Amiga 500+ ébresztése kómából, 1.

Amint ébredezni kezdett, először megpróbált felállni, de a power LED villogását követően folyton visszazuhant. Néhány kísérlettel a sötétszürke, világosszürke, fehér képernyőig jutott, de itt mindig megtorpant. Aztán egyszercsak megszólalt: "Doktor úr! Nem emlékszem!" - tette mindezt egy zöld képernyővel, és a power LED villogtatásával. Majd ismét, és ismét. Néha majdnem sikerült neki, akkor sárga képernyővel roskadt magába, elveszítve egyensúlyát, majd ismét jöttek a zöld képernyők! De most már legalább beszél hozzám! Ez nem mindig volt így!

Ez a szegény, hajléktalan Amiga 500 plus hölgyemény, egy kedd esti időpontban toppant be hozzám. Csapzott volt, koszos, poros. Látszott rajta, hogy valaki már régóta a pince legalján dugdossa. A tápegysége folyton be volt kapcsolva, a gomb állására fittyet hányva, a floppy meghajtóból önteni lehetett a homokot. Az első mozdulattal ment a mosásba... csak amolyan immel-ámmal, vegyszerek nélkül, hogy egyáltalán a betegosztályra fel lehessen venni. Eztán jött a vizsgálódás: tápegység kis igazítás után rendben (összeértek a kapcsoló kábelei belül), megfelelőnél kicsit ugyan magasabb feszültségeket ad, de terheléssel határértékeken belüli.

Miután ez egy Amiga 500 plus, egy vele született rendellenességget is azonnal orvosolni kell, mielőtt az általa okozott fekély megeszi a belső szerveit: ezeket a gépeket, a hagyományos 500-assal ellentétben, beépített, akkumulátoros órával gyártották. És ez az akkumulátor vajon miből van? Hát persze hogy NiCd! Ez a hosszú, kisütött állásban elkezd szétfolyni, és mindent szétmar magakörül. Ezt azonnal egy csípőfogóval ki is operáltam. Szemrevételezéssel körbevizslattam, a felszíni korrózión kívül nem tűnt nagyon elnyűttnek.

74LS244-ek kivágva, korrózió hatása

Bekapcsolva csak a nagy, fekete, üres tekintettel találkoztam. Az A520 TV modulátoron sem jött ki semmi, de a gépbe épített fekete-fehér kompozit csatlakozón sem (amire az van írva, hogy "Mono", mint monochrome, csak hogy megtévessze az embereket). De a power LED a félhomályról teljes erősségűre kapcsolt, és a billyentyűzet is jó, mert a caps-lock nem villog (magától), persze ha kapcsolgatom, akkor igen. Diagnózis: a páciens nem halott, hanem kómában van. Mivel ez egy csöves (érsd: ajándékba kaptam, és amúgy is nagyon olcsó volt), elhatároztam hogy a rendes diagnózis helyett, Dr House-t játszom.

Ennyi "szemét" keletkezett

Akcióterv: kicserélem a korrodált IC-ket, a NiCd akkuhoz legközelebb eső (GARY) IC foglalatát, meg azt a néhány ellenállást, és kondenzátort, amit megviselt még a sav. Leellenőrzöm a nyomtatott áramkör vezetékeit, és kicserélem az összes elektrolit kondenzátort. Ez utóbbi olyan kondenzátor, ami folyadékot tartalmaz, ezek szintén szeretnek az évek alatt tönkremenni, főleg hogyha eleve olcsók voltak, mint amivel a Commodore cég próbálta a költségeket csökkenteni. Így is lett. Megrendeltem az alkatrészeket. Csak: 48 lábú IC foglalatból csak precíziós volt, olyan, amilyen az alaplapon csak 24 lábú (abból is rendeltem párat, elvégre egymás mellé rakva kettőt, pont 48 lábúnak felel meg), illetve tengely irányú MLC kondenzátorokat már nem gyártanak, így azok majd jobban ki fognak állni a lapból.

Alaplap lepucolva

Alkatrészek egy pénteki napon meg is érkeztek, én meg nekiálltam kiszedegetni a berozsdált elemeket a NYÁK lapról. Az IC-k lábait egyszerűen levágtam egy sniccerrel, egyesével, majd egyesével is forrasztottam ki őket. A 48 lábú IC foglalat esetében is az volt a célravezető, hogy az érintkezőket a foglalatban elhajlítottam, majd alulról az ónt megolvasztva, felülről egy csipesszel az érintkezőt kihúzva egyesével végigmentem az összesen. Ez a mutatvány fél órámba sem telt összesen. A végén maradt egy teljesen ép 48 lábú IC foglalatom, érintkezők nélkül (ez majd később lesz érdekes). Az elektrolit kondenzátorokkal rendszerint megkínlódtam, ugyanis a forrasztó pákám nem tudta megfelelő ütemben felmelegíteni a ónt azokon a lábakon, amik valami nagyobb felületű rézvonalhoz csatlakoztak, amilyen jellemzően a földelés a kondiknál. Aztán ráeszméltem magamtól, hogy a vékony hegy hőkapacitása és hővezető képessége nem megfelelő a feladatra, és helyette a sokkal durvább hegyet kell használni. Azzal már ment minden a maga útján.

Régi IC foglalat felújítva

Amikor minden kikerült az alaplapról, ecettel passziváltam a maradék savat és korrodált felületeket. Az ecet és forrasztó gyanta maradékot pedig alkohollal szépen le lehetett mosni. Így már kontakt felületeket találtam, amin a méréseket is el tudtam végezni (a korrodált felületek nem vezetnek, azokat mindig kapargatni kell, hogy az ember szakadást vizsgálhasson). Itt azért jól jött a kispolski felújításból megismert egy-két trükk. Ami újdonságot tanultam, az az ónszívó szalag használata: hogy jól működjön, érdemes megmártogatni pákával felolvasztott folyasztó / forrasztó gyantában, utána csak rá kell nyomni a páka hegyével az ónnal teli furatra, és az szépen, magától felvándorol a szalagra. A mérések során, meglelepetésemre, az összes vezeték ép maradt, így egy átkötést sem kellett csinálnom.

Új kondik, ellenállások, felújított IC foglalat

Következett a beültetés: az első körben a 17 elektrolit kondenzátort tettem a helyére. Utána a két kivagdosott és forrasztott 74LS244-es IC-t. 3-4 óra szenvedés után, éppen elbűvölten nézegettem a művemet, amikor ráeszméltem, hogy az egyik IC-t fordítva forrasztottam be. Lehetett kiszedni, kitisztítani a furatokat megint, és beültetni egy másikat (kb 27 Ft volt, emlékeim szerint, jó ügynök volt, kár érte). Aztán a 48 lábú IC tok. Itt elgondolkodtam, ugyanis három lehetőségem volt: a 48 lábú precíziós tokot használom (teljesen máshogy néz ki, mint az eredeti), 2db 24 lábút egymás mögé ültetek be (azért látszódni fog hogy nem egy darabból van), vagy 2db 24 lábúból kiszedem a tüskéket, és berakom az egyébként teljesen ép IC tok műanyagba, amit kiforrasztottam. Végül ez utolsó megoldást választottam, és meg kell hogy mondjam, az a 10 perc, ami alatt elkészültem vele (ide értve a műanyag ecetes, majd vizes mosását és szárítását is), megérte. Teljesen újnak néz ki, és az eredeti környezetébe remekül passzol emiatt. Csak egy jó (kicsi) fogo, meg csipesz kellett hozzá.

Miután mindent szépen beültettem, a megfelelő ellenállásokat is a megfelelő helyekre, jöhetett a teszt...  ....Néha majdnem sikerült neki, akkor sárga képernyővel roskadt magába, elveszítve egyensúlyát, majd ismét jöttek a zöld képernyők! A zöld képernyő jelentése: valami gond van a memóriával (vagy az oda vezető úton). Mivel a processzortól, a FAT AGNUS-on keresztül vezet az út, hát vetettem rá egy pillantást. A képen is látszik, hogy miután kiszedtem a PLCC csippet a tokból, a tok lábai össze-vissza állnak. A korrózió ezt a tokot is elérte, és néhol meggörbítette/gyengítette az érintkezőket (lásd kép)

Köszönöm Hölgyem, hogy beszél hozzám! Most már tudom mi a következő teendőm.