Anyám kínja

Illetve az én kínom, az anyáimmal. Pedig már négy is van, de egyik sem jó! Az egész úgy kezdődött, hogy a BIS kormányművel kapcsolatos szerelési útmutatót olvasgattam, nézegettem, és feltűnt, hogy a szélső gömbcsuklókat biztosító ellenanyák nekem hiányoznak. Gyorsan gondoltam is egyet, és beszereztem M12-es (19-es) anyát. Az nem ment fel rá, mivel szemmel láthatóan túl ritkás volt a menete. Gyors kérdés a fórumon, és valaki 1.25-re tippelt. Vettem olyat is, az meg túl sűrű. Egyelőre itt állok, M12 x 1.5-ös menetemelkedésű anyákra van szükség oda, hogyha valakinek kell ez az infó. Már csak be kell szereznem.

Hétfőn elhoztam az üléseket. Most már sokkal jobban néz ki, nem rozsdás, stb... hogy ez elsőre miért nem sikerült? Festegettem is (pl a rendszám tartót), meg elvittem a kengyeleket és féltengelyeket a szerelőhöz, hogy összerakja nekem a csapszegekkel. Aztán gondoltam egyet, és magamra vállaltam az első lengőkarok összerakását, végülis csak 2-2 szilent kell bele, meg csavarok...

Gondoltam nagy okosan, hogy csinálok egy formát, amin át tud jönni a szilent vége, és csak bele kell kalapálnom a cuccost. Hát, van amikor a dolgokat túlgondolom, úgy tűnik, mivel az lett a vége, hogy a szilet pereme is megsínylette a dolgot, meg a lengőkar festése is. Lehet szép nagy darabokon majd javítani. Ehhez képest a második próbálkozás már sokkal egyszerűbb módszerrel történt: egész egyszerűen befogtam a satuba, és préseltem. A képen a behatásokbeli különbségek jól látszanak. Amúgy a peremen felfekvő csövet, amit a polksi biblia XZY speciális szerszámnak titlulál, egy 32-es csőkulcs fejjel helyettesítettem, ami pont odaillett (ezt a hátsó tengely anyájának becsavarásához vettem még). Azt mondjuk még nem tudom, hogyha benne lesz a tengely, a másik oldalra hogyan erőltetem fel a másik szilentet...

Préselt vs kalapált szilent

Node, befejeztem a hátsó rendszám tartó és világítás kombót, ami ugyebár a lökös alá kerül majd. Egyelőre az eredeti furatokba tekertem vissza a csavarokat, és rögzítettem mindent, de ez később majd bal oldalra fog kerülni. A képlet valójában nagyon egyszerű, a gyári króm lökösön lévő rendszám világítást kellett fejjel lefelé fordítani, és köré kerekíteni egy lemezt. Ki is próbáltam sebtében, annak ellenére, hogy most a rendszám sokkal közelebb esik a világításhoz, a számításaim beigazolódtak: szépen bevilágítja azt, jól látható minden része.

A másik meghökkentően kiakasztó dolog, a fékfolyadék tartály helyére rakása. Miután elpucoltam a fő fékmunkahengerhez vezető csövekkel együtt, kiderült hogy a rajta lévő bilincsek használhatatlanul összerohadtak. Próbálkoztam vele, de semmi. A benzincsőről is leszedtem egyet, az túl szűk volt. Fél óra elteltével belenéztem az "új alkatrészes" dobozba, és hirtelem megakadt a szemem a vadi új szorítóbilincseken, amiket még évekkel ezelőtt vettem, csak már nem emlékeztem rá. Innentől kezdve, pikk-pakk fent voltak, csak a rohadt tartály nem akart a helyére menni.

15 perc erőlködés, és utána gondolkodó cigi után vettem észre, hogy a műanyag, bepattanó perem, és a tartály az két külön dolog. A peremet bepattintva, a perembe pedig a tartályt 10 másodperc alatt megvoltam. Kicsit idegesítő így hajnal fél egy kürül az ilyesmi, ilyenkor már hajlamos vagyok mindent erőből megoldani.

A szerelő közben szétkapta a motort, így szerda este elhoztam, hogy csütörtökön elvigyem üveggyöngyözni. Közben kiderült, hogy azért még semmi sem ment tönkre, de azért már kezdtek kopogatni, egy kivétellel: a labirint ház gyűrűje ketté volt törve. A beszerzendő alkatrészek listája: szimeringek, hajtókar csapágyak, vezérmű lánc, labirint ház gyűrű, tömítések. Ha már szét van robbantva így a motor, megcsináljuk ezt a kisgenerált.

Ezeken kívül sok mást is csináltam persze, ilyen apróságokat (egy gumi gyűrű ide, egy csavar oda), meg a lopásgátló rendszert is elkezdtem kidolgozni. A festésekhez használt gázmaszkom szűrője is betelt, abból is szerezni kellett újat, mert már kezdett rajta a festékszag átszívárogni, tehát egyszóval ilyen rohangálós, beszerzős ez a mostani hét.

Haladás!! :)

Ha nem is túl gyorsan, de haladás történt, kérem szépen. A múlt hetemet a garázsban rendszámtábla tartó + világítás eszkábálásával töltöttem. Ebben a flex, satu, fúró szentháromság nagy segítségemre volt. Pénteken pedig el is hoztam homokszórt, alapozott első futóművet, ami festésének azonnal neki is feküdtem nagy dirrel és durral, hogy szombaton már lakkozhassam. Ugyanis minél gyorsabban megszárad, annál gyorsabban vihetem a közben beszerzett új függőcsapszegekkel együtt összeszerlni. Ez most keddre várható.

Szombat és vasárnap viszont maratont szereltem. Na nem azt jelenti ez, hogy annyi mindent sikerült összerakni, hanem hogy olyan sokáig tartott. Először is készítettem egy sablont, aminek segítségével be tudtam pozícionálni a fúrandó lukat a karosszérián, a kormánymű új bevezetéséhez. Ez több iterációt magába foglaló dolog volt, végül elhatároztam magam, és fúrtam. Előbb egy kics lyukat, majd a körfúró fejjel a kicsibe illeszkedő nagyot. Egészen jól sikerült, annak ellenéred, hogy azon a helyen három réteg lemezt kellett átmarni, amik között volt 2mm-es is. Utána egy gyors rozsdaalapozó a fémes felületekre. Így szombat estére már készen állt a kormánymű a beszerelésre.

Vasárnap felkerült a már megszáradt, alapozott, feketére festett, lakkozott közdarab, tökéletes illeszkedéssel. Ezek után a megmaradt STP alu-bitumenes lemezekből kialakítottam egy csőrt a kormánymű bevezetésnek, hogy pontosan akkora, és ott legyen, mint a tengely. A régi kormány tengely kivezetést pedig ugyancsak 2 db ilyen bitumenes lemezzel befoltoztam, hogy a víz/levegő ne szeleljen majd ott.

Mielőtt azonban a kormányművet beraktam volna, a könnyebb hozzáférhetőség miatt előbb az elülső fém fékcsöveket cseréltem le újakra, illetve beszereltem a szép fehér fő fékmunkahengert. Amennyire egyszerűen hangzik, olyan sokáig tartott: először a csöveket a karosszéria nyílásától eltartó gumi tömítések bepréselése izzasztott meg, utána pedig a fékcsövek merevsége. Ugyanis egy minimális függőleges tengelytől eltérés esetén sem lehet már ugyebár a csavart betekerni, itt meg fél mm-t görbíteni azon a csövön is óriási erőket igényel. 1 óra alatt viszont sikerrel jártam, beügyeskedtem a fékpedállal összekötő nyomórudat is a helyére.

Ezek után jöhetett az új kormánymű. Mint kiderült, a rögzítő bilincs csavarjaihoz hozzáférni nem hogy kényelmetlen, de szinte a lehetetlennel határos. Így két lehetőségem volt: 30 fokonként meghúzni a csavarokat, illetve a kivehető csavarokhoz csőkulccsal hozzáfértem, azokat meg flexelni kellett kicsit rövidebre, hogy használni is tudjam eme szuper eszközt. A BIS kormány kardántengely tökéletesen illeszkedett, csak hozzáférni volt nehéz. És a végeredmény: minden a helyén, és működik is!

Kicsit még a lökhárítóval is elbíbelődtem. Mint kiderült, a múltkor beszerzett első króm lökös az Fiat 500-é lehet, mert szélességre a polski nem fér bele (a befelé görbülő részek pont a karosszériába érnének). Így kénytelen-kelletlen az egyik meglévő, hátsó lököst raktam fel, aminek viszont nem olyan az íve, hogy követné az orr domborulatát. Ezt még biztosan orvosolni kell.

Birodalmi halálcsillagon jártam

"Good! I can feel your anger! I am defenseless! Take your weapon! Strike me down with all of your hatred!" És majdnem átálltam a sötét oldalra Sidious nagyúr csábítására, amikor elmentem kedden a kárpitoshoz. De előtte egy kicsit más.

Ilyen lett, és ilyesmi volt

Hétfőn végre két jó hírt is kaptam: a szerelő szétszedte a kengyelt és féltengely, és készen lettek az ülések. Ígyhát hétfőn elhoztam a szerelőtől a robbantott első futóművet, és kipucoltam. A lengőkar maga, meglepően jó állapotban volt, pl. a kengyelekhez képest. Aztán még gyorsan lefestettem, és lelakkoztam az egyik fém fékcsövet, aminek a csavarját sikerült mozgásra bírni, és vasárnap már lecsiszoltam.

Párátlanító venti, tisztábban

Kedden elvittem az első futómű alkatrészeit homokszóratni, a króm lökhárító tartókonzoljaival együtt. Aztán irány a kárpitos. Amikor megláttam, az üléseket nagyon megörültem, tényleg szép a huzat, ahogy elképzeltem, stb... aztán megfordítottam az ülést, és: a vázat nem kezelték le. Csupa rozsda, meg festék maradvány, hegesztés, ahogy elhoztam nekik. Ez azért a valag pénzért, amit elkértek, nagy pofátlanság. Egy kicsit rájuk pirítottam, megmutattam még egyszer a kocsi futóművét nekik, és feltettem a kérdést: "Vajon, ha a futóművem, benzintankom, rugók, stb így néznek ki, akkor szerintetek egy valag pénzért kapott rozsdás ülést ebbe az autóba bele fogok rakni?". Itt azért a képzeletbeli fénykardom elkezdett mocorogni Sidious nagyúr mellett. Maradtunk a péntekben, addigra rendberakják.

Este már csak a párátlanító ventilátor pucolására, és az elkészült, megszáradt felújított fékcső beszerelésére futotta tőlem, a garázsban tartott rendcsapás mellett.

Meglepetések márpedig vannak!

Mi? Hova? Merre?

Ez egy rohangálós hét volt, amikor is hétköznap szerelni csak minimális időm maradt. Kezdődött azzal, hogy terv szerint homokszóratnom kellett volna már a hét elején az első futómű alkatrészeket, viszont a szerelő hívott hogy baj van: a csap úgy belerohadt a bal féltengely-kengyel párosba, hogy a csapszeget szétszedni a 10 tonnás préssel, melegítgetve sem sikerült. Kell szerezni egy újat.

Az eltűnt km spirált is pótolni kellett, és hamár, akkor legyen új. Így volt egy ruccanásom Pápa mellé egy kellemes délutáni napon. Majd hazaérve kicsit arrébb raktam a kábelkötegeket, és előbukkant a régi spirál. Na sebaj, úgy is valahol meg volt törve benne a szál: a sebesség mutató annakidején ugrált. Jobb is lesz ezzel az újjal.

A szellőző és fék hiányzik már csak

Monorról származik egy bontott kengyel + féltengely páros, most éppen azon imádkozok, hogy a szerelő hívjon: "Sikerült, viheted!". Remélem ez a két szó el fog hangzani a telefonban, amikor hétfő este beszélek vele.

Autósboltban beszereztem egy-két jóságot: új ablaktörlő lapátok (persze króm színű nem volt, csak fekete), sárga index lámpákat, meg textil szigetelő szalagot... és nekiálltam a kábelkötegek visszaszerelésének. A polski kábelkorbácsa két részből áll: az első traktusból, ami a csomagtérben található, és csak a műszerfalig merészkedik, illetve a hátsó traktusból, ami végigfut az autó bal oldalán, és behálózza a motorteret is.

Juppííí! Van ablaktörlő!

A csomagtartóba egy erős pucolás után visszapróbáltam az elülső traktust, és keresgéltem hogy is volt ez annakidején. Szerencsére legalább a végződésekkel nem volt gondom, mivel azokat amikor kiszereltem, lelkiismeretesen felcímkéztem szigszalag + alkoholos filc segítségével. Sokkal inkább a hol fut/fusson volt a kérdés. Aztán amikor meglett, fogtam a textil szigetelőszalagot, és elkezdtem bandázst tekerni köré. Ekkor megfogadtam, hogy elgközelebb beszerelés előtt fogom ezt megtenni, mert a folyamatos behajlás miatt olyan hátizomlázam lett, hogy csak na! Ezután bekötöttem amit csak tudtam, beszereltem az új égőket, és... és az új, bajonett záras sárga indexlámpa nem volt jó. Nem a szimmetriavonalba esnek a bütykei, csak a drágábbak voltak jók. Grrr. Majd jött egy gyors teszt, hogy idáig minden működik-e, nincs-e zárlat, stb...

Hátsó kábelköteg, pucolva

Folytattam az ablaktörlő motorral, meg a mosóval. Ezek is alapos pucoláson estek át, majd beszereltem, bekötöttem, és az új lapátok... hoppá! A korábban megszerzett "króm" törlőkarok nem voltak kompatibilisek a felfogatással, meg a lapáttal. Úgyhogy ez felejtős. Viszont a régi meg itt-ott korrodált... aztán jobban megnéztem: Nem is! Ez eredetileg fekete volt, de a nap, eső, idő leszedte róla a legtöbb helyen a festéket, és csak itt-ott maradt rajta foltokban. Nem rozsda az, hanem festék!! Benzines csiszolóronggyal mintegy másfél óra alatt "króm" ablaktörlőt faragtam belőlük, az új lapátokkal már fent is volt 2 órán belül.

...és bandázsolva

Aztán előkerült egy nagy halom aprólék (gumik, csavarok, alátétek, műanyag kötőelemek, stb...), és elkezdtem mazsolázni közülük. Végre a karosszérián áthaladó kábeleket, bowdeneket, csöveket körbevettem a nekik megfelelő gumidarabbal, illetve a fűtésbowden rögzítő szemét is megtalálva a szivató- és fűtéskarokat is vissza tudtam szerelni. Ezzel, a sebváltó alagút teljessé vált végre. A hátsó fékalaplapokra egy kis zsír segítségével visszapaszíroztam a kézifék nyílást takaró gumi bigyókat, és a kézifék bowdeneket is véglegesen rögzítettem.

Elektronika teszt. Nincs zárlat, működik!

Úgy volt, hogy Gyuláék hoznak nekem Lengyelországból hátsó lengőkarra új, rövid fém fékcsövet, de sajnos nem volt. Így a jobb hátsóra az egyik régit kell felújítanom. A nehezítés az volt, hogy a fék munkahenger felé néző csavar a csővel össze volt rohadva. Mind a kettő. Annakidején a cső segítségével csavartam ki onnan, miután leszereltem a régi fékalaplapot. Na most az egyiket sok-sok csavarlazító és kalapálás árán sikerült megindítani. Azt le is csiszoltam, egy festéssel ideiglenesen jó lesz, amíg nem találok újat.

Szinte már csak a motor-váltó hiányzik

Aztán jött a hátsó traktus bandázsolása, ezt már okosan előre betekertem, nem amikor már visszaépítettem. Visszadugdostam a helyére, majd következett a teszt: Bal hátsó féklámpa, jobbhátsó helyzetjelző, és bal hátsó index hiba. Valószínűleg csak kontakt hiba, de azért majd utána kell járni. A teszteléshez egy-két kapcsolót, plusz a műszerfalat és bajuszkapcsolót összedugtam, de nincs beépítve... attól még távol állok. Csak ott fityegnek egyelőre.

Valami hiányzik...

Kispolski szempilla nélkül: nő smink nélkül

A szépen lefestett kézifékkart, a szépen megpucolt bowdenekkel együtt beszereltem, szép új rozsdamentes acél csavarokkal, ahogy kell. Működik, pipa. Kicseréltem a kuplung pedált a BIS pedáljára, hogy a kormány kardántengely majd elférjen alatta, pipa. Behúztam a kuplung és gáz bowdent, és összekötöttem mindkettőt a pedálokkal... aztán most nem találom a kuplung pedál hoz tartozó bowden rögzítőt. Itt még lesz dolgom!

Ha már úgy is a kocsi alatt töltöm az időm, felszereltem a fűtéslevegő csöveit, a vadi új gumi összekötő csövekkel. Először fordítva, a kicsi helyére a nagyot, és a nagy helyére a kicsit. Ez csak ezért fájt, mert valami über gagyi csavaros szorító bilincset sikerült szerezni, és kész kínlódás vele meghúzni bármit is (folyamatosan oda-vissza kell játszani vele, hogy a nyomvájúban maradjon a csavar, és ne szoruljon meg).

Aztán gondoltam, hogy itt az ideje elővenni a km spirált is, hogy azt is berakjam. Feltúrtam a garázst, de csak nem akadtam a nyomára. Egyelőre elképzelésem sincs, hogy hova bújhatott... :( Így inkább megpucoltam a váltó kulisszát. És hamár kéznél volt, viszonylag tisztán, elgondolkodtam, hogy az ötödik sebességi fokozatot hogyan fogom tudni berakni. A probléma: a rugó középállásba rántja a váltókart, amit egy kis perem határol. Pont az a perem, ami miatt előbb lefelé kell nyomni a botot, hogy hátramenetbe lehessen tenni az autót. Ha levágom azt a peremet, akkor az 1-2-4-5 továbbra is egyértlemű lesz, viszont a 3-ikat nehéz lesz középen eltalálni. Ezért úgy döntöttem, hogy annyit flexelek csak a dologból, hogy a hátramenet teljesen lenyomottja, és a teteje között legyen egy plusz, közbülső állapot, ahol már ötödikbe ki lehet rakni jobbra fel, viszont jobbra hátra még pont nem lehet majd tolni, ahhoz teljesen be kell majd nyomni a kart.

Merthogy hétvégén levittem a váltómat Sankotuninghoz, hogy szépüljön, és tanuljon. Ha minden jól megy, hamarosan tudni fog egy ötödik sebességet előre, amolyan utazót. Végül ez lesz a BIS végáttétel helyett: megmarad a gyorsulás a kisebb fokozatokban, és lesz egy hosszabb utazó.

Továbbá még olyan aporóságok történtek, mint hogy beszereltem a csomagtér zárat, meg felszuszakoltam az új szempillákat a lámpákra. Hát az szívatós! Nagyon kell figyelni, hogy amikor az ember feszegeti egy csavarhúzóval a H4-re azokat a rideg műanyagokat, közben ne repedjen el!

A jobb első ajtóablakot kiszereltem, és beraktam a rohangálós kocsiba, hogy alkalom adtán majd egy szélvédő javító a sínjébe visszaragassza. Közben a szerelő, akire a motort bíztam, hívott, hogy baj van a bal első függőcsapszeggel: nem jön szét, hiába melegíti, kalapálja, préseli 10 tonnával. Itt még lehet hogy be fog figyelni egy bontózás, majd meglátjuk. Szóval ha komótosan is, de haladunk, és úgy szép az élet, ha új meglepetések elé állít.

Araszolunk a cél felé

Már amennyiben a cél az, hogy legyen egy tiszta, frissen összeszerel, újszerű kispolski Jánosból. A hétvégén voltam lent Miskolc mellett, és találkoztam Sankotuninggal, személyesen. Éppen egy gyönyörűre megcsinált Fiat 500-at hoztak el tőle, én meg 2-3 órával később egy Abarth szelepfedelet.

A hét első felében festegettem. Többek között kipróbáltam egy új maszkolási módot, amivel az Abarth feliratot szándékoztam lefesteni. Az elgondolás az volt, hogy ahol lehet, betekerem a szelepfedelet papírba, a felirat környékét pedig feltöltöm zsírral. A zsírt festés után le tudom törölni, és mosni féktisztítóval, a szín, pedig ahol kell, ott marad. Sajnos egy kis hiba csúszott a számításba, nevezetesen: a festék egy egybefüggő bőrréteget alkot, amit vágni, kapargatni kell ezekután. A végeredmény ennek megfelelően nem is lett szép, azt hiszem egy ecsettel könnyebb és gyorsabb dolgom lett volna.

Valamelyik nap a benzintankot is lelakkoztam, hogy végre száradás után beépíthessem. A hozzávaló alkatrészeket már réges-régen elmosogattam, így várták az összeszerelést. De ennyire még ne szaladjunk előre, mert történt érdekesség is!

Az elmúlt hetekben egy csomó e-mailt kiküldözgettem a neten magukat járműtervezőként hírdetőknek, hogy ajánlatot kérjek a BIS kormányműves átalakítás műszaki dokumentációjához. Ezekre idáig rendszerint "ilyennel nem foglalkozom"-tól, a "most egyéb elfoglaltságaim miatt nem fér belé"-n keresztül, a "ilyet nem lehet"-ig mindent kaptam. Mígnem, ma végre kaptam egy pozitív választ. Gyorsan fel is hívtam az illetőt, és elkezdtünk beszélgetni. Egyelőre ígéretesnek tűnik a történet. A fejleményekről majd persze még fogok írni, hogyha lesz mit.

Ezen kívül, végre sikerült találnom egy kárpitost, aki rá is ér, hogy elkészítse az üléseket, és meg is tudja csinálni. Majd a jövőhéten szállítom el neki a vázakat, meg ami van belőlük.

Ma este a garázsban viszont kigyulladtam! Mármint a pólóm! :) Éppen a fogasléces közdarabbal játszottam "beszerel, mér, kiszerel, flexel"-t, hogy rendesen felfeküdjön a kocsiszekrényre, amikor is  csörgött a telefonom egy hevesebb flexelés után. Már felvettem, amikor látom ám, hogy füstölök... egy nyugodt "Egy pillanat"-tal szóltam bele, majd gyorsan elcsapkodtam a pörkölést a hasamon.

De visszatérve a közdarabhoz: amint látszik, a korábbi postomban említett peremnek ki kellett vágni egy kis vájút, illetve kiderült még, hogy az anyós oldali részből kb 1 mm-et le kellett marni, hogy a segédirányítókar alatt található púptól ne álljon el, ha felszerelem. Végül kapott egy kis alapozót, majd egy szép, fekete színt.

A másik, már régóta húzódó feladat a főfékmunkahenger összerakása volt. Az alkatrészei idáig benzinben áztak, a henger pedig szép fehérre homokszóródott. Szerencsére volt a szétszedéskori állapotról egy képem, így összerakni sem volt nehéz... azt hittem. De szorult. Mintegy 3 perc után untam meg, és vettem elő a WD40-et. Ugyebár zsírozni ezt nem szabad, hiszen a fékfolyadék elszállítaná, aztán ki tudja hol keletkezne érelmeszesedés a fékrendszerben? Most nagyszerűen, könnyen jár, és még jól is néz ki! :)

Benzin cső, bal felül + száradó festmények

És beszereltem a benzin tankot! Na persze nem ilyen egyszerűen ám! Neeem! Másfél óra alatt. Először is, 15 percen keresztül próbálkoztam, hogy mindhárom csavarra rátaszajgassam, de a harmadik csavar (a leghátsó) mindig túl közel volt. "Mi az Isten? Megnőtt a tank?" Aztán egy lazító cigi, és megpróbáltam először a leghátsó csavarra ráhúzni, és utána az elülső kettőre, és láss csodát: felment a helyére! Utána jött a beltérben a benzin beöntő cső visszaeszkábálása, mint következő nehezítés: az öreg műanyagok elég ridegek, és merevel voltak, a 26 fok ellenére, ami miatt minden ügyességemre és erőmre szükség volt hogy az alumínium szart beléjük paszírozzam.

Ma este még a kéziféket is sorra akartam keríteni, de azzal már csak a pucolásig jutottam. Meg a csiszolás, festésig. Mivel pucolásnál feltűnt, hogy van rajta egy kis felszíni rozsda. No, azt majd legközelebb szerelem be. Ha már pucoltam, még a kábelkötegeknek is nekiestem, de csak a legvastagabb, önindítóhoz menő szálat sikerült benzinben kilögybölni. Mondtam már, hogy valamelyik korábbi autószerelő mester az autó egész rohadt alját telibe fújta bitumennel, alvázvédés címszóval? Na ezt mostam le róla... a műanyag kábel szigetelésről.

Hátsó futómű kész!

Beszerelve, beállítva

A tegnapi szívások után, a fiat126.hu fórumon azt a tanácsot katam, hogy a fékpofák önbeállóinak mozognia kell, és kalapáccsal kicsit ütögetve lehet vele valamit kezdeni. Ezt ki is próbáltam, hát nem sokminden változott. A pofákat kiszerelve, és magát az önbeállót ütögetve nagy erőkkel már értem el haladást (mozdulást), viszont továbbra is nagyon tapadtak azok a piszkok. Ígyhát fogtam a zsírosbödönt, és kalapálás egyik irányba, zsírzás, kalapálás másik irányba, zsírzás, stb... A végén már kezdett könnyebben járni. Ekkor szereltem vissza. Közben egy sokkal egyszerűbb rugó-felszerelést is kifejlesztettem, és így már közel sem volt olyan elvetemült dolog mint tegnap (valószínűleg ez a helyes, és egyszerű megoldás): a pofákra még kiszerelt állapotban kell felhúzni a rugókat, beakasztani a dugattyúba és az alsó támaszba a széleiket, majd ráfeszíteni az önbeálló szemeket a rudakra.

Hardy helyett... :)

Utána már csak be kellett állítani a fékeket, hogy (első körben) legalább a dob felmenjen rájuk, utána pedig hogy ne érjenek bele (surrogjanak) a fékek, hogyha a kézifék nincs behúzva. Ez egy idegőrlő gumikalapácsozásos miliméterről miliméterre arrébbkalapálgatás, de végül sikerült tökéletesre. Hát így, hogy az önbeálló szemek már tudnak csúszkálni minimálisan, már könnyű! :)

Kész a bal hátsó is

Aztán jöhettek a kis féltengelyek, és belülről az új, kardán megoldású hardy helyettesítővel. Tegnap vettem észre, hogy csak 30-as csőkulccsal, és hosszabbító szárral fogom tudni betekerni a tengelyre a csavart. Mivel nem volt ilyenem, gyorsan ma vettem még reggel a BauMaxban, így már ez is simán ment. Ugyan itt is volt egy kis fennforgás: amikor az önzáró anyát, a lekerekített végével kifelé kezdtem becsavarni, olyan mélyre ment (és még nem ütközött föl), hogy a csőkulccsal már alig értem el. Ezért még időben kitekertem, és fordítva húztam rá.

Szívás, szívás, szívás

Beraktam a lengőkarokat, a rugókkal, és a vadonás új lengéscsillapítókkal. Mivel az autó motor nélkül túl könnyű a rugónak, a krokodil emelő az egész kasztnit emelte, amikor csak a rugót akartam összenyomni, hogy a lengéscsillapítót a helyére csavarozhassam. Ekkor indult a Csita hadművelet: az aknában, fél kézzel a motortérbe csimpaszkodva, csak sikerült a csavarokat berakni. :) Ez egy viszonylag könnyed feladat volt csak, a többihez képest.

Jött a fék összeszerelés, amiből még a jobb hátsóval sem végeztem. Először is, a rugókat valami rohadt nehéz volt a helyükre rakni. Végül két csavarhúzó és egy kalapács segítségével sikerült nagynehezen. Ekkor derült ki, hogy valami nem stimmel. A fékpofákat a rugók nem rántották össze. Ütögettem, nyomogattam, semmi. Az a gyanúm, hogy amikor elvittem felszabályoztatni annakidején, a fószer telenyomta az egészet azzal a ragaccsal, amivel a fék felületet ragasztotta, emiatt nem tud az önbeálló rajta mozogni.

Terveztem még ma lakkozni is a tankot, hogy holnap már azt tudjam visszaszerelni, de végül elmaradt. Végülis valószínűleg a másik oldallal is meg fogok majd kínlódni. Ez a terveimhez képest ismételten, újabb csúszást jelent. Pedig ha minden simán ment volna, akkor ma már a kéziféket is beszereltem volna.

Ez az Olyan napok egyike volt

Amikor nagy tervekkel állítottam be a garázsba, miszerint minden le van festve, és csak be kell szerelni, össze kell rakni. Aha! Az első pofon akkor ért, amikor a frissen festett tank belsejét ki akartam benzinnel lögybölni... és egy kicsi került a felszínére is... és vitte magával a színt! Igen! Ezt most megtanultam, a benzin oldja az akrill festéket. Egy kicsi, nem látható helyen a lengőkaron is kipróbáltam, és azt is! Szuper! Lehet lakkozni, beépítés ugrott. Egy korábbi dísztárcsafestésből még volt benzin álló színtelen lakkom, azzal csak a lengőkaroknak tudtam adni. Hát ez a project is napolódik, először is be kell szerezni lakkot.

Sebaj, volt más is: a benzin beöntő csőrendszert elő kell venni, és kicsit megpucolni. Jó dzsuvásan tettem el, ígyhát benzin elő... és... elfogyott! Argh! Kocsiba be, benzinkútra el, garázsba vissza, pucol.

Másodiknak pedig a duda kiszerelése következett. Emlékeztem rá, hogy nagyon gyérül szólt, amikor az autót leállítottam. Na, most meglett a magyarázat: fél centi vastagon volt alvázvédővel beborítva, hála valamelyik korábbi szerelőnek. Pucolás után kipróbáltam satuba fogva, és láss csodát: majd' megsüketültem.

Ha már így alakult, gondoltam legalább az új kormányművet az autó alá próbálom. Ahogy a képen is látszik, van egy lemeztalálkozás, ami peremes. Na ettől a közdarab nem tud felfeküdni, így a csavarokat nem lehet meghúzni. Vagy 5mm-t áll el emiatt. Két lehetőségem van: A peremből hasítok ki egy darabot, hogy a függőleges rúd beilleszkedjen, vagy pedig a közdarabba vágok bele, hogy a peremre rácsusszanjon. Karosszéria korrózió, és visszaalakíthatóság miatt ez a második nekem jobban tetszik, de meg kell vizsgálni, hogy a közdarab mennyire gyengülne emiatt a beavatkozás miatt. A karosszériába való belefúrást úgy sem úszom meg, hogy a kormány tengely valahol az utastérbe beférkőzzön, ahogy a képen is látszik abból, ahogy odapróbáltam. Az is látszik, hogy a duda valószínűleg útban lenne, és az eredeti helyére nem fogom tudni visszaszerelni, ha ez a kormánymű odakerül.

Festegetés, ismét

Elfogyott a fehér festékem, és pirosra is szükségem volt. Amikor hétfőn befordultam a megszokott festékutánpótlás helyemre az Egér úton, meglepődve konstatáltam, hogy a cég megszűnt. Jöhetett a keresgélés az interneten. Fehér festéket (ami teljesen hétköznapi Prism fényes fehér), szinte bárhol lehet kapni, azt még aznap sikerült is beszereznem. Nade a pirosat kikevertetni autó színűre, és flakonba töltetni? Végül ma sikerült találni egy helyet a XX. kerületben, a Kövesdi kft-t. Nagyon barátságosan és gyorsan elkészítették a színminta fényképe alapján a flakonokat, és már mentem is.

Tegnap csak fehéreket tudtam festeni; sorra vettem a homokszórásból elhozott, már lealapozott dolgokat, plusz elővettem a korábban már lefújt üzemanyag tankot. Ez utóbbit annakidején sajnos elég bénán sikerült megcsinálnom, és mostmár, sokkal több festéssel a kezemben sokkal szebbre meg tudtam csinálni. De először is le kellett csiszolni az előző festét során beledermedt szöszöket is. Plusz még a BIS kuplungpedált le kellett csiszolni és festni, hogy menjen a többihez majd.

Ma a hátsó lengőkar kiszerelésével kezdtem, ami megvolt 15 perc alatt/db. Nagyon áldom az eszem, hogy rézpasztát és zsírt használtam mindenhol, pikk-pakk lehetett dolgozni. A tisztítás, viszont nagy szívás volt megintcsak. Az alapozó már a lakatolás előtt felkerült rá, így viszont alvázvédőtől kezdve, karosszéria alapozó ködön keresztül, a szín ködjéig, plusz egy kis dzsuva és por, minden volt rajta. A két lengőkar plusz rugók megpucolása vagy egy másfél órámba telt, majd még ugyanennyi a festés, várva a száradásokra is. A rugók szép fehérek lettek, viszont hogy azt fújni milyen szívás! Bele sem gondoltam, hogy minden irányból körbe, minden irányba kell rá fújni, és kikerülhetetlen, hogy ne vesszen sok festék kárba... Most minden szárad, majd jöhet a visszaszerelés, összeépítés.