Kijött a motor!

A napot azzal kezdtem, hogy minden motorhoz kapcsolódó kiszolgáló kütyüt széthúztam. Bovdenek, vezetékek, váltórúd, hardik. Ez látható az első képen. A vezetékeket szokásomhoz híven alkoholos filccel és szigszalaggal felcímkéztem, hogy majd az összerakáskor ne jöjjek zavarba. Eredetileg holnapra tartogattam a kiszedés műveletét, mivel egyedül voltam.

Egy "szerencsés" fordulatnak köszönhetően kiderült hogy a párom még estére el tudja foglalni magát, aminek köszönhetően az idők végtelen tárháza nyílt meg előttem (az egyik hardi csavar nagyon makacs volt, azzal legalább 1 órát vesztettem, mire megtaláltam a tökéletes szerszámot hozzá).

Aztán az aknát lefedtem foghíjasan, és alábakoltam a motort. Már csak a maradék 8 csavart kellett kiszerelni, hogy a motor leessen. Áldom az eszét annak a tervezőnek, aki kitalálta a levehető hátfalat! A váltótartó kengyel csavarjai vidáman tekeredtek kifelé, és kisvártatva az egyik krokodil emelőn csücsült a váltó eleje. Közben rájöttem, hogy nagyon billegni fog a motor (fel is borulhat), ha oldalról nem támasztom meg. Nem tudtam melyik irányba dőlne, ezért egy gurtnival rögzítettem egy távtartó szerepet betöltő fadarabhoz.

Innentől már gyerekjáték volt. Csak le kellett tolni az autót a motorról.

Innen már csak át kellett játszani az ideiglenes motorálványra, amit egy kézikocsi testesít meg.

Tanúság: a Polski motorját egyedül is ki lehet szedni. Ja, igen! És a képen látható kipufogó és kipufogó csonkok eladók! Ugyan a kipufban valami csörög, ha az ember megrázza, és két helyen lyukas is, meg rozsdás mint a fene...