Ma folytattam az autó szétszerelését. A csomagtérrel, illetve az autó elejével foglalkoztam jószerivel a legtöbbet. Szemből szegény János már kezd egy bontós sorstársára emlékeztetni :( Azzal vígasztalom magam, hogy majd jobb lesz neki egyszer. A csomagtérben mostanra már csak a felcímkézett vezetékek maradtak, illetve a kis műanyag pöckök, amik a csavarok menetéül szolgálnak. (Ilyeneket honnan fogok szerezni???)
Amint a képeken is látszik, azért akad kosz rendesen. A műanyag borítást a fék főmunkahegerről levéve jó kis rozsdás látvány tárult elém. Majd ezt is fel kell újítani.
Az utasteret is bontottam tovább, kivált képpen az anyós oldalt. Na ott vártak az igazi meglepik. Ugyan az autó alját többször is tüzetesen szemügyrevéve feltűnt, hogy a fenéklemez sérült helyenként. Na de hogy kisgyermek ökölnyi lyuk tátongjon rajta... a továbbiakban már nem is mertem rálépni, nehogy fél lábbal az aknában kössek ki. Egy idáig rejtett rohadás is napvilágot látott, a fenéklemez, sárvédő, küszöb találkozásánál. Szép nagyra nőtt.
A legdúúrvább dolgokkal mégis a lengyel autóipar trükkjei közül az utastérben találkoztam: A vékony vas lemezekre, imitt-amott (na nem ám hogy mindent takarjon) színre fújt bitumen lemezeket olvasztottak. Erre jött rá a filcre, vagy nemezre emlékeztető hang/hőszigetelés, majd ezek puha bársonyán tanyázott legfelső rétegként a kárpit. Annak ellenére, hogy János már hetek óta garázsban áll, a filc szigetelő nyirkos tapintású volt. Nem csoda, ha alárohad...
Itt jött az elhatározás, a kész autómban nem lesz kárpit, sportos kinézetet kap. Max egy alu lábtartó, viszont abból a sárhányóra is kell majd (kedvenc szokásom a lában azon pihentetni). Egyetlen helyen fogom megőrizni a szigetelést, az pedig a motortér belső fala... hátha ér valamit. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése