Itt a langőkar, hol a lengőkar?

A hátsó futómű kiszerelése miatt még úgy fest izomlázam lesz. Ma reggel legalább is így érzem. A polski biblia segítségemre volt a műveletben, habár megszenvedtem vele.

Több időpont is fixálódott. 9-én viszem Jánost lakatoshoz. Addigra guruló képesnek kell lennie, hogy az utánfutóra fel lehessen rakni. Addig a lengőkaroknak el kell készülniük. Homokfújni, gyantázni és festeni hétfőn viszem őket. Ehhez viszont teljesen szét kellett szedni.
 

 A fék szétszedése viszonylag egyszerű volt. Azonban a kis féltengelyen lévő hardy miatt nem lehetett a csapágyházat lehúzni a karról. Tehát a hardyt ki kellett szabadítani. Egy 30-as anya fogta a kistengely végén, aminek a pereme egy helyen bele volt horpasztva rögzítés gyanánt a kis féltengely vájatába. Először megpróbáltam egy árral kikalapálni, de hiába. Végül fogtam a fúrót, és óvatosan kifúrtam azt a darabot az anyából (visszarakni így már nem lehet).

A következő szívatás a lengéscsillapító alsó fele volt. A csavar rá volt rohadva a csillapító tengelyére. Az aljában volt egy négyzet alakú rész, amit franciakulccsal megfogva ellen lehetett tartani... amíg le nem nyíródott. Így hát csak a flex maradt, mint megoldás. Egy kicsit sajnáltam, mert ettől eltekintve nem voltak rossz állapotban a csillapítók, de elvileg hamarosan érkezik az új, amit már múlt héten megrendeltem.

A fék alaplapokból is jó hogy rendeltem, mert kívül-belül olyan rozsda, hogy lassan régészek római kori leletnek fogják gondolni! Valószínűleg azért egy homokfúvás után még (ha vékonyabb is) használhatóvá varázsolhatók.

Az jobb oldali ajtó volt a másik projekt mára. Hát nem mondom hogy egyszerű volt, főleg a zárszerkezettel küzdöttem. A gumi alkatrészek persze szinte mind gatya állapotban vannak.