenes lemezzel befoltoztam, hogy a víz/levegő ne szeleljen majd ott.

Mielőtt azonban a kormányművet beraktam volna, a könnyebb hozzáférhetőség miatt előbb az elülső fém fékcsöveket cseréltem le újakra, illetve beszereltem a szép fehér fő fékmunkahengert. Amennyire egyszerűen hangzik, olyan sokáig tartott: először a csöveket a karosszéria nyílásától eltartó gumi tömítések bepréselése izzasztott meg, utána pedig a fékcsövek merevsége. Ugyanis egy minimális függőleges tengelytől eltérés esetén sem lehet már ugyebár a csavart betekerni, itt meg fél mm-t görbíteni azon a csövön is óriási erőket igényel. 1 óra alatt viszont sikerrel jártam, beügyeskedtem a fékpedállal összekötő nyomórudat is a helyére.

Ezek után jöhetett az új kormánymű. Mint kiderült, a rögzítő bilincs csavarjaihoz hozzáférni nem hogy kényelmetlen, de szinte a lehetetlennel határos. Így két lehetőségem volt: 30 fokonként meghúzni a csavarokat, illetve a kivehető csavarokhoz csőkulccsal hozzáfértem, azokat meg flexelni kellett kicsit rövidebre, hogy használni is tudjam eme szuper eszközt. A BIS kormány kardántengely tökéletesen illeszkedett, csak hozzáférni volt nehéz. És a végeredmény: minden a helyén, és működik is!

Kicsit még a lökhárítóval is elbíbelődtem. Mint kiderült, a múltkor beszerzett első króm lökös az Fiat 500-é lehet, mert szélességre a polski nem fér bele (a befelé görbülő részek pont a karosszériába érnének). Így kénytelen-kelletlen az egyik meglévő, hátsó lököst raktam fel, aminek viszont nem olyan az íve, hogy követné az orr domborulatát. Ezt még biztosan orvosolni kell.

Birodalmi halálcsillagon jártam

"Good! I can feel your anger! I am defenseless! Take your weapon! Strike me down with all of your hatred!" És majdnem átálltam a sötét oldalra Sidious nagyúr csábítására, amikor elmentem kedden a kárpitoshoz. De előtte egy kicsit más.

Ilyen lett, és ilyesmi volt

Hétfőn végre két jó hírt is kaptam: a szerelő szétszedte a kengyelt és féltengely, és készen lettek az ülések. Ígyhát hétfőn elhoztam a szerelőtől a robbantott első futóművet, és kipucoltam. A lengőkar maga, meglepően jó állapotban volt, pl. a kengyelekhez képest. Aztán még gyorsan lefestettem, és lelakkoztam az egyik fém fékcsövet, aminek a csavarját sikerült mozgásra bírni, és vasárnap már lecsiszoltam.

Párátlanító venti, tisztábban

Kedden elvittem az első futómű alkatrészeit homokszóratni, a króm lökhárító tartókonzoljaival együtt. Aztán irány a kárpitos. Amikor megláttam, az üléseket nagyon megörültem, tényleg szép a huzat, ahogy elképzeltem, stb... aztán megfordítottam az ülést, és: a vázat nem kezelték le. Csupa rozsda, meg festék maradvány, hegesztés, ahogy elhoztam nekik. Ez azért a valag pénzért, amit elkértek, nagy pofátlanság. Egy kicsit rájuk pirítottam, megmutattam még egyszer a kocsi futóművét nekik, és feltettem a kérdést: "Vajon, ha a futóművem, benzintankom, rugók, stb így néznek ki, akkor szerintetek egy valag pénzért kapott rozsdás ülést ebbe az autóba bele fogok rakni?". Itt azért a képzeletbeli fénykardom elkezdett mocorogni Sidious nagyúr mellett. Maradtunk a péntekben, addigra rendberakják.

Este már csak a párátlanító ventilátor pucolására, és az elkészült, megszáradt felújított fékcső beszerelésére futotta tőlem, a garázsban tartott rendcsapás mellett.