Az önindító

Az első dolgom volt szétszerelni az autó hátulját. Nem volt egyszerű dolgom, a legtöbb csavar belegyógyult a helyére. Tehát boltba el, vettem csavarlazítót.

Az önindító meg sem mukkant, ígyhát úgy gondoltam zárlatos lehet. Tehát kiszedtem, majd benzines fürdőben kiáztattam. A dolog szépsége az, hogy ez első alkalommal végeztem ilyen műveletet, és vagy 3 órámba telt kiszerelni. Szétszerelés újabb 2 óra, 1 óra tisztogatás. Hoppá, összerakáshoz valamivel be kéne zsírozni, bolba el, grafitos kenőzsír megvesz, zsíroz, WD40-ez, összerak.

Közben végeztem a jó kis multiméteremmel méréseket is, és rájöttem hogy valami az aksival nincs rendben, mivel üres járatban (minimális fogyasztókkal) van rendes feszültsége, amint valami nagyobbat rákapcsolok (pl vészvillogó), azonnal leesik a fesz 0V-ra. Ez none-sence... még nem láttam belső szakadásos aksit. Hogyha rajta volt a töltő is, az árammérője rendesen kimutatta a plusz A-eket. Aksi szakszervízbe be, mérőre fel: szakadásos, tehát kuka. Új aksi megvesz, beszerel, önindító felszerel, próba.

Önindító néha elkapja a fogaskereket, néha nem, ha igen beindul a motor, ha meg nem, akkor szép nagy fordulatszámra felpörög. Fog szívás, aknába be, önindító le, önindító szét, behúzó mágnes bendix villa megfordít, önindító öszze, önindító vissza, próba: minden príma. Az egész műveletsor már nem tartott tovább mint 1 óra!! Gyorsan tanul az ember! :)

Közben elkezdtem lecsiszolgatni a motort alulról takaró elemeket, hogy alapozhassam és festhessem. Gyötrelmesen lassan halad a munka.