Commodore 64 tisztítás

Ez a C64-es annyira olcsón kellette magát, hogy nem tudtam ellenállni, meg kellett vennem. Ugyan látszott a hirdetés képein, hogy itt-ott hozzányúltak, de ha más nem, alkatrésznek jó lesz! Az előző tulaja szentimentális búcsút intett neki, gondolva ez a gép itt fejezte be a pályafutását. A géphez még tartozott egy rébbi 1541-es drive, illetve egy C-Lab Midi interface kártya.

Haza vittem, bekapcsoltam, és működik. A táp rendes 5.2V feszültséget ad, a képe szép, hangja van. Mi kell ennél több? Csak a hátulján az a ronda plusz csatlakozó ne lenne! Meg a felirat az elején! Az 1541-es is működik, bár időnként éktelen hangja van. A gép házán már kívülről is látszott, hogy jó poros közegben tárolták (pedig a vásárlásra letörölgették kívülről), az alján még valami friss festékszerű is volt. Az 1541-es szintén moddolt egység: egy kapcsoló és egy plusz LED éktelenkedik az elején. Arra nem kaptam választ, hogy mire való, az előző tulaj sem tudta (így vette). A meghajtó háza pedig koszos, és festékmaszatos helyenként.

Innen indultunk

Nagyon érdekelt, hogy az a LED + kapcsoló mire való, így gyorsan felnyitottam. Mint kiderült, egy csavar hiányzott a házból, egynek meg körbeszaladt a menete, amikor legutóbb valaki erővel próbálta meghúzni azt. Így gyakorlatilag csak 2 csavar tartotta össze a gépet. Felnyitva óriási por és dzsuva fogadott odabent, amit gyorsan kicsit lelegyeztem róla. Az oda nem illő vezetékeket végigkövetve, azt találtam, hogy a LED-et közvetlenül kapcsolja, illetve egy másik ág rövidre zárja a P6 csatlakozón található írásvédelem érzékelő két lábát: ebbe a meghajtóba olyan floppyt is bele lehet rakni, aminek nem vágják ki a szélét, és lehet vele írni, hogyha ég a piros LED. Zseniális! :)

Van kosz! :)

A kivitelezés házi megoldásnak elmegy, de nem különösebben szép megoldás. Ezzel a floppyt össze is szereltem, és félreraktam máskorra (a pucolása, és a mechanika tisztítása, zsírozása igen időigényes).

Töprengtem, hogy mi legyen a C64-essel. Végül eszembe jutott, hogy tök szerencsére a donor gép alja ugyan ilyen típusú, és az nincs kivágva, csak koszos, és lehet hogy kicsit karcos. A tetejéről pedig talán lekaparható és lesikálható az a "Home computer" felirat. Neki is estem sebtiben.

WTF??

Szétszedve itt is hatalmas por-oroszlánok fogadtak, de semmi vészes, az itt-ott felszíni rozsdafoltokat leszámítva. És, amivel még nem találkoztam C64C-ben: fémlemez volt az RF árnyékoló/hűtő a NYÁK felett, mint a C128-asokban. Ezeken vannak nyúlványok, amik egy-egy melegedésre hajlamosabb IC-t érintenek (nem túl nagy felülettel, így nem valami hatékony). De, még mindig jobb, mint az alufóliával bevont kartonlap, ami az elterjedt megoldás volt.

Nincs kosz! :)

A sikálás Domestosos dörzsi szivaccsal a koszt pikk-pakk eltávolította. A feliratot már korántsem ilyen könnyen: azt egy éles bicskával kellett végül óvatosan lekapirgálnom. A donor gép alja jobb állapotban volt mint a teteje szerencsére, és a két gép színárnyalatában sincs nagy különbség, mint kiderült. Összeszerelésnél még a hűtött IC-k kaptak friss hőpasztát, az RF árnyékoló lemez hűtő karmantyúit nagy gonddal ráigazgattam (érsd: addig hajligattam, míg megfelelően felfeküdt) az IC-kre, és kész is volt!

Nincs módosítás!

Vagyis még nem! Hiszen az alsó borításnak a cseréjével a rajta lévő matrica, is kicserélődött, és nem az a gép van benne, amire a matrica utal! Így még ezeket is felcseréltem (elég jól, egyben lejöttek, miután a sarkukat felpiszkáltam), hogy ténylegesen az eredeti gépet kapjam. Elvégre egy Commodore többek között ettől is Commodore... hogy a hátulján is a saját logója szerepel, a saját születési anyakönyvi kivonatával.