2010. november 22.

Lakatosnál jártam, félkész polskit láttam...

Voltam a lakatosnál megnézni, hogy haladnak a dolgok. Nagyon szinpatikus a hozzáállása. Amikor először beszéltünk, megállapítottuk hogy ennek az autónak nem monetáris, hanem eszmei értéke van, és hogy sokkal többe fog kerülni, mint amennyit valójában megérne. Így azt a célomat is megértette és figyelembe vette, hogy nem egy gyorsan összecsapott munkát szeretnék, hanem egy hosszú távon szép és tartós, értékes megoldást.

Mindenféle lyukakat betömettem vele: motorházfedél rendszámtábla tartó lyukak, az ajtókon a díszléc lyukait, a tetőn az antennának kialakított lyukat (máshova tervezem azt majd később).

Annak ellenére, hogy annyira első pillantásra nem tűnt nagyon ütött-kopottnak János, azért el kell ismerni, nagyon lelkiismeretesen megtalálta a horpadásokat például az ajtón... :) A többi lyuk, rohadás is szépen lassan eltűnik mind. Alább látható, milyen "ember feletti munkát igényelhetett például a küszöbök (és környezetük) cseréje.

Sokáig otthon el sem mertem mondani kedves feleségemnek hogy ez a kis "apró" javítgatás 160e Ft-ot húzott ki a nadrágzsebemből, és hogy a fényezés még sehol sincs. Azt hiszem kénytelen leszek ez utóbbival egy kicsit várni, például tavaszig, ha nem akarom magunkat teljesen legyatyásítani. Asszonynak nehéz ellent mondani pényzügyekben, főleg hogy ez a munkája is. Abszolút biztonságra játszik.


Habár azt hiszem az ilyen felújítási munkálatok esetében hallott összezördülések valójában ennek a "biztonságra és racionalitásra törekvéses" vs "túszul ejtett autónk érzelmi kötődésekből fakadó kiváltására törekvése minden pénzzel" mentalitások ütközéséből fakad. Itt nincs olyan, hogy a káposzta is megmarad, és a kecske is jól lakik. Itt a farkas a nevető harmadik (a mester ember), aki szépen bekebelezi a kecskét (minket). A káposzta pedig esetleg a kiköpött csontjainkra ráköp egyet. Ha nem vigyázunk.

Ezért gondolom úgy, hogy majd tavasszal lesz csak szépen lefényezve. Hátha addig a káposzta kicsit megnyugszik, hogy legalább azt a leköpést elkerülhessük.

No de visszatérve Jánosra egy gondolat erejéig: Az utolsó képen egy remekmű látszik. Az ablak kéder az esőtől már nem először indult rohadásnak. Én csak az egyik oldalra emlékeztem, de mint kiderült már mindkét sarkot javították valamikor. Azt is megtudtam, hogy nem ahol a kifolyó nyílás található a gumikeret alatt van a keret legmélyebb pontja, hanem pont ezeknél az alsó széleknél. Ígyhát megegyeztünk, hogy oda egy olusz ék alakú kifolyót kapok.

A képek még szándékosan glettelés előtt készültek, hogy a fém munkákat megörökíthessem az utókor számára.






2010. október 3.

Nem történt semmi...

Már egy ideje semmi sem történt, ezért nem is nagyon törtem magam hogy írjak. Aztán a héten szereztem új lökhárítókat. Az hogy új, csak relatív: nekem új, valójában használtak, de azért szép állapotban vannak. Természetesen egy kis tisztítás plusz a belsejének sikálása, korrózióvédelme még ráfér. Viszont legalább nem 30e Ft-ba került, mint újonnan.

Az autó még mindig lakatosnál van, másfél hete még hozzá sem kezdett. Ugyan nem sürget az idő, azért télen nem lesz kellemes a fűtetlen garázsban szerelni...

Viszont, legalább volt időm kényelmesen kiválasztani a leendő színösszeállítását az autónak. Nem volt könnyű feladatom, hiszen kb 60 db színminta gyűjteményből, vagy 120 féle pirosból kellett választanom.

Hetekig ki voltak pakolva egy szobában, és nézegettem őket, hogy különböző megvilágítások esetében milyen a színük. Végül a képen látható piros-fehér kombináció nyert. Ahogy sejtettem, a fénykép egyáltalán nem adja vissza a valódi fényét és színét... Kíváncsi leszek majd teljes autó felületen hogyan mutat.

2010. szeptember 8.

Útra készen

Igen, igaz a hír! János újra a saját lábán, felkészülve a holnapi nagy útra a szanatóriumba. A kék csíkok a későbbi fehér csík szélét jelölik. Holnap jön érte egy nagyobb autó, rátoljuk, és elvisszük a lakatoshoz, ami után új fényezést is kap majd.

Az összerakás azonban nem volt eseménytelen, lássuk csak: mi a hiba a képen? Elárulom: a kerékagyat sikerült elsőre fordítva visszarakni (a rövid vége volt befelé). Szétszed, megfordít, összerak.

A másik lengőkar az elsővel ellentétben már 1 óra alatt a helyére került (tisztítás, zsírozás, rezezés, szerelés után). Belejön az ember, ha kell. :) Jobb oldali képen jól látszik, hogy a rugó alja piros. Bevallom: szigetelő szalagból készítettem neki 2 rétegben bandázst, a használhatatlanná vált gumi helyett, ami a lengőkart hivatott védeni.

Pillanatnyilag az autó legszebb része a lengőkar, és a fehér fék alaplap + fekete dobog, fehér felni. Egy érdekes mellékhatása lett az összerakásnak (mint látszik azért nem teljes a kép: hiányzik pl a lengéscsillapító), és pedig az, hogy rettentő könnyen gurul most a kicsike. Mintha kicserélték volna...

2010. szeptember 7.

Így lesz a Golf farmotoros :)

Vasárnap szereztem egy pótmotort, hogy majd a sajátomat ha levizsgázott János fel tudjam újítani. Mikre nem jók az ISO-FIX pontok egy autóban... :)

Hétfőn elhoztam a homok-szórt alkatrészeket, és gyakorlatilag az egész napomat festéssel töltöttem. Meg is lett az eredménye. Pár bejegyzéssel leljebb megtekinthető milyenen voltak a fék alaplapok. :)

A jobb oldali képen még csak a fém-tiszta felülettel látszanak, azonban az alapozó után fehér színt kaptak. A turbinaházat fekete hőálló festékkel fújtam le, mert már elegem van hogy a blokk csatlakozásánál mindig rozsdásodik.

Tovább szereltem kifelé az aprólékokat az autóból, most már a bal ajtó is üres, és a pedál sort is a fő fékhengerrel együtt kiszedtem. Erre is rá fér majd egy felújítás. Ugyanakkor hogy a holnapi nap felkészüljek a szállításra, az első futóművet összeraktam.

Szépen pucolás, zsírozás, csavarokat rézpasztával beken, összerak. mindez képekben:




2010. szeptember 3.

Még rohangálósabb nap

Jó, ha az embernek van egy terve a napjára, mert akkor ilyen gördülékenyen megy minden, mint ahogy nekem ma. A város 6 pontján, plusz Dunakeszi és Mogyoród volt a mai menü. Dunakeszin elkészültek a lengőkarok és rugók, ahogy a képen is látszik (a szürke szín csak "alapozó" gyanánt használt epoxy gyanta bevonat, ami állítólag rugalmasabb és tartósabb bármi másnál).

Mogyoródról pedig elhoztam a felszabályozott és lecsiszolt fékdobokat (csupaszon), amiket este még gyorsan le is fújtam, nehogy a pára elkezdje megint rozsdálni. Hát nem gyönyörűek? (Hogyha megszárad nem lesz ilyen fényes!!! :))

2010. szeptember 2.

Rohangálós, szerintem...

Alakulnak a dolgok! Ma elvittem Mogyoródra a fékdobjaimat, hogy felszabályozzák, és lecsiszolják homokkal (16e Ft lesz, holnapra kész). Hazatérve leszereltem a fékalaplapokat is, hogy holnap a tegnap beadott apróságok mellé még hozzátegyem a homokfúvásos körhöz (a képen látható állapotok uralkodnak).

Azért döntöttem végül is a felújítás mellett, mert a motopol.hu -tól megrendeltem még 18-án az újakat, viszont tegnapig semmi hír sem volt felőlük (ekkor is én hívtam fel őket, hogy most már lassan szükségem volna az alkatrészekre). Ekkor azt mondták, hogy "igen, köszönjük, látjuk minden megrendelt tételét, de sajnos fogalmunk sincs mikorra tudjuk beszerezni", a weblapon kiírt 2-3 nappal ellentétben (ezt már én tettem hozzá). Hogyha véletlenül mégis befut, lesz egy felújított fékalaplap készletem is.

Az első kerékagy kiszerelése könnyebben ment mint gondoltam: egy sima 22-es csőkulccsal elég erőt lehetett kifejteni hogy a nyakas anya beütött peremét áttekerjem a horpadáson. Viszont az sehol sem volt leírva, hogy a porvédő harangot csak simán le kell feszegetni, és vagy 10 percen keresztül erőlködtem a csavargatásával... :) Ezt is megtanultam.

Közben hívtak Dunakesziről, hogy elkészültek a lengőkarok és rugók. Holnap még rohangálósabb napom lesz: újabb alkatrészek a közeli homokfúvóhoz el, festék + alapozó megvesz, lengőkarokért el, fékdobokért el, haza, fékdobokat lefúj. Hétfőn pedig megint csak festés, akkor a közeli homokfúvó elkészíti a lengőkar kengyeleket, motor légterelő burkolatokat, fék alaplapokat. Szerda reggelre minden festésnek meg kell száradnia, hogy össze tudjam rakni a futóműveket, hogy csütörtökön szállíthatóvá váljon János! Pörögnek az események!

2010. szeptember 1.

Nehéz az élet!

Tegnap a képen látható 6 (azaz hat) darab csavarral küszködtem két órán keresztül. Ez a nem túl nagydarab vas tartja a hátsó lengőkart, ezzel lehet állítani a hátsó futómű összetartásán. A csavarjai azonban úgy be voltak rozsdásodva, hogy a szerelőakna hátfalának támaszkodva 15 centiseket fekvenyomtam, egy kézzel.

Végre kijöttek. Azt hiszem így ebben az állapotban nem rakom vissza őket, mennek a benzines, majd foszfor savas fürdőbe, majd benzinesbe, és végül olajosba. És akkor is csak ideiglenesen fogom visszarakni őket, inkább megpróbálok beszerezni teljesen újakat (főleg hogy még a csőkulcs is belenyírt 2 csavarnak a fejébe!!!).

Viszont valami öröm is történt: vettem még múlt héten egy új (gagyinak látszó) csukló fejű csőkulcs készletet. És láss csodát: ennek a feje már elég rövid, a pereme elég vékony, hogy a blokkról le tudjam kapni a generátor maradék egy darab (más szerszámmal megközelíthetetlen helyen lévő) rögzítőcsavarját.

2010. augusztus 28.

Itt a langőkar, hol a lengőkar?

A hátsó futómű kiszerelése miatt még úgy fest izomlázam lesz. Ma reggel legalább is így érzem. A polski biblia segítségemre volt a műveletben, habár megszenvedtem vele.

Több időpont is fixálódott. 9-én viszem Jánost lakatoshoz. Addigra guruló képesnek kell lennie, hogy az utánfutóra fel lehessen rakni. Addig a lengőkaroknak el kell készülniük. Homokfújni, gyantázni és festeni hétfőn viszem őket. Ehhez viszont teljesen szét kellett szedni.
 
 A fék szétszedése viszonylag egyszerű volt. Azonban a kis féltengelyen lévő hardy miatt nem lehetett a csapágyházat lehúzni a karról. Tehát a hardyt ki kellett szabadítani. Egy 30-as anya fogta a kistengely végén, aminek a pereme egy helyen bele volt horpasztva rögzítés gyanánt a kis féltengely vájatába. Először megpróbáltam egy árral kikalapálni, de hiába. Végül fogtam a fúrót, és óvatosan kifúrtam azt a darabot az anyából (visszarakni így már nem lehet).

A következő szívatás a lengéscsillapító alsó fele volt. A csavar rá volt rohadva a csillapító tengelyére. Az aljában volt egy négyzet alakú rész, amit franciakulccsal megfogva ellen lehetett tartani... amíg le nem nyíródott. Így hát csak a flex maradt, mint megoldás. Egy kicsit sajnáltam, mert ettől eltekintve nem voltak rossz állapotban a csillapítók, de elvileg hamarosan érkezik az új, amit már múlt héten megrendeltem.

A fék alaplapokból is jó hogy rendeltem, mert kívül-belül olyan rozsda, hogy lassan régészek római kori leletnek fogják gondolni! Valószínűleg azért egy homokfúvás után még (ha vékonyabb is) használhatóvá varázsolhatók.

Az jobb oldali ajtó volt a másik projekt mára. Hát nem mondom hogy egyszerű volt, főleg a zárszerkezettel küzdöttem. A gumi alkatrészek persze szinte mind gatya állapotban vannak.

2010. augusztus 26.

János új cipői

Miután múlt héten lehomokfúvattam és le is alapoztam egy pár alkatrészt, a felnik festésével kezdtem, hogy ne álljanak sokáig a gumisnál a leszedett gumik. A hosszú hétvége alatt szép kényelmesen meg is száradtak. Kedden így hát a gumishoz vezetett első utam, majd szerdán el is hoztam őket.

Időm tegnap nem volt, így hát ma próbáltam fel Jánosra a megújult cipőit. A dísztárcsák még csak alapozva vannak. Azonnal meg is fogalmazódott bennem, hogy azoknak muszáj feketének lenniük. (Ezt majd még később befestem). Illetve, hogy mennyire vagány volna a gumin a Debica feliratot fehérrel kiemelni. Végső soron, úgy saccolom hogy gumi le-fel szereléssel együtt az egész felni felújítási projekt valahol 3500-4000 Ft/kerék környékén állt meg, alapozó + festéket, homokfúvást is beleszámolva.

Miután a lakatolás megállíthatatlanul közeleg, folytattam a motortér ürítését. Mostanra már egyetlen egy műanyag biszbasz sem lóg ki belőle, lehet majd festeni egyből. Egy alapos pucolás azért még ráfér...

A kerék felpróbálása után azért biztos ami biztos, megtekintettem a fékeket is. A betétek nincsenek elkopva, belül nem korrodált (csak a felfüggesztő rugók). Tehát a fék alaplapokon kívül úgy fest mást nem kell cserélni, illetve a doboknak is elegendő lesz egy csiszolás + festés. (Persze hőálló festékkel!) Holnap jöhet az ajtók szétkapása.

2010. augusztus 18.

János "lebeg"

A napot azzal kezdtem, hogy alábakoltam az autót. Gyorsan leszedtem a kerekeket, majd irány a gumis, hogy megszabadítsa a gumiktól a felniket. 5 kerék (merthogy a pótkereket is vittem) került 1500 Ft-ba. Délre kellett értük mennem. Nem sok idő, de amit lehetett még összeszedtem...

... merthogy miután magamhoz vettem a felniket, indultam is nyomban a homokfúvóshoz. Vittem a tankot, fedő és burkoló lemezeket, váltó alagutat. Ezekért majd holnap kell mennem, reggel.

Sajnos, ahogy a képeken látszik az egyik felni gyakorlatilag menthetetlen.

Délután frissen sült ifjú polskis barátom segítségével a motort bontogattuk. Valójában elsősorban az olyan nagyobb részegységekhez akartam hozzáférni, mint pl.: hűtő ház, generátor, karburátor, benzin pumpa.
A legtöbb sima ügy volt, kivéve a generátort. A 4 csavar közöl az egyiket egyszerűen nem sikerül kitekerni (felső, elülső). A hűtő házat ennek hiányában is elég nehéz volt szétszedni, de azért megoldottuk. Nyilván ezek az elemek egy későbbi csiszolókörbe kerülnek be.

Ezen kívül, miután holnap a cuccaimat fém tisztán kapom vissza, a festést is elő kellett készíteni. Találtam a garázsban egy szélvédett, jól eldugott, mindentől távol eső sarkot, és helyet ahol majd száradhatnak az alkatrészek.

2010. augusztus 17.

Kijött a motor!

A napot azzal kezdtem, hogy minden motorhoz kapcsolódó kiszolgáló kütyüt széthúztam. Bovdenek, vezetékek, váltórúd, hardik. Ez látható az első képen. A vezetékeket szokásomhoz híven alkoholos filccel és szigszalaggal felcímkéztem, hogy majd az összerakáskor ne jöjjek zavarba. Eredetileg holnapra tartogattam a kiszedés műveletét, mivel egyedül voltam.

Egy "szerencsés" fordulatnak köszönhetően kiderült hogy a párom még estére el tudja foglalni magát, aminek köszönhetően az idők végtelen tárháza nyílt meg előttem (az egyik hardi csavar nagyon makacs volt, azzal legalább 1 órát vesztettem, mire megtaláltam a tökéletes szerszámot hozzá).

Aztán az aknát lefedtem foghíjasan, és alábakoltam a motort. Már csak a maradék 8 csavart kellett kiszerelni, hogy a motor leessen. Áldom az eszét annak a tervezőnek, aki kitalálta a levehető hátfalat! A váltótartó kengyel csavarjai vidáman tekeredtek kifelé, és kisvártatva az egyik krokodil emelőn csücsült a váltó eleje. Közben rájöttem, hogy nagyon billegni fog a motor (fel is borulhat), ha oldalról nem támasztom meg. Nem tudtam melyik irányba dőlne, ezért egy gurtnival rögzítettem egy távtartó szerepet betöltő fadarabhoz.

Innentől már gyerekjáték volt. Csak le kellett tolni az autót a motorról.








Innen már csak át kellett játszani az ideiglenes motorálványra, amit egy kézikocsi testesít meg.


Tanúság: a Polski motorját egyedül is ki lehet szedni. Ja, igen! És a képen látható kipufogó és kipufogó csonkok eladók! Ugyan a kipufban valami csörög, ha az ember megrázza, és két helyen lyukas is, meg rozsdás mint a fene...

2010. augusztus 16.

Újabb csontvázak...

Dolgozós, festős, tisztogatós, csontváz kihullós, anyázós. Szerintem.

A már kiszerelt darabokat tovább pucováltam: váltó alagút, váltó tető, benzintank, váltó védő vas, gázpedál. Minden szépen alakult a véső, benzin, flex hármas alatt. A bal oldali kép éppen a második munkafázist örökítette meg, amikor is a váltó alagút már félig megszabadult a rozsdától. Felhívom a figyelmet a tank mellett látható, szép fényesen csillogó gázpedálra! Az is a flexre erősített csiszoló érdeme (no meg az enyém). Ebédidőre már minden szépen elő is volt készítve a délutáni alapozáshoz.

Kaja után már csak a flex által szétszórt finom fém port kellett letakarítani az amúgy helyenként fém-tiszta felületekről, amire a benzin tűnt a legalkalmasabbnak. Gondoltam, ha már kilocsáltam 2l benzint, legyen több haszna, nehogy már így alig koszosan kelljen elrakni. Takarítsuk ki a csomagtartót!

Valamelyik mesterember, valamilyen furcsa elgondolásból az autó csomagtartójának alját telenyomta alvázvédővel, a pótkerék alatt/körül. Na ettől gondoltam megszabadítani szegény Jánost. Neki is estem nagy hévvel. Csakhamar az eltömődött leeresztő lyukak is kitisztultak, és újabb rozsda rózsák láttak napvilágot! Hát nem lettem boldog, de azért ez még nem adott volna kellő indítékot az anyázásra. Kiszedegettem a mocskot a jobb első sárvédő elől is, ahol gyermekkorom homokvár alagútépítési győzelmi felkiáltása villant be az agyamba: "Átlukadtunk!"

Hát nem lettem boldog, de azért ez még nem adott volna kellő indítékot az anyázásra. Kiszedegettem a mocskot a jobb első sárvédő elől is, ahol gyermekkorom homokvár alagútépítési győzelmi felkiáltása villant be az agyamba: "Átlukadtunk!" Na, ez volt az a pont. Pont végeztem, amikor is kora délutánt meghazudtoló sötét lett, és elkezdett zuhogni az eső.

Gyorsan visszatoltam Jánost, és más elfoglaltság után néztem. Befestettem alapozóval a délután lecsiszolt elemeket.

2010. augusztus 15.

Folytatás...

A Polski felújítás folytatódik! Elkezdtem folytatni a felújítást. :) Kijöttek a kábelkötegek elölről, kiszedtem a kilométer spirált, a gázpedált, és...

...a bitumen lapokat felkapargattam a padlóról és hátsó ülés alól. No ennél a pontnál volt nagy b@*megelés! A lenti képen látható, hogy azért több helyen van gond, mint gondoltam elsőre. Itt már a küszöbök cseréje is bejött a képbe, ezenkívül kiderült hogy a baloldalt is elérte a rozsda végzete, sajnos.

És most jöjjön leírása annak, hogyan NE szereljük ki a benzintankot: először is, ne foglalkozzunk a beöntő csővel, mert az úgysem lesz útban! (Dehogynem!) Aztán ne szívjuk le a teletank benzint, mert felesleges! (Úgy is kiömlik orrán száján végül) Végül pedig nehogy alátámasszuk a tankot valamivel, miközben a szerelőaknában görnyedve próbáljuk lecsavarozni, mert úgy is elbírjuk! (Csak tartani kell, és a szerszámok sincsenek kéznél). A végeredmény? A szerelőaknában szitkozódva, tizenháromszor leizzadva, fél lábbal kotorászva valami támaszték után, benzinben fürdünk. Na ilyenkor nem jó rágyújtani!

Végül csak kijött! Elsőre egészen jó állapotúnak tűnt, aztán az alján lévő megkövült bitumenes alvázvédő kapargatásával feltárult a valóság: rozsda, rozsda hátán. Szerencsére jobbára felszíniek, amit csiszolótárcsával és rozsdaoldóval szépen el lehetett távolítani. De ha már helyenként fém tiszta lett le kellett alapozni. Ez látható az első képen (már félig le van alapozva).