Kicsit megtorpantam

Új rögzítőfül, csavarból

Az utóbbi időben kicsit alábbhagyott a fejlesztési munka Jánoson. Eleninte apróságokat fejeztem be, illetve vártam a váltóra, meg a motor elkészülttére. Időközben persze mindkettő befutott, egy igen sok időt elrabló csemetével együtt, így most ez utóbbinak bajlövésére (trouble shooting) fókuszálok.

Amíg vártam a váltóra, és a motorra, és még a kisded a pocakban volt, addig még gyorsan összeraktam a műszerfalat. Egy bontott külső borítást szereztem még annó, ami nem annyira deformált, mint az enyém volt. Ennek amúgy megvolt ugyanaz a hibája, nevezetesen a felső rögzítőfülei le voltak törve. Ezt egy fúrással, illetve egy nagyfejű csavar becsavarásával pótoltam. Hogy a megfelelő felfogatónyílásba beférjen, kicsit le kellett a csavar fejéből az egyik oldalon köszörülni. Beszerelés után, most atom stabilan feszül a helyén.

Innen már tényleg csak a motor hiányzik

Aztán bekötöttem végre a benzintankot is, anélkül hogy nagyon kiszereltem volna (a beöntő csövek rajta voltak még). Ez elég nőgyógyász megoldásnak tűnt, így egy kevés szöszmötöléssel bizony járt a dolog. Mostmár minden a helyén van, innen már tényleg csak a váltó-motor páros hiányzik csak. A biztonság kedvéért, a benzincsövet jó hosszúra hagytam, amit majd beépítés után fogok méretre vágni.

A bajuszkapcsolóm elgé öregecskének látszott, ezért úgy döntöttem, hogy lefestem azt is feketére. A piktogrammokat rajta persze kitakartam előtte. Egy kis csiszolás után a fekete matt festéktől ismét újszerű állapotban pompázik, és azok a napszívta, kiszürkült foltok is eltűntek róla, amik az autó összbenyomását rombolták volna. Sztem szép lett.

Holdjáró abroncsok, festés előtt

Amikor annakidején lakatolsára átadtam az autót, akkor már a lehomokszórt, általam lefestett felniken állt/gurult az autó. Ezek a kerekek voltak bent, amikor az alvázvédőt is megkapta, illetve a festéket is felhordták rá. Így volt rajta idegen anyag rendesen, ami önmagában is újrafestésért kiálltott. Viszont hozzátartozik az igazsághoz, hogy azt még az első alkatrészek között fújtam le, és még nem volt gyakorlatom ebben a műfajban. Azóta sokat fejlődtem, és most már tudok foltmenteset fújni. A problémát az okozta csak, hogy most a gumik rajta voltak, így ki kellett őket maszkolni.

Ezt a gumi leeresztésével, csavarhúzóval eltávolítva kicsit a felnitől, papírdarabokat tömködve a felni és a gumi közé oldottam meg. A gumi ismételt felfújásával szépen odaszorította a papírt a felnihez. Ez igen pepecs munka volt, de a 40 perces maszkolást sikerült a negyedik guminál már 15 percre lenyomni.

Az autó belsőterével is foglalkoztam egy kicsit. A műszerfal után, a kormányoszlop összeszerelése következett, a "felújított" bajuszkapcsolóval. A dudáról kiderült, hogy visszaszerelve nem szól. Kiszereltem hát, hogy megvizsgáljam. Kiderült, hogy a csatlakozóvégek voltak kicsit rossz állapotban, illetve a duda hátulján lévő csavarral a rezgési hézagon kellett kicsit állítani, hogy megint minden rendben legyen. A váltóalagút kárpitját leszedtem, ez végül nem lesz tartozéka az autónak, és a tervezett helyre, a fűtésalagút tetejére felfúrtam, és rögzítettem a poroltót. Csak hogy kicsit sportosabban nézzen ki. :)

Aztán egyszercsak megérkezett a váltóm! Nagy Köszi Sankotuningnak! Belekerült az ötödik fokozat, illetve új féltengelyek, szimeringek, tömítések. És különben is... ránézésre is sokkal gusztább lett! :) Szépen beleöntöttem az olajat, és mivel tudtam, hogy beépítés előtt üresbe kell tennem, hogy a rugalmas összekötőt megfelelően be tudjam majd faragni, nekiálltam. Nem is gondoltam volna, hogy azt a kis kart rángatva ez ilyen nehéz lesz. Végül az oldalán található golyós pozícionálót kicsit kicsavartam, hogy könnyebb dolgom legyen, így már sikerült.

És akkor nagyjából itt meg is állt a project, egy kis időre. A motor még megérkezett, azt külön beindítottuk, működik most szépen. A képeken már viszonylag szép állapotban van, de azért még egy-két dolog hiányzik róla: Abarth szelepfedél, Abarth olajteknő, a lada olajnyomás gomba, az elegant gyújtás. De előbb nézzük, hogy miket is kellett csereberélni a motoron: AC nyomórúd, dugattyú gyűrűk, labirintház gyűrű, szimeringek, vezérműlánc, és kerekek, hajtókar csapágy, kipufogó (ez már jó rég megvolt), kipufogó könyök, azok csavarjai, kipufogó tartóbilincsek, olajgomba (ezt már annó leállításnál kiderítettem, hogy rossz), nívópálca, motor felfüggesztés.

A kipufogó külön tortúra volt. Vettem egy vadi újat még annó, de össze-vissza kellett hajligatni, vágni-hegeszteni, fúrni, hogy megfelelően illeszkedjen a csonkokhoz, illetve a bilincsekkel is be lehessen fogatni. Ennek nyomai láthatók a csöveken.

Az olajnyomás érzékelőre, kispolskihoz 100 EUR lett volna egy érzékelő gomba, illetve egy hosszított szárú van/nincs jeladó. Így elkezdtem kicsit kutakodni, kérdezgetni a fiat126.hu fórumon, hogy ezt mások hogyan ugrották meg. Köszönet Andreinek a tippekért! A megoldás végül a következő lett: Lada 2103-as olajnyomás érzékelő + gomba, elosztó cső, illetve átvezető csavar. Elektromosan a Lada gomba egyenértékű a Polski gombával, így az átalakítás redukálódott az áteresztőcsavar 14x1.5-es menetének 12x1.5-es menetűre esztergálására. Az egész, vadi új alaktrészekből, a zsombi-car-tól, esztergálással 5500 Ft volt.