Amikor a félig összeszerelt rosszabb, mint az el sem kezdett...

Újabb lendületet vettem kisautóm összeszereléséhez. Fel is írtam hogy mimindent kell beszereznem, és megcsinálnom hogy tovább tudjak lépni. Ezek között a listán előkelő helyen szerepelt a rezgéscsillapító lapok beszerzése, és felaplikálása az autóra. Hogy miért? Mert addig gyakorlatilag semmit sincs értelme elkezdeni visszaépíteni a beltérbe.

STP Gold lapokkal dolgozni nem nagy mutatvány. A bitumenes felület hihetetlenül jól tapad, az alumíniumos pedig kellemesen simogatható. Azért egy kis féktisztítós törölgetés a felületekre nem ártott, hogy jó hatásfokkal tudjon később működni. 4 óra leforgása alatt (amiből a tisztogatás vitte el szokás szerint a legtöbb időt), már ki is voltak bélelve az ajtók, és a tetőt is beburkoltam vele belülről. Egy cikket olvastam valami szakitól, és azóta több helyről is hallottam, hogy a felületek 50%-át elegendő rezgéscsillapítóval borítani, mivel a mély hangok jelentős részét már ennyi is kioltja. A többi hozzáadott anyag csak a tömeget növeli, minimális további nyereséggel. Ígyhát ezt a vezérelvet követtem. A különbség jól hallható már most az ajtó csukódásánál. :))

Vasárnap, amíg az ebéd főtt, még 3 órát rászántam a munkákra, azt tervezve, hogy az autó padlólemezét is beburkolom. Igen ám, viszont a tisztogatási fázis legelején feltünt, hogy annó a fényező a szemetet, bitument és zsírt csak szépen átfújta festékkel, és előtte semmiféle korróziógátló alapozót nem használt. Egy-két helyen meg is jelentek rozsdapörcenések, amiket felvakarva, lecsiszolva, megtisztítottam, majd alapozóval lefújtam. Így viszont lőttek a rezgéscsillapításnak aznapra, hiszen a cuccosnak meg kell száradnia.

Ígyhát a következő nagyobb darab fába vágtam a fejszém: az ajtóban lévő cuccok visszaépítése. Itt először kiderült, hogy amikor a zárat visszaépítettem, és nem adtam hozzá a belső nyitó fület a procedurához, na az hiba volt! Az egész zárszerkezetet szedhettem ki, hogy a rudazatot rá tudjam biggyeszteni, majd vissza. És találhattam fel megint a spanyol viaszt 15 percben, hogy a zár hogyan is jön ki abból a lukból, amiben van, és vissza hogyan kerül (a trükk: el kell fordítani a kilógó zárnyelvet zárt állásba). Majd beépítettem az ablaksínt, vissza az alumínium díszléckeretet, és az elefántfülnél elakadtam. Sehogysem ment be. Polski biblia elő, olvasgat, nézeget: aha! Feszíteni kell a rést! Nem működött. Díszléc félig leszedett állapotban viszont igen.

Ígyhát a 3 óra nem arra, és nem túl hatékonyan telt. Még az első ajtó sem lett kész. Egy dolog vígasztal, a baloldali ajtó már sokkal könnyebben fog menni. :) Főleg ha még végigkínlódom az ablak és ablakemelő visszaeszkábálását is. :)