Be lehet csukni! Yess! :)

Előguberáltam - a régóta a falnak támasztva porosodó sitteszsákból - a bal ajtó tartozékait. Szétszedéskor nem tisztogattam el, ez volt az első észrevételem. Na nem baj, majd most! Nettó 5 óra alatt elmostam az alkatrészeket, bezsíroztam, lefestettem a kilincset, beszereltem, beállítottam. Természetesen nem ment minden ilyen egyszerűen...

Az elmosás benzinben már rutin: vödör elő, benzin bele, zoknival mos, kirak, szárad, gusztustalan fekete benzines löttyöt tölcsérrel Szentkirályi flakonba tölt. A kilincsre már nem is emlékeztem, hogy ilyen kopottassá vált az idők folyamán. A műanyag keret pucolás után szép lett, de a fémlap csupa festéklepattanás. Egy festés mindenképpen dukál neki! De akkor már miért feketére, amikor szinte minden energiámmal króm kilincset próbálok felhajtani? Elő a króm festékkel!

Gázálarc fel (most már van, és milyen hasznos!), fújás, szárítás egy szétnyírt palackban (csak hogy ne szálljon rá a por). Ez vasárnapra már tapizhatóra is száradt.

János ajtaján Lali
tükröződik... :)

A zárszerkezet zsírozása kicsit hmm... macera volt. Amit nem kalkuláltam be, hogy nem szétszedhető igazán az istenadta, a legtöbb helyen szegecselve vannak a forgó részek, és rendkívül kicsi rés található az egymáson csúszó elemek között. Olyan kicsi, hogy a spakni, amit használtam sem fért be, de azért a környékét sikerült összekennem a jó kis grafitos zsírral.

A beszerelés még elgondolkodtatóbb volt, mert csak egy bizonyos állapotban (nyitott), előbb az alján átdugva, kicsit erőltetve lehetett a helyére imádkozni. Ez a mutatvány a jobb oldali ajtón 30 perc volt, pont a határon, amikor már a földhöz akartam vágni az egészet. A baloldali már 5 perc alatt becsavarozva a helyére került. Hiába, gyakorlat teszi a mestert... Természetesen az új rozsdamentes csavarokkal oldottam meg a rögzítését.

A kilincs szerkezet szétszedése a festés előtt szintén kritikus volt, vagy 15 percig erőlködtem, vakartam a fejem, már ott tartottam, hogy írok a fiat126.hu fórumra kis segítségért, amikor jött az ötlet: lehet hogy csak összeragasztotta a kor (természetesen a zéger zárót az L alakú tengely végéről eltávolítottam, a rugóval egyetemben). Csavarlazító elő, 0 eredmény. Végül meguntam: a kilincs lapját élével ráállítottam a satura, és elkezdtem kalapálni a tengelyt. És igen! Megindult! Kiesett! Megvolt! Lehet festeni!

Vasárnap összeszereltem, beépítettem, lefotóztam. Plusz hogy Jánosnak legyen megint arca, és hogy a garázs sarkában lévő zacskó halmaz is csökkenjen, beszereltem az első fényszórókat. De miért is álljunk már meg itt, a frissen szerzett fehér (szürke) indexbúrákat is felszereltem.