Öntöző működése, fizikai magyarázat

A baloldali ábrán látszik a sematikus elrendezés. A nagyobb vízszintes lap a virtuális vízszintet mutatja a komplex közlekedőedényben.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért van alacsonyabban, mint a flakon vízszintje. A válasz nagyon egyszerű: a flakon tetejében lévő levegő kisebb nyomású, mint a külső levegő, ebben az egyensúlyi állapotban, ezért a benne lévő vizet nem engedi kifolyni.

Az egyensúlyi állapotban, a flakon szájához csatlakozó levegőztető csőben a vízszint, pont az U alak alján, közepén található. Hogyha egy kicsit több víz fogy a rendszerből, a csőben lévő víz vonala elmozdul a flakon felé, ahonnan felfelé a levegőnek szabad útja van. Ekkor buggyanva egyet egy nagyobb buboréknyi levegőt beszív, ami egy kicsit egyenlíti a falkon tetejében lévő nyomáskülönbséget a környezettel, pont annyira, hogy egy minimálisat lejebb ereszkedjen a vízszint a flakonból. Ekkor az U alakú csőben a víz vonala az alsó holtpont fölé kerül, a flakontól távolabb eső részen, és a virtuális vízszint ismét beáll az eredeti állapotba.

Vegyük észre, hogy a cserepekben a virtuális vízszint magasságú vízoszlopnyi nyomás uralkodik. Továbbá azt az érdekes részletet is, hogy a víz nyomása teljesen független a flakon magasságától/elhelyezésétől, azt bármilyen magasra emelhetjük, feltételezve hogy a levegőztető cső U alakú hajlításának alsó holtpontja nem változik (8-9m-nél azért van egy határ, ekkor már tökéletes vákuum uralkodna a flakon tetejében, és az csak ekkora magasságú vízoszlopot tud megtartani). Ezt megfordítva arra is használhatjuk - csupán a levegőztető cső visszahajlításának a magasságával játszva-, hogy beállítsuk a közlekedő edény vízszintjét, illetve ezáltal a cserepekben fellépő víznyomást.

Adódik, a két cserepes kialakításból fakadóan, hogy a vízszintet nem szabad az összekötő csővezeték legmagasabb pontja alá vinni, mivel akkor nem fog egyik cserépből a másikba átfolyni a víz.

Csökkentve vagy növelve a cserepekben uralkodó nyomást, ráhatással lehetünk a szivárgás sebességére, ezáltal az öntözés ütemére.

Tapasztalatok, 1. hét

A locsolórendszer üzembeállítása óta eltelt az első hét, itt az ideje beszámolnom a tapasztalatokról.

Amíg nem volt föld a szivárgótesteken (és sokkal melegebb volt a mostani 21 foknál), a szabad levegőn két nap alatt párologtatta el a két cserép a 1.5l vizet. Azóta 3-4 naponta kell utánatölteni, ami napi 3-5 dl víz elhasználását jelenti. Természetesen a melegben fogyott több víz, de még így is kevesebb mint a szabadonhagyott cserepekről.

A föld leterítése után, és a beültetés után nem öntöztem meg a növényeket. A föld felső része kiszáradt, és töredezett, vagyis a víz nem tudott felszivárogni a megfelelő magasságokba. Ekkor kicsit aggódtam, ígyhát ráöntöttem 1.5l vizet. Az érdekes, hogy azóta a föld felszíne is folyamatosan enyhén nedves. A következő történhetett: föld terítése után nagyon laza maradt a talajszerkezet, és a kapillárisok kialakulásához túl nagyok voltak a rések a föld szemcséi között. A felülről érkező locsolás kicsit tömörítette azt, és végül ki tudtak alakulni ezek a járatok.

A földtömeg belseje viszont végig nedves maradt, amit egy erre rendszeresített földnedvességmérővel (hurkapálca) mértem.

Valószínűleg érdemes volna mulccsal letakarni a szabadon maradt földterületeket, hogy a felszíni párolgást korlátozza, és az esetleges gyomnövények megtelepedését gátolja.

A képen látható legközelebbi növény ritkulását a kedd éjszakai szélvihar okozhatta, ami ennek a törékeny tesztnövénynek több nagyobb szárát is letörte.

A második palackcsere alkalmával egy újabb szivárgási problémával kellett szembenéznem, ami a kupak tömítésénél jelentkezett. A technikai jellegű problémát ideiglenesen elhárítottam, amiről majd egy későbbi postban fogok írni.

Összefoglalva: ültetés után szükség van egy nagy eláztatásra, utána remekül működik. Az újdonság erejével hat, és szinte várom, hogy mikor lehet cserélgetni végre a palackot... most még.

Önszabályzó, olcsó locsolórendszer

    Nem kell mindig mindennek hi-tech-nek kellnie. Főleg nem, hogyha lehet hogy tönkremegy, vagy ellopják. Adott a probléma: ebben a nagymelegben, a balkon növényeket naponta, több forduló segítségével 4-6l vízzel kell locsolni.
    Kellene egy megoldás, hogy ennél kevésbé fárasztó módon, víztakarékosabban, és automatizáltan oltsuk a növények/virágok szomját.
    Jöttek is a különféle locsoló rendszerek a böngészőm ablakába, ilyen-olyan ígérettel, és mindegyik felhívja a figyelmet, hogy egy szakember tudása a tervezésben elengedhetetlen. Vigyázni kell a visszafolyásra, eltömődésre, víztisztaságra, elektromos rendszer szigetelésére, stb... arról már nem is beszélve, hogy egy automata, aminek az ember beállít este 9-et locsolási időpontnak, akkor is fog locsolni, ha történetesen a területet elárasztotta a Duna (ugyan egy emeleti virágosládát ilyen veszély nem fenyeget, a lényeg: nem feltétlenül víztakarékos). A modern technológiák közül a legjobb amit találtam: csepegtető öntözés, ahol is a cső a föld fölött fut, de be van fedve mulccsal, ami a párolgási veszteséget csökkenti. Nem elég low-tech...
    Ekkor futottam bele az alábbi cikkbe. Gyors, magyar összefoglalása: "A száraz területeken több mint 2000 éve használt locsolási technika: egy égetett, mázolatlan, szűkszájú agyagedényt beásnak a földbe a növények közé. Ezt időnként feltöltik vízzel, majd lefedik egy kaviccsal. Az előnye sokrétű: nincs párolgási felület, amin keresztül vízveszteség lépne fel. Az agyagedény falán keresztül kiszüremkedő víz megszűnik szivárogni, ha a környezetében elég nedvesség halmozódik fel (önszabályzó). A növények gyökereit táplálja direktben, tehát a víz majd' 100%-át a növény, hasznosan használja fel."

    Mondanom sem kell, hogy ilyen agyagedényt hirtelen nem találtam a garázsban, tehát készítenem kellett. Hogy ne kelljen túl nagy (hogy maradjon hely a balkonládában a növénynek is), azt találtam ki, hogy kicsit szivárgó testet készítek, és a vizet folyamatosan, kívülről pótlom. A terv már meg is volt: Kisméretű cserép az alátétéhez hozzáragasztva x2 (450 Ft), + néhány cső ami összeköti egy flakonnal, meg egymással, hogy a víz szabadon áramolhasson (+160 Ft). A flakon egy már kiürült ice-tea-s flakon, kvázi ingyen.

    Műküdése: Flakonból az egyik csövön a víz folyik bele az első cserépbe, onnan tovább a másodikba, ha megtelt. A második cserépből a kifolyó csövön keresztül fel vissza magasabbra, mint a falkon (tehát nem folyik ki), ezáltal közlekedő edényt alkot. A flakon másik csöve a vákuum elkerülésére, levegő beszívó cső, aminek külső nyílása szintén magasabban van, mint a flakon teteje (ezáltal ki is tud folyni belőle a víz, nem reked meg). A képeken a készítés és tesztelés folyamata látható, valamint a már elültetett teszt növények. A tapasztalatokról később beszámolok.

A "Probléma" definíciója

Filozófiai jellegű eszmefuttatásaim 100%-ban saját indíttatású gondolkodásom, elmélkedéseim eredménye. Saját véleményt testesítenek meg, felelőséget nem vállalok értük. Ugyanakkor szabadon terjeszthető, amennyiben a kedves olvasó egyet ért vele.

A Probléma

Hogyha még magát a problémát nem is definiáltuk, azt leszögezhetjük, hogy a probléma az, aminek megoldásáért munkát kell befektetnünk. Ez lehet szellemi, fizikai, vagy hogyha magától megoldódik, akkor a puszta létfenntartáshoz szükséges energia bevitel, a várakozás során (hogyha sohasem oldódik meg, akkor kvázi végtelen energia!!! Ez az egyik legrosszabb fajta).

A probléma nem létezhet elérendő cél nélkül. A cél egy állapot, a probléma pedig maga az út a mostani állapot és a cél állapot között, mérni pedig a szükséges befektetett munkával lehet. Mint fizikából tudjuk, a munka nem más, mint az idő és az erőfeszítés szorzata, vagyis energia.

Hogy miért kell befektetnünk energiát egy probléma megoldásába? Ennek több oka lehet: mert szeretjük végigjárni magát az utat. Vagy azért, mert a cél valami bekövetkeztének a megakadályozása, ami befektetett munka nélkül bekövetkezne.

Hajlamosak vagyunk a nyelvhasználatban bizonyos tevékenységeket, amiket szívesen űzünk nem problémának hívni. Viszont mint minden, ez is relatív: van akinek a főzés hobbi, van akinek egy megoldandó probléma. A nem kívánatos események bekövetkeztének megakadályozását szokás leginkább problémának nevezni, hétköznap. Úgy érzem, hogy általánosságban, leegyszerűsítve az alábbiakban foglalhatjuk össze, mint egyfajta definíció:

A Probléma egy elérendő célhoz szükséges energia.
A Probléma megoldása magának a célnak az elérése.

János hazatért

János, több mint 9 hónap után végre ismét hazakerült! Ünnepnap! A rozsdás sebei begyógyultak, kapott kozmetikai kezelést, ráncfelvarrást, üregkezelést, alváz védelmet.

Büszkén pöffeszkedik jelenleg a garázsban. Azt hiszem innentől kezdve már csak szinte rajtam múlik, hogy mikor áll össze használható kicsi kocsivá ismét. (Élőben nem ennyire narancssárgás ám, mint ami a képeken látszik!)

Eredetileg március 15-re el kellett volna készülnie, akkor lett volna még időm foglalkozni vele. Most ismét lakásfelújítás projektben vagyunk, így hát kicsit attól tartok csúszik megint ez a projekt. Hogy kedves feleségem ne utálja meg végképp Jánost, sajnos ezt a prioritásbeli esést be kell vállalnom. Egyébiránt megmutattam neki is élőben, és azt nyilatkozta, hogy "Ebbe talán már nem lesz ciki beülni!". :))) Ez azt hiszem óriási előre lépés az itthoni elfogadása felé!

Új fényezés

Tegnap a fényezőnél megtekinthettem a félkész festést. Javarészt már készen van, csak a fehér csík hiányzik az autóról. Egy kicsit lassan készülnek a dolgok, már 9 hónapja lakatosnál és fényezőnél van János. Nehéz szülés, na!

Most szembesültem először nagy felületen a kiválasztott szinekkel. Szerencsére elégedett lehetek a választásommal. Élőben sokkal szebb, mint amit a képek visszaadnak. Azonban azt leszögezhetjük, hogy a piros + fehér nagyon vagányan néznek ki együtt.

Ha minden jól megy, és már senkinek semmi nem jön többet közbe, akkor június vége előtt vissza is kerülhet a garázsba, hogy az első futóművet felújítsam, és elkezdhessem összeszerelni. Szorítson nekem mindenki!

Lakatosnál jártam, félkész polskit láttam...

Voltam a lakatosnál megnézni, hogy haladnak a dolgok. Nagyon szinpatikus a hozzáállása. Amikor először beszéltünk, megállapítottuk hogy ennek az autónak nem monetáris, hanem eszmei értéke van, és hogy sokkal többe fog kerülni, mint amennyit valójában megérne. Így azt a célomat is megértette és figyelembe vette, hogy nem egy gyorsan összecsapott munkát szeretnék, hanem egy hosszú távon szép és tartós, értékes megoldást.

Mindenféle lyukakat betömettem vele: motorházfedél rendszámtábla tartó lyukak, az ajtókon a díszléc lyukait, a tetőn az antennának kialakított lyukat (máshova tervezem azt majd később).

Annak ellenére, hogy annyira első pillantásra nem tűnt nagyon ütött-kopottnak János, azért el kell ismerni, nagyon lelkiismeretesen megtalálta a horpadásokat például az ajtón... :) A többi lyuk, rohadás is szépen lassan eltűnik mind. Alább látható, milyen "ember feletti munkát igényelhetett például a küszöbök (és környezetük) cseréje.

Sokáig otthon el sem mertem mondani kedves feleségemnek hogy ez a kis "apró" javítgatás 160e Ft-ot húzott ki a nadrágzsebemből, és hogy a fényezés még sehol sincs. Azt hiszem kénytelen leszek ez utóbbival egy kicsit várni, például tavaszig, ha nem akarom magunkat teljesen legyatyásítani. Asszonynak nehéz ellent mondani pényzügyekben, főleg hogy ez a munkája is. Abszolút biztonságra játszik.

Habár azt hiszem az ilyen felújítási munkálatok esetében hallott összezördülések valójában ennek a "biztonságra és racionalitásra törekvéses" vs "túszul ejtett autónk érzelmi kötődésekből fakadó kiváltására törekvése minden pénzzel" mentalitások ütközéséből fakad. Itt nincs olyan, hogy a káposzta is megmarad, és a kecske is jól lakik. Itt a farkas a nevető harmadik (a mester ember), aki szépen bekebelezi a kecskét (minket). A káposzta pedig esetleg a kiköpött csontjainkra ráköp egyet. Ha nem vigyázunk.

Ezért gondolom úgy, hogy majd tavasszal lesz csak szépen lefényezve. Hátha addig a káposzta kicsit megnyugszik, hogy legalább azt a leköpést elkerülhessük.

No de visszatérve Jánosra egy gondolat erejéig: Az utolsó képen egy remekmű látszik. Az ablak kéder az esőtől már nem először indult rohadásnak. Én csak az egyik oldalra emlékeztem, de mint kiderült már mindkét sarkot javították valamikor. Azt is megtudtam, hogy nem ahol a kifolyó nyílás található a gumikeret alatt van a keret legmélyebb pontja, hanem pont ezeknél az alsó széleknél. Ígyhát megegyeztünk, hogy oda egy olusz ék alakú kifolyót kapok.

A képek még szándékosan glettelés előtt készültek, hogy a fém munkákat megörökíthessem az utókor számára.