Futómű, fék, kárpitok

Miután a féltengelyek, lengéscsillapítóstul a helyükre kerültek, már csak az első futóművet kellett összerakni fékestűl, hogy fékfolyadékkal fel lehessen tölteni. Ezt szombaton gyorsan meg is tettem. Juhú! Teljes a futómű rendszer! Jöhet bele a fékfolyadék! Kis segítséggel (egyikönk pumpált, másikunk légtelenítő csavarnál babrált) elkezdtük a műveletet, és közben sűrűn néztem nem szívárog-e valahol a csőrendszer. Az első hely, ahol láttam kifejezetten csöpögni, az a főfékmunkahenger legvégén lévő 22-es anya körül volt. Szerencsére nem spriccelt, csak minden pumpálásra jött belőle, így a karosszériát nem érte az anyag. Gyorsan meghúztam, és mehettünk tovább.

A ludas dugattyú

De hiába légtelenítettünk, csak nem akart rendesen felkeményedni. Már másfél flakont keresztülpumpáltunk a rendszeren, de még mindig puha volt, csöpögni meg sehol sem csöpögött. Amikor magamra maradtam, még elzárt légtelenítők mellett nyomkodtam kicsit a pedált, hátha a nagyobb nyomás kihozza a hibát. Ekkor megjelent a bal hátsó fékdob alatt egy kis tócsa. Szétbontva egyből látszott a hiba oka: a dugattyú elfosta magát, és az olaj a dobban gyűlt. Annyi előnye volt a dolognak, hogy legalább a fékrendszer át lett mosva rendesen. Eleninte elég dzsuvás lé jött belőle.

Vasárnap első dolgom volt kicserélni a két hátsó dugattyút (amik még az eredetik voltak) újakra. Még szerencse, hogy legutóbb az elsők mellé hátsókat is vettem, tartalékba. Hogy ne kelljen mindent megbontani, a következő stratégiát követtem: egyik dob fent hagy, kéziféket behúzva a pofákat szétfeszítettem, egy dróttal összetekertem a rosz dugattyút, hogy ne lökje szét magát, amikor a pofák már nem tartanak ellen. Ekkor a fékalaplaphoz csatlakozó két tizes csavart kicsavartam, és átnyomtam a lukon, még becsavart fém fékcsövestül.

A légtelenítőt egy csövön keresztül flakonba vezet, és amennyi jött belőle mind leeresztettem (kis pedál pumpálással). Ekkor lecsavartam a légtelenítőt, és jöhetett a fékcső kicsavarása. Amint kint volt, egy benzincsövet gyorsan rádugtam, belevezetendő a maradékot a flakonba. Így sikerült leereszteni a folyadékot viszonylag kevés melléfolyással. A másik oldal ugyanez pepitában, de ott már kevesebb volt a leeresztendő eleve.

Összeszerelés, és újra felötltés után újabb azzal szembesültem, hogy nem sikerül a bal hátsót légteleníteni rendesen, valószínűleg azért, mert az elosztótól a baloldal köre fölfelé indul, és ott a hajlatban a buborékok szépen meg tudnak ülni. Ezt majd hogyha lábra állítom, a kocsit féloldalasra döntve ismét megpróbálom. Ahol még buborékok gyűlhetnek, az közvetlenül a főfékmunkahenger fölé kanyarodó csövek tetejében. Erre egyelőre még nincs jó ötletem, hacsak nem extrém módon megdönteni az autót.

Aztán beszereltem a műszerfal kárpitot, meg a beltéri levegőkeverő rendszert. A középkonzolba még egy apró újdonság is bepattant, az autós boltban 500 Ft-ért kapható szivargyújtó. Ugyan kellett a bekötési csatlakozásain változtatni, de most bekötve, működik, pipa.

Mindezek után, a mosóból elhozott, frissen tisztított kárpitok jöttek. Először természetesen vissza a helyükre azok a vastag gumira ragasztott hang- és hőszigetelő filcek, majd rá a krápit. Sajnos kiderült, hogy a fakóságát a dolognak nem a kosz okozta, hanem a napon töltött évek alatt fakult ki ilyen szinten. Ezzel majd még valamit kezdeni kell, újra kell festeni.

A vezetőoldali kárpitot is végre véglegesíteni tudtam, beszerelve az ablakemelő alátétet, illetve az új, kilincs alátétet. Végül beraktam az üléseket, még rajtuk hagyva a fóliát, hogy a későbbiekben azért még védve legyen, amikor koszos ruhával behuppan valaki (pl én, vizsga biztos, stb...). Egy festő hullámkartonnal pedig kibéleltem a lábteret.

A végén még autó lesz belőle

Ilyen volt...

Most már csak rajtam múlik, mikor áll lábra ismét János. Tegnap megkaptam az összerakott első féltengelyeket, a kengyellel, új csapszegekkel. Kicsit ütött-kopott lett a szépen lefestett felület, ahogy a dolgok a helyükre kerültek benne, de egy gyors maszkolás és javító fújásoknak hála 1 óra alatt ismét szépen pompáztak. Hagytam hogy félig megszáradjanak, és két órával később óvatosan be is szereltem.

...és ilyen lett.

Előtte, a múlt hétvégén hasonlóan javítófújkálással megpermetezett lengőkarokat raktam a helyükre, miután összeszereltem őket. Ott is kapott ugyanis még egy kicsit, ahogy a szemben lévő szilenteket a helyükre kalapáltam (sajnos ezeket már nem sikerült préselni, ahogy az elsőt). Az is nagyjából utána a karosszériához fogva száradt ki rendesen. De ahhoz hogy ez meg tudjam tenni, egy-két csavart, alátétet is be kellett szereznem; nagy megelégedésemre megtaláltam a Szögkert - amit csak ajánlani tudok-, ahol még zéger gyűrűt is katam végre a kuplung pedál bowden rögzítéséhez, réz szigetelő alátéteket a fő fékmunkahenger csavarjaihoz, 10.9-es csavarokat a kengyel és lengőkar összekötéséhez, illetve a régóta szívató M12x1.5-ös anyákat.


Elkészült a motorblokk üveggyöngyözése is múlt péntekre, így azt is vittem utána a szerelőmnek, a közben beszerzett, új motoralkatrészekkel. Ideiglenesen a régi szelepfedelet rátettük, hogy a szelepemelőket, rugókat, stb. védje. Így az is szép fémszínű lett kívülről, amit hétvégén szintén lefújtam, de ezt már fekete hőállóval.

Belülről a szinter még tartott rajta, így azzal külön nem foglalkoztam. Tartaléknak jó lesz, most már nem fog tovább romlani az állapota, mondhatni újszerű lett.

A kárpitokat is előbányásztam, és elvittem a kedvenc autómosómba, hogy tisztítsák ki rendesen. Az ajtókárpitoknak, meg a hátsó kerékjárati ív feletti műanyagnak jómagam estem neki: egyik oldalról benzin, majd mindkét oldalról szappanos víz (inkább Ultradermes, a szerk.).

A kárpitok még mindig nem száradtak meg, mert különben hívtak volna, de az ajtót már legalább készre tudtam szerelni. A jobb oldalit. Mivel kiderült, hogy a bal oldalihoz hiányzik (törött) a kilincs alátét, illetve az ablakemelő alátét. hmm...

A szellőző rendszert is körbeszigeteltem, a boltban kapható ablakszigetelővel. Így már biztosan nem sok helyen fog szelelni a váltórudazat alagút, amíg előre nem ér a meleglevegő! :)

A motor oldalsó levegőbeszívójára pedig kísérlet képpen felpattintottam 2 réteg gézt: elvileg nem fogja nagyon akadályolzni a levegő áramlását, viszont a nagyobb méretű koszok/pókok motorba/ventillátorba jutását megakadályozza, így tiszta maradhat a motor. Annó ugyanis amikor szétszedtem, a blokkon kisméretű faleveleket, nyárfa termést, és hasonlókat találtam (a rengeteg pókhálón, és poron túl persze, ami mind az olajba beleragadtak, és odaégtek).

Tegnap már csak az első fékek összerakása és beállítása lett volna, de kiderült, hogy a régi fékmunkahengerek úgy beálltak, mint a szög! Mozdítani sem lehet a dugattyúkat, csupa rozsda az egész. Ígyhát ide teljesen újakat fogok tenni, remélem báró-kernél van raktáron.

Ezen kívül persze még volt egy csomó apróság, mint pl.: szétszedtem, megpucoltam, és összerktam a korábban beszerzett króm visszapillantót, és felszereltem. Egy gumibelsőből vágtam neki alátétet, hogy a karosszériát ne birizgálja. Azt hiszem, nem tökéletes azért a dolog, mivel könnyen körbe tud fordulni sajnos.
A bemart profilú tartó rúd aláján a gömbhéj ellenlemez körbemarta a tengelyt. Ezzel nem tudom még mit fogok tudni kezdeni, mert látszólag a karral egybe van öntve.

A motorhoz tartozó egy-két elemet is lefújtam, mint pl a légterelő lemezt a csiga alá, illetve a váltót eltakaró pajzsot, készülve arra, hogy megérkezik végre valamikor mindkettő.

A kerekeket is újra elővettem, és nekiálltam pucolni őket, kettős céllal: a fényező elég trehányul takarta le, és a gumin is, illetve a felnin is a festék köd kicsapódott.
Sima suvickolással nem jött le, így legalább a külsejét újra kell fújnom majd. A gumin a feliratokat pedig fehér gumifestékkel ki fogom emelni.