A locsolórendszer üzembeállítása óta eltelt az első hét, itt az ideje beszámolnom a tapasztalatokról.Amíg nem volt föld a szivárgótesteken (és sokkal melegebb volt a mostani 21 foknál), a szabad levegőn két nap alatt párologtatta el a két cserép a 1.5l vizet. Azóta 3-4 naponta kell utánatölteni, ami napi 3-5 dl víz elhasználását jelenti. Természetesen a melegben fogyott több víz, de még így is kevesebb mint a szabadonhagyott cserepekről.
A föld leterítése után, és a beültetés után nem öntöztem meg a növényeket. A föld felső része kiszáradt, és töredezett, vagyis a víz nem tudott felszivárogni a megfelelő magasságokba. Ekkor kicsit aggódtam, ígyhát ráöntöttem 1.5l vizet. Az érdekes, hogy azóta a föld felszíne is folyamatosan enyhén nedves. A következő történhetett: föld terítése után nagyon laza maradt a talajszerkezet, és a kapillárisok kialakulásához túl nagyok voltak a rések a föld szemcséi között. A felülről érkező locsolás kicsit tömörítette azt, és végül ki tudtak alakulni ezek a járatok.
A földtömeg belseje viszont végig nedves maradt, amit egy erre rendszeresített földnedvességmérővel (hurkapálca) mértem.
Valószínűleg érdemes volna mulccsal letakarni a szabadon maradt földterületeket, hogy a felszíni párolgást korlátozza, és az esetleges gyomnövények megtelepedését gátolja.
A képen látható legközelebbi növény ritkulását a kedd éjszakai szélvihar okozhatta, ami ennek a törékeny tesztnövénynek több nagyobb szárát is letörte.
A második palackcsere alkalmával egy újabb szivárgási problémával kellett szembenéznem, ami a kupak tömítésénél jelentkezett. A technikai jellegű problémát ideiglenesen elhárítottam, amiről majd egy későbbi postban fogok írni.
Összefoglalva: ültetés után szükség van egy nagy eláztatásra, utána remekül működik. Az újdonság erejével hat, és szinte várom, hogy mikor lehet cserélgetni végre a palackot... most még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése