2012. december 21.

LED világítótest, how-to

QCAD
A lakás világításáról volt már szó. Ott a felső világítást mutattam be. A technológia (LED, tápegység) semmit sem változott, csak a rögzítési mód. Most ugyanis a vályú alsó felén lévő kivágásokat kellett megtölteni fénnyel. Tanulva belőle,  hogy a felső világítósort milyen macerás volt kézzel elkészíteni, kicsit átgondoltam az alsó világítás mikéntjét.


Papír prototípus
Az alábbi elvárásoknak kellett megfelelni:
  • A kivágásokat szabályosra terveztem, de leginkább olyan távolságokra kerültek egymástól, ahogy a festőnek sikerült. Nagy eltérések nincsenek, 1- max 3 cm.
  • Könnyen és gyorsan szerelhetőnek kell lennie
  • El kell takarnia a vályú belsejében futó kábeleket
Gyorsan csináltam is papírból egy proof-of-conceptet. Behelyezés: 5-ös! LED rögzítés... egyelőre elmélet. Az világosan látszott, hogy sima alumíniumból gyenge volna (túl könnyen deformálódik, hajlik). Tehát valami erősebb anyagra van szükség. Az is világossá vált, hogy ezt kézzel, lemezollóval nem fogom tudni kivágni, ígyhát keresgéltem a neten, mire megtaláltam a Tamás kft-t, akik lézer segítségével ki tudják vágni a kívánt mintát. Csak DXF-ben el kell nekik küldeni. Mint kiderült, ami működik egy papír kirigami esetében, azt lemezzel nem olyan egyszerű megcsinálni.


A fémlap és felette alakra hajtogatva.
Ugye mennyit egyszerűsödött a papír-
hoz képest? :)
Újabb keresgélés után találtam egy ingyenes 2D CAD programot, a QCAD-et, amit gyorsan (kb 1 óra) megtanultam annyira kezelni, hogy a mellékelt ábrán látható tervet össze tudjam állítani. Elküldtem a terveket, egy-két iteráció után jöttek a kivágott elemek, rozsdamentes acélból, amik túl kicsit voltak, hogy géppel hajtogassák meg őket a kívánt alakra. Cserébe viszont tized miliméter pontos rajzolatok. Maradt a saját kezű hajtogatás: satu + fémléc.

Teszt beépítés
Levágattam az üvegdarabokat is, most kezd minden összeállni. A hajtogatás sorrendje fontos. A kiálló "3 szálka" szolgál a LED rögzítésére: csak bele kell csúsztatni a füzért, majd a középső széles lemezt lehajtani. A kisebbek mellette rögzítik a helyére, a LED lábainál megfogva azt. Ahogy a teszt beépítésen is látszik, jó lesz nagyon! ...ha majd kész leszek az összessel...

Tanúság: az origami és kirigami jó, hasznos, de a fémiparban nem véletlenül nem terjedt el! Viszont soh'sem késő valami újat tanulni.

2012. december 19.

Autó, gazdasági szemmel

Lali (egy Opel Astra-H), februárban nálam kezdett pályafutása során, megtett már több mint 16.000 km-t. A vásárlás pillanatától kezdve minden vele kapcsolatos kiadást lelkiismeretesen könyveltem, ami azt jelenti, hogy mostanra már összegyűlt némi adat, hogy km költségeket lehessen számolni. Nézzük milyen költségei vannak egy autónak.
  • A megvásárlás után volt egy átírási procedúra, eredetiség vizsgálat, stb, kb: 70e Ft.
  • Első szervíz, minimális pofoznivalóval + 1db új acélfelni beszerzése: 73e Ft.
  • Éves autópálya matrica: 43e Ft.
Év közben aztán még kellett a gumikkal variálni, 2 új nyárigumit is venni, meg a nagy fenyegetések közepedte egészségügyi csomagot, meg ilyenek. Fogyott az ablakmosó folyadék is, fizetni kellett a kötelezőt és Cascót, de alapvetően semmi kiugró meghibásodás vagy ilyesmi. Most volt egy olajcsere, ami kb egy teli tank benzin árában mérhető. Az összes tankolás és összes megtett távolságból egy 7.27 L/100km-es fogyasztás jött ki. Ebben volt autópálya, országút, városi közlekedés. Alapvetően a tankolások közötti fogyasztások 6.5 és 7.5 között mozogtak.

Hogyha a költségeket visszaosztjuk km díjakra, akkor kicsivel 70Ft/km alatt állapodik meg a mérleg. Ennek az eloszlása látható az oldalsó ábrán.

Jól látszik, hogy az amortizáció és az egyéb költségek a km díj több mint felét elviszik. Az is nagyon jól kiolvasható, hogy prémium motorolajat használva is elenyésző a költsége az olajnak az egészhez képest. Nem is érdemes, és nem is szabad rajta spórolni. Hiszen később sokkal nagyobb arányban az "egyéb" kategóriát fogja duzzasztani valami alkatrészcsere.

Az is látszik rajta, hogy igazán nagyot úgy lehet a költségeken faragni, ha mondjuk éves 17e km-nél jelentősen többet használja az ember az autót. Miután az egyéb kategóriába nagy súllyal az évente ismétlődő kiadások tartoznak (adó, biztosítások, pálya matricák), hogyha 35e km-t mentem volna Lalival, akkor 19.4 Ft-os egyéb lemenne mondjuk 10-11 Ft-ra, vagyis a 70 Ft/km kb 61-62 környékére.

A legnagyobb tétellé ekkor a benzin válik. Ezen is el lehet érni megtakarítást, hogyha az ember nem nyomja annyira neki, nem 5km-re van a munkahelye, stb... 1l-rel kisebb átlagfogyasztást elérve akár 4 Ft-ot is lehet spórolni km-enként, vagyis akkor már összességében belemehet az ember a 60Ft/km kategória alá, pl 57-58Ft-tal. Érződik ugyanakkor ennek a kijelentésnek a súlya: alig lehet fajlagosan megspórolni vele valamennyit. 30e km-nél több éves használat esetében már valamiféle átalakításon is elgondolkodnék talán (LPG, CNG, stb...).

Sajnos az amortizációval nem lehet kezdeni semmit. Az van. Az autó vételára és jelenértéke közötti különbség vélhetően egyre csak nőni fog idővel.

Következtetés: Opel Astra-H-val, 2012-ben, átlagosnak mondható használatot figyelembe véve, kb 70 Ft/km díj hozható ki. Hogyha valaki többet használja az autóját, vehet drágábbat, vagy járhat olcsóbban. Hogyha kevesebbet használja, akkor sokkal olcsóbb autóra lesz szüksége, különben a taxik km tarifáját is elérheti egyszer. Az új autók amortizációja ezeknél az értékeknél sokkal több, ezt is figyelembe kell venni. Az olajjal/olajon pedig egyáltalán nem érdemes spórolni.

2012. október 28.

Volt egyszer egy álmom...

Pov-Ray világítás szimuláció
Szeretem a scifiket, már egészen kisgyermek koromban tetszettek azok a leírások és megragadták a fantáziám, amikben olyan belső terekről írtak az írók, ahol a fény mindenhonnan jön. A szobában egyenletesen mindenhol ugyan olyan világos van.

Lakás felújítás előtt ezerrel törtem a fejem, hogy valamilyen módon megvalósíthassam eme régi álmomat. Aztán rájöttem: szórt fény kell, amit az egész mennyezet áraszt magából. Ehhez pedig az egész mennyezetet bevilágító, sok-sok fényforrás. De legyen energiatakarékos is, ha már nekiveselkedünk.

Pov-Ray, délelőtti fényviszonyok
szimulálása
Ekkor került képbe a LED. Hogy miért LED? A fénycsőben utálom hogy vibrál, ha kezd tönkremenni akkor villog, egyébként 5-10 perc míg bemelegszik és eléri a teljes fényerejét. A LED ezzel szemben: azonnal 100% fényerőn világít, nem villog/vibrál, bírja a fel-le kapcsolgatást, többszöröse az élettartama, stb... Gyorsan csináltam is POV-Ray segítségével néhány szimulációt, aminek segítségével a fény indirekt tükröződéseket, világosítását tudtam modellezni, és amivel - mint látványterv -, asszonyt is meg tudtam győzni.


Készül a ledfüzér, azok a picik az
1W-os teljesítmény LEDek
Ahogy a látványterv első változata megvolt, jöhetett a tervezés. Egy kis wikipedia, egy kis google segítségével felszívtam a tudást. Azt nagyjából tudtam, hogy hány wattnyi hagyományos izzó fényével lehet bevilágítani a nagyszobát, tehát annak fényáram értéke jó kiindulási alap volt. Csak át kellett számolni lm (lumen)-re, majd olyan teljesítmény LED-et találni, ami jó ár/teljesítmény arányú.


5db-os fehér ledfüzér tesztje
Gyorsan meg is lett, rendeltem belőle mintát. Elkezdtem forrasztgatni, majd elkészítettem a prototípus tápegységet, bedugtam a konnektorba, és működött! Igen ám de a 3300K színhőmérséklető "meleg fehér" iszonyú kékesfehér kriptafényt árasztott.


Félkész világítás alkatrészek
És akkor álljunk itt meg egy szóra! Miért nem öntapadós LED füzért vettem? Miért nem bolti LED izzókat vettem? Az okok: 1.) Drága, 2.) Rosz hatásfok, 3.) Kicsi élettartam, 4.) Kriptafény. Ezen kívül a LED füzérnek nagyon halovány fénye van, ha több sorba rakom sem tud egy szobát fő fényforrásként bevilágítani. Az izzókörte helyettesítő LED lámpa pedig nagyon drága, és pont szerű fényforrás (naná, mindegyikben van egy saját LED meghajtó áramkör is).


A tápegység
Ekkor jöttek mindenhonnan az ötletek: rakj elé egy színezett üveglapot. Ahha, persze: ezzel bizonyos részeit a fénynek kiszűrjük, vagyis halványítjuk, vagyis ugyan akkora fényáram előállításához több LED kell, tehát rontjuk a hatásfokát. Ehelyett én azt választottam, hogy mellé raktam narancssárga LED-et. Mindegyik fehér mellé. A kettő LED-nek összekeveredik a szine, és közösen már nagyon kellemes fényt adnak. Ráadásul nem romlott egy szemernyit sem a hatásfoka. Kiszámoltam mennyi kell a szoba bevilágításához, ezt egyenletesen elosztottam a két 5 méteres falon, és kijött, hogy olyan 15cm-enként kell őket párosával (fehér+sárga) elhelyezni.


Tápegység belülről
Amit sokan nem tudnak, a LED-nek csak akkor nagy az élettartama, hogyha megfelelő hűtésükről gondoskodnak (pl nagyfelületű hűtőborda), és 40 Cfok főlé nem nagyon engedik melegedni. Ezért terveztem alumíniumból neki egy szép kis lécet, amire felszereljük. Ezen kívül, ez az alu lemez a megfelelő tartó felületet is biztosítja a LED-ek számára. Ezt készen nyilván nem lehetett kapni, így hajtogatni, vágni, fúrni, kötözgetni kellett.


Beszerelve a fali vájúba
Minden LED sorhoz külön tápegység kellett, amit szintén nem a piacról szereztem be, hanem én állítottam elő. Nagyon egyszerű megint a képlet: olcsóbban, jobb hatásfokút tudtam készíteni. Ebből nem engedtem. Ugyan érintésvédelmileg megbukna... ezért aki nem ért hozzá, semmi esetre sem ajánlom ezt a megoldást! A tápegység kapacitív: egy kondenzátoron a 230V váltakozó feszültségből fakadóan pont annyi áram folyik át, amennyi a LED-ek meghajtásához kell. Utána egyenirányítás, majd egy nagyméretű puffer kondi hogy kisimuljon a feszültség, és kész is. Ugyanis a váltóáramban a kondi ellenállásként funkcionál, a fáziseltolásának köszönhetően. A LED-nek pedig pont konstans áramra, és nem pedig feszültségre van szüksége! Hogyha végig nézzük az áramkört, kb az egyenirányító az, ahol a legtöbb veszteség keletkezik. kb 98%-os hatásfokú lett a táp.

Ez már nem szimuláció...
A megvalósítás kicsit pepecs munka. Egy 5m-es falhoz szükséges LEDsor legyártása nettó 14 ember óra, akkor amikor a "gyártás technológia" már bejáratott, pl.: a lécre a lyukakat 6-osával egy minta illsztésének a segítségével fúrtam.

A végeredmény fantasztikus! Olyan érzés, mintha enyén felhős időben, fentről, szórttan jönne a fény. Soha sem süt az ember szemébe, nincsenek árnyékok, és mindenhol egyenletes! Az álmom valóra vált. :)) Ja, és 300W helyett 75W világítja be a szobát...

2012. október 26.

Nekiugrottam még egyszer

Ugyebár múltkor úgy hagytam ott Jánost, hogy nekiveselkedtem a gömbfejet kinyomni, csak éppen kudarcot vallottam. A fiat126.hu fórumon kaptam egy használhatónak tűnő ötletet, amit muszáj volt kipróbálnom, et vois la: kijött! A baj az volt, hogy a gömbfej kinyomó csavarja ahogy forgott a gömbfej csavarján, elmászott szépen lassan, majd egymás mellé csúsztak. Visszatekertem a gömbfej anyáját és az már egyenesben tartotta.

A következő gond ekkor kezdődött: a gömbfej kinyomva, viszont az anya rászorult a menetére. Hogy miért probléma ez? Mert a gömbfej ugyebár körbe tud forogni, azért gömbfej! Nem lehet ellentartani hogy az anyát lecsavarja az ember szorgos fia! Kevés kínlódás után előkerült a flex (viszonylag gyorsan elvesztettem a türelmem), és nyissz az anya fölött kicsivel, és már külön is váltak.

Győzelem! De azért kellett a flex is...
A másik oldalon már okosabb voltam, nem tekertem rá vissza annyira azt a rohadt anyát, így működött a dolog.

Meglepetésemre, a 3 nappal korábban csavarlazítóba beáztatott lökésgátló (lengéscsillapító) csavarja egészen könnyen megindult, úgyhogy az pikk-pakk volt. Gyorsan befújtam a túloldalt is. Viszont a 2db 17-es anyával, ami a lengőkart erősíti egy kereszttengely segítségével a vázhoz, vagy húsz percet szkanderoztam... de szó szerint! Megindult simán, de nyolcad fordulatonként tudtam csak végigtekerni őket, olyan erő kellett hozzá a menet egész hosszán.

Szépen lassan kijön majd az egész első futómű, kormányművel egyetemben. A terv: lehet szerezni a kormánymű és segédirányító kar helyére felcsavarozható konzolt a BIS fogasléces kormányművéhez, ami ráadásul még olcsóbb mechanika is, mint egy felújított karos cucc. Ebből a fogaslécesből kerül majd bele egy új darab, a széleken új gömbcsuklókkal. Csakhogy fúrni kell majd egy lyukat a tűzfal lemezen, mert máshol van a kivezetése mint a mostaninak. Emiatt egy kicsit másképpen álló BIS kuplungpedálra, és a kicsit hosszabb BIS kormánytengelyre is szükség van. Van, aki már meglépte ezt az átalakítást, igaz hegesztéssel. Ezek a BIS cuccok (bontottak) már úton is vannak! Alig várom hogy megérkezzenek. A kormánymű és konzol meg majd várhatóan jövőre.

Hogy miért jobb a BIS fogasléces kormányműve a léges polák karosánál? Lássuk csak: könnyebben tekerhető a kormány, kisebb a holtjátéka, tartósabb, olcsóbb. Őőő... kihagytam volna valamit? :)

2012. október 23.

Hosszú hétvége, sok meló...

Asszony is dolgozott, így hát a garázsban tölthettem egy kis időt. Sikerült végre szétszednem fékcsőpókot, kiáztattam, felszereltem. Jöhetett a fűtés bevezető: benzines mosás, E85-ös mosás. A műanyag nem feküdt fel rendesen, ezért a már korábban megtalált ablakszigetelő gumival körbehúztam, majd a végén A4-es csavarokkal felszerelés, zoknival kitömés.

Aztán előkerült a pedálsor. Mocskosan, zsírosan, kissé rozsdásan, ahogy annakidején kiszereltem. A szokásos benzinesvödrös szeánsszal kezdődött minden, miután a főfékmunkahengert leszereltem. Kis sika, dörzspapír, rozsdagátló alapozó, festés. Szebb lett mint újkorában, és főleg: rozsda sehol (sem látszik). Utána már csak egy kis zsír, és mehetett vissza a helyére.

A következő nagy kihívás: a főfékmunkahenger szétszedése volt. A tetején (alján, attól függ honnan nézzük), egy 22-es csavar zárta el a dugattyúk kijutásának útját. Anélkül hogy azt kiengedném, nem tudom elvinni üveggyöngyöztetni, úgyhogy muszáj volt! Áztattam benzinben, áztattam csavarlazítóban (már belülről is telenyomtam), de csak nem moccant. Aztán harmadnap, amikor befogtam a satuba, és bal lábammal az asztalon megtámaszkodva egy 22-es, 30 cm-es nyelű csőkulccsal nekiestem, harmadikra megadta magát... amitől hogy ne hanyatt essek, végigszaladtam a garázsban, tetriszezve a szétszórt szerszámok és alkatrészek között...

Nekiveselkedtem az első futómű szétkapásának. Hát azzal nem jutottam sokáig: a rozsda, közel heggesztésként funkcionál. Asszem majd marad a flex, és rendelek újat a kormány alkatrészekből... az a fránya összekötő, gömbcsuklós, az az ami 2 órán keresztül megakasztott (aminél feladtam). Azt hiszem, viszont előbb inkább megvárom, hogy tudnak-e szállítani belőlük újakat, mert ha nem, akkor nagyon ráfáztam ha szétvagdosom.

Az utolsó képen pedig a búcsúzás pillanata a hétvégének: felújított pedálsor vigyorog vissza, szépen lefestve, csudamód bezsírozva (csak ott, ahol kell, de ott rendesen). A fehér gázpedál az autótolvajok ellen van: nem fogják észrevenni... :))

2012. október 20.

Felbakolás, ismét...

Megjelent egy kuka a garázsban. Na nem a Hófehérke és a hét törpéből, ez megtömhető FKFV-s. Fél óra alatt teletömtem lim-lommal, így lett egy kis hely hogy tudjam mozgatni Jánost, és hogy a fal mentén felstócolt alkatrészeitől meg lehessen moccanni.

A nagy rámolásban a kezemügyébe akadt a lakásban annakidején fel nem használt ablak szigetelőgumik maradéka. Ez új ötletet adott, hogy a szétmállott, megsemmisült szivacs réskitöltőket mivel pótoljam. :) Az első darabok a hátsó kopoltyúk lettek amin kipróbáltam, a képeken látható sikerrel! Egészen jól tömítenek!

Ezenkívül hátratoltam Jánost, rá az aknára, felemeltem, felbakoltam és elkezdtem a régi fékcsövektől megszabadítani. Első lépésként a hátsó fém fékcsőelosztót kellett kibontani... ez annyira még nem volt nehéz, csakhogy a csövek bele vannak rohadva. Az autóból kirángattam ugyan, de szétszedni még nem tudtam, előbb a vastag bitumenrétegtől szabadítottam meg. Éjszakára azért a biztonság kedvéért beáztattam benzinbe. Remélem majd a csavarlazító beindítja... ugyanis az elosztóból nem rendeltem. Csövekből van mindegyik.
Fékcső pók, középen a megszerzendő elosztó
 

2012. október 10.

Köszönet Totónak!

Előtte
A hátsó lámpa foncsora megcsorbult az idő vasfogától. Ideje volt újrafestni. Még egy felhasználási módja a króm festéknek. Egészen más lett a képe tőle, szép fényes! :) Ezen kívül még a hátsó kopoltyúrácsot pingáltam, fehérre. Hogy miért?

Szemből, hátulról, felülről a csík miatt egészen sok fehér látszik a pirosban. De nem így oldalról, ahonnan csak a felni fehér. Hát ezért kellett bele az a fehér kopoltyú.


Utána
És ami a legnagyobb újdonság, bréking nyúz! Köszönet Totónak a ritkaságszámba menő, beszerezhetetlen, eredeti, az autóhoz legjobban illő, baromi jól kinéző, piros-fehér hátsó lámpabúrákért! És a végeredmény? Lehengerlő! Just look at the pictures, dude!

Még a kilincs érdemel némi figyelmet, amit ugyebár szintén króm festékkel fújtam le. A motorháztető kilincs pedig kapott egy kis fekete festék pöffenetet, amitől ismét újszerűnek tűnik.

2012. október 7.

Be lehet csukni! Yess! :)

Előguberáltam - a régóta a falnak támasztva porosodó sitteszsákból - a bal ajtó tartozékait. Szétszedéskor nem tisztogattam el, ez volt az első észrevételem. Na nem baj, majd most! Nettó 5 óra alatt elmostam az alkatrészeket, bezsíroztam, lefestettem a kilincset, beszereltem, beállítottam. Természetesen nem ment minden ilyen egyszerűen...

Az elmosás benzinben már rutin: vödör elő, benzin bele, zoknival mos, kirak, szárad, gusztustalan fekete benzines löttyöt tölcsérrel Szentkirályi flakonba tölt. A kilincsre már nem is emlékeztem, hogy ilyen kopottassá vált az idők folyamán. A műanyag keret pucolás után szép lett, de a fémlap csupa festéklepattanás. Egy festés mindenképpen dukál neki! De akkor már miért feketére, amikor szinte minden energiámmal króm kilincset próbálok felhajtani? Elő a króm festékkel!

Gázálarc fel (most már van, és milyen hasznos!), fújás, szárítás egy szétnyírt palackban (csak hogy ne szálljon rá a por). Ez vasárnapra már tapizhatóra is száradt.

János ajtaján Lali
tükröződik... :)
A zárszerkezet zsírozása kicsit hmm... macera volt. Amit nem kalkuláltam be, hogy nem szétszedhető igazán az istenadta, a legtöbb helyen szegecselve vannak a forgó részek, és rendkívül kicsi rés található az egymáson csúszó elemek között. Olyan kicsi, hogy a spakni, amit használtam sem fért be, de azért a környékét sikerült összekennem a jó kis grafitos zsírral.

A beszerelés még elgondolkodtatóbb volt, mert csak egy bizonyos állapotban (nyitott), előbb az alján átdugva, kicsit erőltetve lehetett a helyére imádkozni. Ez a mutatvány a jobb oldali ajtón 30 perc volt, pont a határon, amikor már a földhöz akartam vágni az egészet. A baloldali már 5 perc alatt becsavarozva a helyére került. Hiába, gyakorlat teszi a mestert... Természetesen az új rozsdamentes csavarokkal oldottam meg a rögzítését.

A kilincs szerkezet szétszedése a festés előtt szintén kritikus volt, vagy 15 percig erőlködtem, vakartam a fejem, már ott tartottam, hogy írok a fiat126.hu fórumra kis segítségért, amikor jött az ötlet: lehet hogy csak összeragasztotta a kor (természetesen a zéger zárót az L alakú tengely végéről eltávolítottam, a rugóval egyetemben). Csavarlazító elő, 0 eredmény. Végül meguntam: a kilincs lapját élével ráállítottam a satura, és elkezdtem kalapálni a tengelyt. És igen! Megindult! Kiesett! Megvolt! Lehet festeni!

Vasárnap összeszereltem, beépítettem, lefotóztam. Plusz hogy Jánosnak legyen megint arca, és hogy a garázs sarkában lévő zacskó halmaz is csökkenjen, beszereltem az első fényszórókat. De miért is álljunk már meg itt, a frissen szerzett fehér (szürke) indexbúrákat is felszereltem.

2012. október 4.

Itt soha többé nem fog rohadni

Megérkeztek a csavarok, alátétek, amiket a Necron kft-től rendeltem. Na ezek azok, amik tutira túlélik majd az autót, és a jövő régészei az elhelyezkedésük alapján fogják a karosszéria formáját rekonstruálni. Hogy miért? Mert A4-es saválló rozsdamentes acélból vannak. :)
A csomagtérfeldél, ajtók, és motorfedél rögzítve. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy pl a motortérfedelet rögzítő sűlyesztett fejű csavarból - ha jól számoltam -, az ajtózár szerkezetével együtt összesen 10 db kell. A legkisebb kiszerelés pedig 100 db-os volt. Kell valakinek egy készlet? Még 9 kispolákra elegendő! :)
Régi és új csavarok
 

2012. szeptember 25.

A lökhárító

Ahogy korábbi bejegyzésemben már említettem, króm lököst már sikerült szereznem, viszonylag kultúrált állapotút. Mostanra sikerült egy hátsó tartóelem-párt is kerítenem (az első még mindig hiányzik). A távtartó cső plusz a csavar viszont még hiánycikk volt. Ígyhát úgy döntöttem, hogy méretre vágok egyet a már meglévő fűtés rézcsőből, a csavart pedig kapupánt csavarral helyettesítem.

A cső vágásához összeszereltem a Matchban annakidején akciósan vett flex álványt, befogtam a flexet, és este 9kor meg is ejtettem az első két bemetszést. Annyira rövid ideig tartott a hangoskodás, hogy senki ingerküszöbét nem lépte át. Elkezdtem felszerelni a lökhárítót, ámde kiderült, a kapupánt csavar túl hosszú, hogy a csőkulccsal meg tudjam húzni a csavart a végében, ígyhát kicsivel este 10 előtt ismét két rövidet sikított a flex, majd lapítás... senki...

Az első lökhárítót felszerelni kicsit körülményesebb lesz, oda vágnom/alakítanom kell majd valami tartószerkezet utánzatot...

2012. szeptember 19.

Gyorsjelentés

Megérkezet!!! Végre, rátettem a mancsom a jóságra! Hogy mi ez? A hátsó tengely erőátviteli rendszerének egy modernebb változata. :)

2012. szeptember 12.

Alkottam

Nem a 3. világháborúra,
csak festeni készülök...
Elegem lett az OBIban kapható egyszerű porvédő maszkokból, két okból: ad 1, szinte ugyan olyan koszosat fújtam orrot, mint nélküle; ad 2, a védőszemüvegre fújtam belőle a levegőt, amitől mindig bepárásodott és nem láttam tőle semmit. Arról már nem is beszélve, hogy festés közben az egyáltalán nem szellőző, garázs leghátsó szegletében flakonos festékeket fújva, kb annyi mérgező anyag elleni védelmet nyújtott, mint reaktorvízben fürödve a búvárruha... Ígyhát vettem egy teljes álarcot, cserélhető szűrőbetétekkel + egy szervetlen vegyületektől védő szűrőt. Nem kellett sokáig várnom, hogy kipróbálhassam.

Maszkolva...
Éppen alkatrészekre várok. Már megrendeltem a rozsdamentes acél csavarokat és anyákat, amiket az autó nagy részén fel fogok tudni használni az eredetik helyett. Ugyancsak a rendelés befutására várok, ami a fékrendszerrel kapcsolatos kütyüket + a karosszériába pattintható műanyag bisz-baszokat tartalmaz. Hogyha ezek megérkeznek, lehet kezdeni az összeszerelést. De addig... "Pimpeljük fel a másik hátsó emblémát is!" - jött a gondolat (a "650 E" feliratról van szó).

A kész termék
Gyorsan megtisztogattam, megcsiszolgattam (ekkor lejött teljesen az E betű), lefújtam feketére. Jöhet a maszkolás. Ugyebár ahogy a képeken is jól látszik, a "650"-es számok plusz a keret kiemelkedik, mögötte feketének kell lennie, tehát 2 lehetőség van: kimaszkolom a feketét, vagy mártogatom, hogy csak a teteje finoman, éppen hogy beleérjen a festékbe. Én az előbbit választottam. De hogyan lesz ez majd szép? Hamar kitaláltam, hogy fel kellene tölteni valamivel, ami légmentesen lezár, jól felveszi az alakot, és könnyű eltávolítani. A gyertya lett végül a nyerő, azzal megfejelve a dolgot, hogy öntapadós papírral azért kibéleltem az alját, hogy valóban könnyű legyen eltávolítani a végén. Utána már csak a felesleget le kellett marni és csiszolni a tetejéről és kész is volt a feltöltéses maszkolás.

Gondolkodtam hogy mi legyen az E betüvel (ami csak rá volt fújva), végül C= (fiatalabbak kedvéért Commodore logo) került rá, előrevetítve a tervezett C=64 fedélzeti computert... :) Ezután jött a fújás, majd egy napnyi száradás után a maszk eltávolítása és kész a pimp! :)) Szívet melengetős, érzelem keltős, vicces... szerintem... :)

2012. szeptember 4.

Műanyag teszt

A végtermék
Poliészter gyantával kísérleteztem tegnap, egyből kétfélével is. Az egyikben volt üvegszál, a másikban nem (az csak gittként szerepelt).

Korábban a középkonzolalagút meghosszabbítását elvittem homokszórni, aminek a végeredménye az lett, hogy nem nagyon vigyáztak rá, és a vékony fémlemezt átcsiszolták. Lett rajta egy lyuk. Azóta lealapozva várta a tegnapi napot. Sokat vakartam a fejem, hogy most mi legyen vele, végül a rendbehozatala mellett döntöttem, amikor véletlenül találkoztam a Tescoban a polcon ezzel az üvegszállal töltött poliészter gyantával. A másik lazaság a homokszórók részéről az volt, hogy valószínűleg nagy szemcsével szórták, mert olyan durva volt a felülete, hogy csillogni elvi esélye sem volt.

A kiinduló állapot
Ígyhát nekiveselkedtem. Először is, a nagy hézagokat kellett eltüntetnem, illetve a lyukat. Aki már látott ilyen idomot tudja: 3 fémlemezből van összehajtogatva és ponthegesztve. Ezek a lemezek egymáson átlapolódnak, így itt-ott 2-4 mm szintkülönbség is van, illetve a félcső és a szögletes cső nem tökéletesen illeszkedik, hanem olyan 1-2 mm rés tátong közöttük. Ez többnyire nem feltünő, mivel kárpit borítja, de a fűtés levegőt a kárpit alatt azért ereszti, ha már esztétikailag nem is megbotránkoztató. Igenám, én viszont nem tervezem letakarni kárpittal!

Gittelés után
Először a hézagokat és a szintkülönbségeket, meg a lyukat természetesen az üvegszálas gyantával kentem ki. Első próbálkozásra nagyon nem volt egyszerű! Szinte mire kikevertem egy PET palack aljában, már el is kezdett kötni, ráadásul az üvegszálak miatt nagyon macerásnak bizonyult a bánásmód vele... mintha vattás gipszet próbált volna az ember a falra kenni spaknival.

Lecsiszolva
A gitt esetében már számítottam rá, hogy gyorsan köt a cuccos, ígyhát csipkedtem magam a felhordással. Így is csak az egyik oldalára sikerült szépen egyenletesen felvinni. Mire a másik oldalhoz értem, már kezdett megszilárdulni, ami nagy erőket igényelt a felhordáshoz. Tanúság: legközelebb magán a felületen keverek ki gittet, sokkal kisebb mennyiségben, amit összekeverek és szétkenem, majd ezt többször megismétlem.

Csiszolás utáni alapozás
A csiszolás már gyerekjáték volt, csak órákig tartott. De amíg száradt a gitt, gyorsan összeszámoltam hogy milyen műanyag patentek kellenek a lámpák beszereléséhez, milyen csavarok és anyák + alátétek hiányoznak a különböző ajtók rögzítéséhez, motor burkolathoz. Ezeket rozsdamentes acélból tervezem beszerezni.

A csiszolás után, mivel a pucér fémfelület is előkerült több helyen, újra alapozni kellett. 20 perc sudoku után (miközben a garázs is szellőzött) jöhetett az első réteg festés. Újabb 20 perc sudoku, a második réteg, majd sudoku, harmadik réteg. Hajnal 1-re otthon voltam. :) Az első képen a végeredmény.

2012. augusztus 31.

Szélvédőt mostam... kádban...

És izomlázam van, nem kicsit, hanem nagyon! Azt hittem fél óra alatt végzek... ebből 3 óra folyamatos kádba görnyedés lett. 4 kádnyi mocskos retek vizet engedtem le. El sem akartam hinni, hogy egy-egy gumi kéderben ennyi mocsok fel tud gyűlni.

Fél éjfélre már vissza is értem a garázsba, izzadtan, hulla fáradtan. Eredeti terveim szerint, eddigre már régen végeznem kellett volna a szélvédők helyrerakásával is, ehhez képest azon kezdtem töprengeni, hogy egyáltalán nekiálljak-e. Aztán a kitűzött cél orrom előtt lebegése győzött, és nekiveselkedtem. Életemben először, szélvédőt szereltem a helyére, és nem is egyet, kapásból négyet! Természetesen mondanom sem kell, a 126biblia nagy segítségemre volt, amit már délután végigtanulmányoztam a teendőkkel kapcsolatban.

Elsőnek a hátsóval kezdtem. :) Annál kisebb már csak a hátsó oldalablakok voltak, viszont ehhez fértem hozzá a legkényelmesebben, és az oldalablakok helyén még be tudtam nyúlni, hogy a munka kényelmesebb legyen. Egészen meglepően jól ment addig, amíg a zsineg hosszában el nem vágta egy jó hosszú darabon a kédert. Basszus, vehetek belőle újat! Grrrr... kicsit későn vettem észre a turpisságot, de nagy tanúság volt.

A többi már ment, mint az olajozott istennyila... az első szélvédő volt az utolsó darab, az már 10 perc alatt a helyére került. A képeken hogyha nem nagyon látszanak az üvegek, az azért van, mert nagyon tiszták. :) De ott vannak... talán egyiken-másikon látszik, ahogy megcsillan a fény...