Műanyag teszt

A végtermék

Poliészter gyantával kísérleteztem tegnap, egyből kétfélével is. Az egyikben volt üvegszál, a másikban nem (az csak gittként szerepelt).

Korábban a középkonzolalagút meghosszabbítását elvittem homokszórni, aminek a végeredménye az lett, hogy nem nagyon vigyáztak rá, és a vékony fémlemezt átcsiszolták. Lett rajta egy lyuk. Azóta lealapozva várta a tegnapi napot. Sokat vakartam a fejem, hogy most mi legyen vele, végül a rendbehozatala mellett döntöttem, amikor véletlenül találkoztam a Tescoban a polcon ezzel az üvegszállal töltött poliészter gyantával. A másik lazaság a homokszórók részéről az volt, hogy valószínűleg nagy szemcsével szórták, mert olyan durva volt a felülete, hogy csillogni elvi esélye sem volt.

A kiinduló állapot

Ígyhát nekiveselkedtem. Először is, a nagy hézagokat kellett eltüntetnem, illetve a lyukat. Aki már látott ilyen idomot tudja: 3 fémlemezből van összehajtogatva és ponthegesztve. Ezek a lemezek egymáson átlapolódnak, így itt-ott 2-4 mm szintkülönbség is van, illetve a félcső és a szögletes cső nem tökéletesen illeszkedik, hanem olyan 1-2 mm rés tátong közöttük. Ez többnyire nem feltünő, mivel kárpit borítja, de a fűtés levegőt a kárpit alatt azért ereszti, ha már esztétikailag nem is megbotránkoztató. Igenám, én viszont nem tervezem letakarni kárpittal!

Gittelés után

Először a hézagokat és a szintkülönbségeket, meg a lyukat természetesen az üvegszálas gyantával kentem ki. Első próbálkozásra nagyon nem volt egyszerű! Szinte mire kikevertem egy PET palack aljában, már el is kezdett kötni, ráadásul az üvegszálak miatt nagyon macerásnak bizonyult a bánásmód vele... mintha vattás gipszet próbált volna az ember a falra kenni spaknival.

Lecsiszolva

A gitt esetében már számítottam rá, hogy gyorsan köt a cuccos, ígyhát csipkedtem magam a felhordással. Így is csak az egyik oldalára sikerült szépen egyenletesen felvinni. Mire a másik oldalhoz értem, már kezdett megszilárdulni, ami nagy erőket igényelt a felhordáshoz. Tanúság: legközelebb magán a felületen keverek ki gittet, sokkal kisebb mennyiségben, amit összekeverek és szétkenem, majd ezt többször megismétlem.

Csiszolás utáni alapozás

A csiszolás már gyerekjáték volt, csak órákig tartott. De amíg száradt a gitt, gyorsan összeszámoltam hogy milyen műanyag patentek kellenek a lámpák beszereléséhez, milyen csavarok és anyák + alátétek hiányoznak a különböző ajtók rögzítéséhez, motor burkolathoz. Ezeket rozsdamentes acélból tervezem beszerezni.

A csiszolás után, mivel a pucér fémfelület is előkerült több helyen, újra alapozni kellett. 20 perc sudoku után (miközben a garázs is szellőzött) jöhetett az első réteg festés. Újabb 20 perc sudoku, a második réteg, majd sudoku, harmadik réteg. Hajnal 1-re otthon voltam. :) Az első képen a végeredmény.

Szélvédőt mostam... kádban...

És izomlázam van, nem kicsit, hanem nagyon! Azt hittem fél óra alatt végzek... ebből 3 óra folyamatos kádba görnyedés lett. 4 kádnyi mocskos retek vizet engedtem le. El sem akartam hinni, hogy egy-egy gumi kéderben ennyi mocsok fel tud gyűlni.

Fél éjfélre már vissza is értem a garázsba, izzadtan, hulla fáradtan. Eredeti terveim szerint, eddigre már régen végeznem kellett volna a szélvédők helyrerakásával is, ehhez képest azon kezdtem töprengeni, hogy egyáltalán nekiálljak-e. Aztán a kitűzött cél orrom előtt lebegése győzött, és nekiveselkedtem. Életemben először, szélvédőt szereltem a helyére, és nem is egyet, kapásból négyet! Természetesen mondanom sem kell, a 126biblia nagy segítségemre volt, amit már délután végigtanulmányoztam a teendőkkel kapcsolatban.

Elsőnek a hátsóval kezdtem. :) Annál kisebb már csak a hátsó oldalablakok voltak, viszont ehhez fértem hozzá a legkényelmesebben, és az oldalablakok helyén még be tudtam nyúlni, hogy a munka kényelmesebb legyen. Egészen meglepően jól ment addig, amíg a zsineg hosszában el nem vágta egy jó hosszú darabon a kédert. Basszus, vehetek belőle újat! Grrrr... kicsit későn vettem észre a turpisságot, de nagy tanúság volt.

A többi már ment, mint az olajozott istennyila... az első szélvédő volt az utolsó darab, az már 10 perc alatt a helyére került. A képeken hogyha nem nagyon látszanak az üvegek, az azért van, mert nagyon tiszták. :) De ott vannak... talán egyiken-másikon látszik, ahogy megcsillan a fény...

Öntöző önszabályzása

Eltelt újabb több mint 2 hét, ez alatt volt időm kicsit kísérletezni. Többek között, több mint egy héten keresztül nyaraltunk, ami idő alatt szüleimet kértem meg a növények locsolására. Nos, kijelenthetem: nem okozott nekik technikai nehézséget az öntöző üzemeltetése.

Hogy a rendszerben rejlő önszabályzási képesség ígéretét próbára tegyem, elutazásom előtt az 50l földre vagy 6l vizet kilocsoltam, amellett hogy természetesen a flakont is megtöltöttem. A szokásos, 3 naponta palackcseréből hirtelen 6 napra emelkedett a periódus, vagyis kevésbé szivárogtak a földbe ásott cserepek, mikor a talaj kellően nedves volt. Ez nagyon ígéretes, hiszen ez volt az egyik fő cél a berendezéssel.

Hogyha lejebb állítottam a virtuális vízszintet (lsd előző írásom: Öntöző működése...), még kevésbé szivárog a rendszer, ahogy megjósoltam. Jelenleg ott tartunk, hogy a szombaton tetőző kánikulai héten 7 napot bírt ki, azzal az induló 6l-es eláztatással, ami már két hete is volt. A nedvességmérések pedig kellően vízzel teli talajról árulkodnak.

Idáig beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Azért lesznek még érdekes kérdések, amik megválaszolásra várnak:
- Hogyan tűrik a cserepek a telet/fagyot (szétreped-e, még ha "víztelenítve" is lesznek)?
- A csapvíz kálcium tartalma (kemény víz) mennyire tömíti el a használat során a cserepek pórusait?
- A növények gyökerei hogyan növik körbe, körbenövik-e egyáltalán a cserepeket?

Azt hiszem, ezekre a kérdésekre majd legközelebb tavasszal fogok választ kapni, amikor új növényeket ültetek a balkonládába, és kiásom szemrevételezni a locsolórendszert.

Rendrakás, festés

Tegnap rendet raktam a garázsban, kitakarítottam, felsöpörtem. És ha már a kezembe akadt a króm festék, gondoltam ki is próbálom. :) A 126p feliratot pimpeltem fel egy kicsit. Eredetileg az egész műanyagdarab fekete volt...

Öntöző működése, fizikai magyarázat

A baloldali ábrán látszik a sematikus elrendezés. A nagyobb vízszintes lap a virtuális vízszintet mutatja a komplex közlekedőedényben.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért van alacsonyabban, mint a flakon vízszintje. A válasz nagyon egyszerű: a flakon tetejében lévő levegő kisebb nyomású, mint a külső levegő, ebben az egyensúlyi állapotban, ezért a benne lévő vizet nem engedi kifolyni.

Az egyensúlyi állapotban, a flakon szájához csatlakozó levegőztető csőben a vízszint, pont az U alak alján, közepén található. Hogyha egy kicsit több víz fogy a rendszerből, a csőben lévő víz vonala elmozdul a flakon felé, ahonnan felfelé a levegőnek szabad útja van. Ekkor buggyanva egyet egy nagyobb buboréknyi levegőt beszív, ami egy kicsit egyenlíti a falkon tetejében lévő nyomáskülönbséget a környezettel, pont annyira, hogy egy minimálisat lejebb ereszkedjen a vízszint a flakonból. Ekkor az U alakú csőben a víz vonala az alsó holtpont fölé kerül, a flakontól távolabb eső részen, és a virtuális vízszint ismét beáll az eredeti állapotba.

Vegyük észre, hogy a cserepekben a virtuális vízszint magasságú vízoszlopnyi nyomás uralkodik. Továbbá azt az érdekes részletet is, hogy a víz nyomása teljesen független a flakon magasságától/elhelyezésétől, azt bármilyen magasra emelhetjük, feltételezve hogy a levegőztető cső U alakú hajlításának alsó holtpontja nem változik (8-9m-nél azért van egy határ, ekkor már tökéletes vákuum uralkodna a flakon tetejében, és az csak ekkora magasságú vízoszlopot tud megtartani). Ezt megfordítva arra is használhatjuk - csupán a levegőztető cső visszahajlításának a magasságával játszva-, hogy beállítsuk a közlekedő edény vízszintjét, illetve ezáltal a cserepekben fellépő víznyomást.

Adódik, a két cserepes kialakításból fakadóan, hogy a vízszintet nem szabad az összekötő csővezeték legmagasabb pontja alá vinni, mivel akkor nem fog egyik cserépből a másikba átfolyni a víz.

Csökkentve vagy növelve a cserepekben uralkodó nyomást, ráhatással lehetünk a szivárgás sebességére, ezáltal az öntözés ütemére.

Tapasztalatok, 1. hét

A locsolórendszer üzembeállítása óta eltelt az első hét, itt az ideje beszámolnom a tapasztalatokról.

Amíg nem volt föld a szivárgótesteken (és sokkal melegebb volt a mostani 21 foknál), a szabad levegőn két nap alatt párologtatta el a két cserép a 1.5l vizet. Azóta 3-4 naponta kell utánatölteni, ami napi 3-5 dl víz elhasználását jelenti. Természetesen a melegben fogyott több víz, de még így is kevesebb mint a szabadonhagyott cserepekről.

A föld leterítése után, és a beültetés után nem öntöztem meg a növényeket. A föld felső része kiszáradt, és töredezett, vagyis a víz nem tudott felszivárogni a megfelelő magasságokba. Ekkor kicsit aggódtam, ígyhát ráöntöttem 1.5l vizet. Az érdekes, hogy azóta a föld felszíne is folyamatosan enyhén nedves. A következő történhetett: föld terítése után nagyon laza maradt a talajszerkezet, és a kapillárisok kialakulásához túl nagyok voltak a rések a föld szemcséi között. A felülről érkező locsolás kicsit tömörítette azt, és végül ki tudtak alakulni ezek a járatok.

A földtömeg belseje viszont végig nedves maradt, amit egy erre rendszeresített földnedvességmérővel (hurkapálca) mértem.

Valószínűleg érdemes volna mulccsal letakarni a szabadon maradt földterületeket, hogy a felszíni párolgást korlátozza, és az esetleges gyomnövények megtelepedését gátolja.

A képen látható legközelebbi növény ritkulását a kedd éjszakai szélvihar okozhatta, ami ennek a törékeny tesztnövénynek több nagyobb szárát is letörte.

A második palackcsere alkalmával egy újabb szivárgási problémával kellett szembenéznem, ami a kupak tömítésénél jelentkezett. A technikai jellegű problémát ideiglenesen elhárítottam, amiről majd egy későbbi postban fogok írni.

Összefoglalva: ültetés után szükség van egy nagy eláztatásra, utána remekül működik. Az újdonság erejével hat, és szinte várom, hogy mikor lehet cserélgetni végre a palackot... most még.

Önszabályzó, olcsó locsolórendszer

    Nem kell mindig mindennek hi-tech-nek kellnie. Főleg nem, hogyha lehet hogy tönkremegy, vagy ellopják. Adott a probléma: ebben a nagymelegben, a balkon növényeket naponta, több forduló segítségével 4-6l vízzel kell locsolni.
    Kellene egy megoldás, hogy ennél kevésbé fárasztó módon, víztakarékosabban, és automatizáltan oltsuk a növények/virágok szomját.
    Jöttek is a különféle locsoló rendszerek a böngészőm ablakába, ilyen-olyan ígérettel, és mindegyik felhívja a figyelmet, hogy egy szakember tudása a tervezésben elengedhetetlen. Vigyázni kell a visszafolyásra, eltömődésre, víztisztaságra, elektromos rendszer szigetelésére, stb... arról már nem is beszélve, hogy egy automata, aminek az ember beállít este 9-et locsolási időpontnak, akkor is fog locsolni, ha történetesen a területet elárasztotta a Duna (ugyan egy emeleti virágosládát ilyen veszély nem fenyeget, a lényeg: nem feltétlenül víztakarékos). A modern technológiák közül a legjobb amit találtam: csepegtető öntözés, ahol is a cső a föld fölött fut, de be van fedve mulccsal, ami a párolgási veszteséget csökkenti. Nem elég low-tech...
    Ekkor futottam bele az alábbi cikkbe. Gyors, magyar összefoglalása: "A száraz területeken több mint 2000 éve használt locsolási technika: egy égetett, mázolatlan, szűkszájú agyagedényt beásnak a földbe a növények közé. Ezt időnként feltöltik vízzel, majd lefedik egy kaviccsal. Az előnye sokrétű: nincs párolgási felület, amin keresztül vízveszteség lépne fel. Az agyagedény falán keresztül kiszüremkedő víz megszűnik szivárogni, ha a környezetében elég nedvesség halmozódik fel (önszabályzó). A növények gyökereit táplálja direktben, tehát a víz majd' 100%-át a növény, hasznosan használja fel."

    Mondanom sem kell, hogy ilyen agyagedényt hirtelen nem találtam a garázsban, tehát készítenem kellett. Hogy ne kelljen túl nagy (hogy maradjon hely a balkonládában a növénynek is), azt találtam ki, hogy kicsit szivárgó testet készítek, és a vizet folyamatosan, kívülről pótlom. A terv már meg is volt: Kisméretű cserép az alátétéhez hozzáragasztva x2 (450 Ft), + néhány cső ami összeköti egy flakonnal, meg egymással, hogy a víz szabadon áramolhasson (+160 Ft). A flakon egy már kiürült ice-tea-s flakon, kvázi ingyen.

    Műküdése: Flakonból az egyik csövön a víz folyik bele az első cserépbe, onnan tovább a másodikba, ha megtelt. A második cserépből a kifolyó csövön keresztül fel vissza magasabbra, mint a falkon (tehát nem folyik ki), ezáltal közlekedő edényt alkot. A flakon másik csöve a vákuum elkerülésére, levegő beszívó cső, aminek külső nyílása szintén magasabban van, mint a flakon teteje (ezáltal ki is tud folyni belőle a víz, nem reked meg). A képeken a készítés és tesztelés folyamata látható, valamint a már elültetett teszt növények. A tapasztalatokról később beszámolok.