Újabb csontvázak...

Dolgozós, festős, tisztogatós, csontváz kihullós, anyázós. Szerintem.

A már kiszerelt darabokat tovább pucováltam: váltó alagút, váltó tető, benzintank, váltó védő vas, gázpedál. Minden szépen alakult a véső, benzin, flex hármas alatt. A bal oldali kép éppen a második munkafázist örökítette meg, amikor is a váltó alagút már félig megszabadult a rozsdától. Felhívom a figyelmet a tank mellett látható, szép fényesen csillogó gázpedálra! Az is a flexre erősített csiszoló érdeme (no meg az enyém). Ebédidőre már minden szépen elő is volt készítve a délutáni alapozáshoz.

Kaja után már csak a flex által szétszórt finom fém port kellett letakarítani az amúgy helyenként fém-tiszta felületekről, amire a benzin tűnt a legalkalmasabbnak. Gondoltam, ha már kilocsáltam 2l benzint, legyen több haszna, nehogy már így alig koszosan kelljen elrakni. Takarítsuk ki a csomagtartót!

Valamelyik mesterember, valamilyen furcsa elgondolásból az autó csomagtartójának alját telenyomta alvázvédővel, a pótkerék alatt/körül. Na ettől gondoltam megszabadítani szegény Jánost. Neki is estem nagy hévvel. Csakhamar az eltömődött leeresztő lyukak is kitisztultak, és újabb rozsda rózsák láttak napvilágot! Hát nem lettem boldog, de azért ez még nem adott volna kellő indítékot az anyázásra. Kiszedegettem a mocskot a jobb első sárvédő elől is, ahol gyermekkorom homokvár alagútépítési győzelmi felkiáltása villant be az agyamba: "Átlukadtunk!"

Hát nem lettem boldog, de azért ez még nem adott volna kellő indítékot az anyázásra. Kiszedegettem a mocskot a jobb első sárvédő elől is, ahol gyermekkorom homokvár alagútépítési győzelmi felkiáltása villant be az agyamba: "Átlukadtunk!" Na, ez volt az a pont. Pont végeztem, amikor is kora délutánt meghazudtoló sötét lett, és elkezdett zuhogni az eső.

Gyorsan visszatoltam Jánost, és más elfoglaltság után néztem. Befestettem alapozóval a délután lecsiszolt elemeket.