2019. november 21.

Recent linux on 20+ years old unix machine 2.

What is BTRFS? Why BTRFS? What do I love about BTRFS?

Well, it a file system, much like any other one. You can format a disk partition with it, and put files, read files, etc... It is quite new also, compared to f.e. ext2, or FAT32. The gotcha is: it knows much more, than just keeping files on disk. Elsewhere you can read a lot about it, but in a nutshell:
- You can create snapshots of your filesystem
- You can make software raid easily, on the the fly
- You can ship snapshots, and even differential snapshot from one machine to another

I especially love the snapshot, and snapshot shipping feature of it. If you think about it: it makes life much easier in several ways. During making a system wide backup, moving to an other machine, using to chroot into it, update it, restoring it in case something goes wrong... etc.

I found it particularly useful BTRFS in the Qemu scenario, since I was able to copy the ready system to the actual hardware, and also send changes back under Qemu, to do more install work on it (which means compiling).

Apart from being an awesome distro, Gentoo has a nice feature: you can actually build binary packages (yourself). This makes installation much faster on slower machines. For that, I used NFS to share ready built packages from Qemu host system to the PWS, and also distfiles, and the whole portage.

First gotcha: sharing the binary packages over a read-write manner (f.e. over nfs) is a must, since as we will see, there are packages, which can only be built on the real hardware itself. However, they are dependencies for other packages, so even the build machine needs binary packages from time to time, to be able to proceed with other builds.

What I also like about Gentoo, is it's great documentation. I used mainly this article to set up user mode qemu system. A very quick overview on what you can achieve with it: make your system recognize Alpha CPU targeted binary files, and use user mode qemu to translate it to x86 instructions in real time. And you do it, in a chroot environment, which is practically the way, how you install Gentoo to a new system. Nice, and sound! :) So I chrooted into an Alpha stage3 filesystem, carefully created on a BTRFS subvolume (to make it easily portable later on), and... almost nothing worked. Actually bash worked, so at least I had a command line, running on virtual Alpha CPU.

Second gotcha: on all sites, the bin format misc magic header's mask is incorrect. You have to modify to this one:

# echo ':alpha:M::\x7fELF\x02\x01\x01\x00\x00\x00\x00\x00
/bin/qemu-alpha:' > /proc/sys/fs/binfmt_misc/register

Do you see the red bold part, it is originally FF everywhere I saw. Without it, more modern linux elfs are not working, only SYSV compatible ones. An other hard to find hint: if you
if you echo /proc/sys/fs/binfmt_misc/status, 1= enable, 0=disable, -1=clear

The last one is not very much documented anywhere, however if you need to give a new path, you can now clear the binfmt_misc registrations to make it happen.

Third gotcha: Gentoo uses python a lot, since it's packaging system is written in it. It also has at least two different version of it on every system as of now: v2.7 & 3.6. The v3.6 throws exceptions all around, so building is not working. However if you eselect python set , it works like charm, and you are good to go, and emerge (install/compile) some packages. Well, at least almost, 'cause you will soon find out, still nothing works.

Fourth gotcha: emerge is getting more and more secure. It drops privileges while compiles, creates sandbox, network sandbox, stc around the compiling and installing process. However, there is still some missing functions in qemu (v4.1) kernel bridge, which prevents to use such things, so you have to add to your /etc/portage/make.conf some FEATURE definitions:
FEATURES="-sandbox -pid-sandbox -network-sandbox -ipc-sandbox"
Actually this disables some feature. Removing those features, starts to work! And you can build binary packages, to make it later available for your native hardware.

Fifth gotcha: if you compile in the chroot big packages, like gcc, kernel, etc, you should set in the shell before chrooting into it:
# ulimit -n 15000
Not to get such errors, like "too many open files"... when only just a little would have needed to complet the many hours package compile.

Sixth gotcha: anything, that is dependent on cmake, or cmake itself, fails to compile with Illegal Instruction. There must be some bug in qemu. Actually I found some other programs causing unexpected errors, like subversion client, which segmentation faults, but unlike cmake, it is not required to build packages. To still make building happen: you have to build cmake dependent packages on your native machine. Fortunately, with the help of equery command it is quite easy to collect those packages which are directly dependent on cmake. I even wrote a script, which creates a @cmake set for me, to be able to issue such command on the native machine:
# emerge --update --newuse --oneshot --buildpkgonly @cmake
Which builds/updates only the cmake dependent packages, doesn't install those yet (since could cause conflicts), but creates a binary package out of those. On the qemu system, when I update @world, those will be install from binary, et vois la! emerge dependecy graph is satisfied. Later, when all builds are ready, the native system just need to install binary packages. Actually, this is why nfs is a good idea to store/share binary packages between host (I use kerberized NFS4 with integrity check).

2019. november 16.

Recent linux on 20+ years old unix machine 1.

I have made an excursion to the Unix realms recently, with the help of a Compaq PeronalWorkstation (PWS) 500au. It was a dream machine back in '96 when it hit the market, with 500MHz EV56 Alpha CPU, 512 MByte of RAM, built-in SCSI, USB, sound card, and IDE. My machine also contains an old school, high-end graphical card: Intergraph Intense 3D.

Tru64 runs like charm on it, and uses the display card well. Windows 2000 also has a driver for it (I haven't tried it out yet). But I wanted to give a shot with a modern desktop OS as well, and here came Linux to save me.

I thought there are many recent distros supporting alpha architecture, but it turned out my only practical choice can Gentoo be, all others have long ago dropped their support. So Gentoo let it be! What you need to know about Gentoo, is practically you have to install everything from sources, which means compiling. A lot of compiling... and even more!

You also need to know, that this old machine, with it's single 500MHz CPU takes it's time when it comes to compiling such big things, like Linux kernel... more than 18 hours! That much. So, compiling X, and all of it's dependencies, and a media player, and configuring everything, was out of reach practically.

I also wanted to keep the nice, big, expensive graphic card in there, to use Tru64, and later even Windows 2000. However, since it was a high-end (and very expensive) card back at it's days, it unfortunately lacks any linux support and drivers. But this in itself a complete story of it's own right.

What I choose to do, is set up Qemu user land emulation of Alpha (AXP) CPU on mu laptop (x86-64, 4 cores, 16GByte RAM), put this stage3 Alpha tarball into my other Gentoo disk, chroot into it, install and configured everything I wanted to have a starting system on the PWS, then copied the image to it, and boot up. It's quite simple to say, but I had some headache during the process, bumping into barriers here and there.

In the end, I ended up with a recent Linux, with a recent kernel (Linux snow 4.19.66-gentoo-snow-09 #8 Sat Nov 16 09:35:25 CET 2019 alpha EV56 Miata GNU/Linux), with Xorg running in 1024x768 with LXDE, with all working peripheries: sound, display, IDE, SCSI, Lan, and more...

In the next chapters, I will describe the gotchas till I got here.

2015. október 21.

Miegymás, a helikipterekkel

Új hordozó, dupla élvezet!
Mostanra már 20+ nettó repült időt töltöttem a levegőben WLToys V911-Pro-val. Ez alatt az idő alatt összeszedtem némi tapasztalatot, amit érdemesnek gondoltam megosztani. Érdekes módon, a 3 csatornás helikopterhez is másképp viszonyulok azóta.

Például: rájöttem, hogy a rotor lapát kiegyensúlyozás sokat segít abban, hogy a gép ne rázza szét magát. Ennek a titka:
1.) először az egyes lapátok tömegközéppontját kell megtalálni.
2.) ha a két lapáté eltérő (1mm-nél nagyobb az eltérés), kicsi ragasztó csíkokkal (én celluxot használtam) egyforma helyre kell hozni (a lapát tengelyhez közeli részére)
3.) az egész rotort ismételten ki kell együtt egyensúlyozni úgy, hogy a könnyebb lapát tömegközéppontjára ragasztunk megfelelő méretű csíkot.

A tömegközéppont helye a penge éle
Ha ezzel az ember eljátszadozik egy kicsit, a madárka sokkalta szebben repül. Igen, a 3 csatornás is, amiről a képek készültek. Arra amúgy is ráfért egy szétszedés-összerakás, mivel egy becsapódás után a külső tengely fogaskereke és felső része eltávolodott egymástól, amitől ki tudott mozdulni a felső csapágy repülés közben, iszonyatos rángatózást, rázkódást okozva. Az illesztés helyrerakása után pici pillanatragasztóval be is rögzítettem a dolgokat, hogy legközelebb ne csússzon szét. A végeredmény? A kérdés az volt ezután, hogy idáig egyáltalán hogy tudott repülni szegény gép?? Még a múltkori "szervízt" is simán felülmúlta a hatás. Nincs holtjáték + kiegyensúlyozott forgó tömegek = vajsima járás.

Ki van egyensúlyozva (statikusan)
A V911 lapátjait is kiegyensúlyoztam, illetve amikor később cseréltem eleve úgy válogattam össze a két lapátot, hogy egyformák legyenek. Ez is sokat segített.

A V911-essel már kezdtem belejönni a dologba, amikor is az egyszerre repülhető idő nagyon rövid lett (4x 7-8 perc), viszont sok időt vett igénybe (minden repülés után 4 perc pihi, hogy a gép visszahüljön). Kb 45 perc kellett 30 perc repüléshez, egy alkalommal, amire egy nap max egyszer nyílik lehetőségem. Növelni kellett a hatékonyságon, hogy gyorsabban tanuljak: vettem még 2 db 200 mAh-ás "tuning" aksit, illetve még egy gépet. A két gépet felváltva röptetve, mindig kellően vissza tudnak hűlni két repülés között, így a motorok élettartama várhatóan nem rövidül olyan rohamosan (kefék pl. jobban kopnak melegen, a beépített csúszó csapágyak is, stb...). Így már 50 perc alatt 45 percet tudok egyszerre repülni.

Centírozó cellux a szárny alján
Na igen ám, de közben a kis bestiákon apró változtatások is történtek (mindketten megkapták a tuning szettet):
- Közép szemes imbolygótárcsa, a precízebb irányíthatóságért
- Carbon főtengely, a kisebb súlyért (-1 gramm hopp...)
- Lefelé hajlított főrotorok, a hatékonyabb felhajtóerőért (a levegőben feszül ki vízszintesre)
- Rövidebb, könnyebb, áramvonalas hiller tengely az agilisebb (és kisebb inga-) mozgásért
Holtjátékok megszűntetése sokat segít

És ami a legnagyobbat dobta az élményen: lecseréltem a távirányítót egy Turnigy 9X-re, amiben az ER9X OpenSource firmware található. Teljesen rászabtam a távirányítót a két jószágra. Sokkal precízebb irányíthatóságot kaptam, a szervók érzékenységét pedig nem kettő, hanem három fokozatban tudom állítani. A repült időket a beépített stopperrel méri, a visszaszámlálóval meg a használt motorteljesítmény függvényében jelez hogy kb mikor fogy ki a power az aksiból.

Eltör, ragaszt, eltör, ragaszt, eltör, csere
A repnapló segítségével nyomon tudom követni mind az aksik erejét, mind a zuhanások számát, mind a gépek működési idejét, valamint következtetni tudok arra, hogy hogy fejlődök (ha a zuhanások számának csökkenését nézem). Hasznos dolog. :)

Repedt, és kopott... csere.
Azonban voltak közben törések. Rotorlapátot az előző postom óta is törtem. Ez ilyen fogyó eszköz. Viszont sikerült a landoló talpat is eltörni, amit többször próbáltam ragasztani, de mindig ugyanott adta meg magát. A pillanatragasztó csak ideiglenes legoldás ilyenre, viszont anélkül is működik (csak a rezgése miatt hangosabb a gép). Sikerült eltörni a burkolatot is, a hátsó rögzítő szemek körül (azt pontosan nem tudom hogyan, egyszer csak szét volt repedve). És végül, két szék közé teljes lendülettel beszállva, a főtengely felső fejéről a rotorlapátokat rögzítő bütyköket is letörtem. Kész szerencse, hogy ezek amolyan filléres (száz forintos) tételek.

A jobb oldali itt még gyári
A második gép ilyenkor is segít, hiszen amíg az egyik betegeskedik, addig sem vagyok teljesen a földhöz szögelve, és a repülés folytatódhat... Már csak meg kellett oldani, hogy egy dobozba beférjen mindkét gép. Ehhez egy hungarocell darabot faragtam (nagy szemetelés árán) méretre, ahogy az első képen is látható. A távirányítónak van saját hungarocell tartója, így két darabos lett a szett.

Alu és carbon főtengely... de az csavar???
A világító búra nagyon bejött! Áldom az eszemet, hogy megcsináltam! Sokkal-sokkal jobban látszik a gép még félhomályban is, és nagyon könnyű eldönteni, merre felé áll az orra. Gyakorolni néha plázák üres mélygarázsában is szoktam, ami nem az az agyonvilágított hely. Viszont, időjárás védett, és mégis nagy (csak fölfelé nem az). A többszöri ütközés következtében azonban a kicsi SMD ellenállás forrasztása többször is levált, végül meguntam, és sima THT ellenállást kötöttem sorba a LED-re. A második példány is magátol értetődően megkapta a moddot.

2015. augusztus 29.

Mikro heli pimpelés

Az új helikpteremen hiányzott nekem, hogy félhomályban, ha messze van, nem tudom rendesen megítélni hogy pontosan merre felé is néz a gép orra. Ezért a tartalék három csatornás gép egyik fehér LED-jét, a hozzá tartozó ellenállással ráforrasztottam a nyákra, hogy belülről kivilágítsa a kabint. Ami a képen nem nagyon látszik, az a kb LED láb átmérőjű SMD ellenállás, amit a láb meghosszabbításaként kihajlítva a negatív pólushoz csatlakoztattam. Itt a tűhegyes csipeszem jó szolgálatot tett.

A gépet éjszaka még ki is próbáltam gyorsan a kertben (csak a járda van megvilágítva gyéren, a füves terület már nem kap fényt), és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Plusz hozomány, hogyha a fűben landolok (véletlenül), könnyű megtalálni a sötétben. Beltérben is, a nem annyira jól megvilágított sarkokban is könnyen felismerhető a gép pozíciója, így az irányítása könnyebbé vált (már ami az orientáció felismerését illeti).

Másik érdekesség: a szárnyakról a fekete WARNING feliratot sikerült lemosni, ehhez csak papírzsepi + aceton mentes körömlakklemosóra volt szükség, plusz némi dörzsölésre, és türelemre. A szélén a színes mintát is oldja a cucc, így azt én celluxxal kimaszkoltam a művelet előtt, mivel meg akartam tartani.

És ha már úgy is benne voltam a barkácsolásban, megcsináltam a távirányító halkabra állítását is, az itt talált leírás alapján: http://microrc.hu/tuning.html

2015. augusztus 24.

Kategóriát léptem

Helikopterezésben. Többféle szempontból is. Vettem egy WLToys V911 pro-t, a hétvégén, hogy egy kicsi, de olcsó lépést tegyek a 6 csatornás helikopter felé. Az irányítás elsajátítására ezért egy olcsó 4 csatornás gép jó döntés volt, főleg amikor a ház falának csaptam kb 40 km/h-val.

Ez a 4 csatornás helikopter, ahogy a képen is látszik, már csak szimpla rotorral rendelkezik, és egy rendes farok rotorral, mint az igazi helikopterek. Ámde, a ciklikusa azokénál sokkalta egyszerűbb: itt ugyanis gyakorlatilag súlypont áthelyezéssel történik az irányítás, vagyis a fix állásszögű rotorlapátokat dönti előre-hátra, illetve jobbra-balra. A hátsó, vízszintesen forgó farokrotorral folyamatosan kiegyenlíti a főrotor légellenállásából származó forgatónyomatékot, amit egy pici elektronikus giroszkóp vezérel. A jobbra-balra forgást a függőleges tengely körül ennek a farok rotornak a sebesség változtatásával oldja meg. Az emlekedés-sűlyedés szintén a főrotor fordulatszámának szabályozásával történik, mint a korábbi, 3 csatornás koaxiális helikopternél.

A vezérlés oldalán egy új irány jött be a képbe, amit meg kell tanulnom, valamint a sokkal gyorsabb reakció a parancsaimra, és a hihetetlen sebesség, amit ez a kis gyösz el tud érni. Mindezekkel együtt viszont sokkal finomabban, és pontosabban irányítható, valamint az infra távvezérlő helyett egy rendes(ebb) rádió távirányítónak hála, szabadban is alkalmazható (nem zavar be más TV távirányítója, vagy a nap hősugárzása).

Érdekesség még, hogy a 3 csatornás koax rotoros 42g-ot nyom, addig az új 4 csatornás, egy főrotoros 33g-ot, aksival együtt, annak ellenére, hogy vagy 4-5 cm-el hosszabb, és a rotor átmérője is vagy 2 cm-rel nagyobb.

Sajnos, amikor kibontottam, több apróságba is belebotlottam: az egyik aksi is kontakt hibás volt, és maga a távirányító is. Szerencsére ez utóbbi csak éppen kis sebességű, fű fölötti repülés közben okozott kontrollálatlan zuhanást. Természetesen, amikor visszavittem a boltba, azonnal cserélték minden gond nélkül ezeket. Ezen kívül ajánlottak egy "tuning" flybar-t is (az a kicsi röpsúlyos izé, ami a rotorlapátok állásszögének változását csillapítja), amit meg is vettem (+1000 Ft). Ugyanis én is tapasztaltam, hogy a gyári, hirtelen irányváltásoknál hajlamos belecsapni a kasztniba, illetve elég lomhává teszi a gyors, precíz manővereket.

Gyakoroltam kicsit a szemben lebegést (azt hittem triviális, de nem), meg repkedtem vele ide-oda, nyolcasokat leírva. Már úgy gondoltam, hogy hű de jól megy, amikor kicsit benéztem a gép és a ház fala közti távolságot, ráadásul pont rosz irányba is próbáltam korrigálni (a ház fala felé), és csatt! Oda az egyik főrotor lapát. A szett szerencsére tartalmaz két tartalékot, kb 10 perces munkával ki is cseréltem. Lehet újra repülni. Tényleg nem semmi, mit bír ez a kis gép... :)

2015. augusztus 11.

Helikopter felújítás

Röptében, fél kézzel
Ez a kis helikopter már évek óta szolgál. Ugyan nem veszem elő minden nap, de vannak időszakok, amikor megfelelő sűrűséggel, kellemes szórakozást biztosít. Alapvetően a TY901 egy olcsó, 3 csatornás játékhelikopter. Annyira olcsó, hogy annó egyből kettőt is vettem, arra az esetre, hogyha pótalkatrészre volna szükségem. Hogy mit jelent a 3 csatorna? Hát nem igazi helikopter funkcionalitást, csak valami olyasmit: Fel-le + jobbra-ballra forgás + előre-hátra haladás. Ezt úgy éri el, hogy a két, ellentétesen forgó szárnyát (koaxiális rotor), változtatható sebességgel forgatja. Ha együtt változik, emelkedni vagy súlyedni kezd. Ha különböző módon, forog jobbra vagy balra a tengelye körül. Hogyha a farkán lévő, felfelé néző propeller bekapcsol, egyik vagy másik irányba, akkor előre vagy hátra billenti a gépet, és ezáltal haladásra készteti.

Robbantott ábra
Ez a változat még elektronikus giroszkóp nélküli, vagyis hogy egyenesen lebegjen, vagy haladjon, azért is küzdeni kell, és nem oldja meg egy egyszerű, de okos elektronika, hogy helyettünk egyenesben tartja a gépet.

Az elektronika, és a cserélendő
A felső rotor lapátok állásszöge tud változni, de csak a passzívan hozzákapcsolt, fizikai girószkóp elven működő röppsúlyok által, amik folyamatosan a gép dőlése ellen dolgoznak, így adva némi stabilitást a járgánynak. Ennek persze vannak érdekes mellékhatásai. Ugyanis: a felpörgetéskori forgási síkot veszi fel a giroszkóp, és utána ehhez akar kompenzálni, emiatt mindig vízszintes állásból kell indítani. Hogyha nem, irgalmatlan sebességgel képes a normálvektor vízszintes komponensének irányába, egyre csak gyorsulva kilőni. Ezzel nagyobb területen játszani is lehet, a talpát végighúzva a földön óriási tempókat lehet elérni. Csak legyen hozzá elég hely. :) Egy másik probléma vele: nagyobb dőlés esetén hirtelen fordulatnál hajlamos öngerjesző módon belibegni, amivel egy gyönyörű, kivédhetetlen orsó szerű zuhanást lehet előadni.

Unalmas perceimben, két éve már egy-két átalakítást eszközöltem rajta, mint például:
  • 140 mAh-ás aksit 240 mAh-ásra cseréltem, így vagy 9-10 percig is a levegőben lehet egy töltéssel
  • Az aksira csatlakozót raktam, hogy cserélhető legyen (ehhez csak előre kell hajtani a kabint, és kibányászni)
  • Átkötöttem a motoron is, és a távirányító nyákján is a hátsó motor pólusait: az irányítás ugyanaz maradt, de most előre felé megy gyorsabban, és hátrafelé lassabban. Magyarázat: oszcilloszkópos mérésekkel visszafejtettem az infra ledes kommunikációját, és azt találtam, hogy a hátsó motor fokozatait 7 biten ábrázolja, amiből 4 biten a hátra parancsot (16 fokozat), és 3 biten az előrét (8 fokozat) adja. Viszont a vezérlő mindkét 8-adik fokozatnál ugyanannyi feszkót ad a motorra, a fölött meg többet.
  • Leszedtem az oldalán lévő LED sort, így csökketve a súlyát és a fogyasztást
  • A farok motor alá, lefelé néző piros-zölden villogó LED-et építettem, több okból is: ellensúlyozza a nagyobb aksi miatt orrnehézzé vált gépet, segíti a térbeli elhelyezkedés észlelését, és jól néz ki, na... :)
  • A távirányitóra szereltem egy külső tápcsatlakozót, amit kikapcsolt állapotban használ (töltéshez, mivel a kicsikét a távirányítóról lehet tölteni)
Már majdnem ismét heli formája van
Az évek alatt sokszor zuhantam le vele, csaptam neki a falnak, szekrényeknek, daráltam le vele szobanövényeket (ezt nem úsztam meg szó nélkül), de a gép kisebb-nagyobb sérülésektől eltekintve bírta a strapát. Egyszer a röppsúly egyik tengelye eltört, ezért azt már cserélni kellett (egy kicsi műanyag pöcök). A fő motorok is kezdték maguk körül a műanyag vázat kikönyökölni, amitől előfordulhatott olyan, hogy egy zuhanás után a motor tengelyén lévő kis fogaskerék nem érte el a nagyot. Ezt is még kis reszelgetésekkel, kitámasztással ki lehetett védeni. Mostanra viszont a főtengely csapágyai kotyogóra koptak, ütődtek. Ráadásul a főtengely sem volt 100% egyenes, amitől finoman rázkódott már a masina repülés közben.

Kész! Töltsük fel! A pót aksit is...
Így tegnap este elhatároztam, hogy fődarabot cserélek (motor tartó, csapágyak, külső főtengely, külső főáttétel fogaskerék). Ahha, de ehhez ripityára kellett szedni az egész gépet (meg a másikat is), és utána újra összerakni. És mivel a vezetékek itt-ott át vannak bújtatva különböző szerkezeti lyukakon, még a vezérlő nyákról is le kellett őket forrasztani, majd az újakat vissza. Ami egy rövid, 1 órás kicsi kikapcsoló szerelésnek indult, az egy 4 órás kőkemény lazulás lett. Miután szétszedtem a donort, már láttam, hogy egyszerűbb volna simán egy-két dolgot arra átszerelni, de mindegy!

Nem, nem Concorde! Csak aksi csere
A két felső rotor lapát is megérett a cserére, lévén a belépőélén néhány 1-2 mm-es bevágás volt már itt-ott, amolyan harci sérülések. Az alsók viszont egy 1000-es csiszolópapiros kezelés után egészen használhatóvá váltak (a kicsi horpadások, anyag kidudorodások eltűntek annak a belépőéléről).

Összeszerelésnél már voltak érdekességek: az új motorok egyikéről a kicsi fogaskerék rendszeresen katapultált 2 mp használat után. Azt egy kicsit szűkebb nyílású régire kicseréltem, és már jó is lett. Utána feltöltöttem mind2 aksit, és lehet játszani. Szinte mintha új lenne! Könnyű irányítani, szépen lebeg, gyorsan közlekedik! Csodálatos játék! 2x10 perc... 4 óra szerelés, és 1.5 óra töltés után! :))

2015. május 11.

Ágy a Honda Insightban

Hogy miért nem tudtam az utóbbi időben rendesen aludni otthon, az most lényegtelen. De nem tudtam, és a folyamatos álmosság belőtt állapotában megfogant a gondolat bennem, hogy a mindennapi használt autómba kellene egy ágy!

Az öteletet, tett követte. Elhatároztam, hogy nem tervezgetek hosszasan, hanem csak úgy a fejemben összeállt elképzelést némi méricskéléssel, fúrás-faragással megvalósítom. Így ez lett az első asztalos projektem. Vettem 5db 2m-es, 7.5x2.2cm lécet, 5mm vastag furnér lemezt, néhány önbehajtó csavart, vastag polyfoamot és uccu!

A nehézséget az jelenti, hogy az autóm, egy 2000-es évjáratú Honda Insight, ami két személyes. A csomagtartója magasabban van mint a padlószint, az ülésit csak csavarozva lehet kikapni, a fejtámla egybe van építve a háttámlával, és nem lehet teljesen ledönteni, vagy hátradönteni.

Így a megoldás az lett, hogy a fejtámlák között (40 cm) elvezetett fekvő felület a kocsi közepén van, a csomagtartó magasságában, amihez elöl egy kétlábú ágyrész (80 cm, főleg az utasoldal fölött), míg hátul egy 60cm-es lábrész készült. Ezek szétszedve, speciálisan forgatva a csomagtartóban szépen elférnek, összeszerelve pedig kvázi-átlósan fekve 200-220 cm, sík fekvőfelületet biztosítanak.

Nettó, mintegy 10 óra munkával össze is lehetett rakni, méregetéssel, csavarozással, csiszolással, plyfoam ragasztással, mindenestül.

A képeken nem látszik, csak a lenti, vicces videón, a rétegelt lemezekre 2cm vastag polyfoamot ragasztottam, kétoldalas szőnyegpadló ragasztószalaggal. Nem tűnik túl tartós megoldásnak, mivel terheletlenül már most kezd itt-ott elereszteni, ezen még majd valószínűleg dolgozni kell.

Tapasztalatok: a bemászás igen körülményes, és hogyha az ember egyszer elhelyezkedett, nem szívesen mászik ki, mivel az ugyanilyen körülményes. A gyújtáskapcsolót, meg rádiót simán el lehet érni, a vezetőoldali ablakemelő kapcsolókat is, szükség esetén. Az ajtót is be lehet csukni, ha már majdnem elhelyezkedett az ember, hogyha a vezető oldali ülésre támaszkodik. Az ágy alatt, az anyós ülésen rengeteg hely van, pl a csomagtartó tartalmának egy részét ide át lehet szervezni, alváshoz. Maga a forgolódás az ágyon szintén körülményes, de nem lehetetlen. Viszont, az oldalon fekvést el lehet felejteni, marad a hanyatt, és hason fekvés.