Miegymás, a helikipterekkel

Új hordozó, dupla élvezet!

Mostanra már 20+ nettó repült időt töltöttem a levegőben WLToys V911-Pro-val. Ez alatt az idő alatt összeszedtem némi tapasztalatot, amit érdemesnek gondoltam megosztani. Érdekes módon, a 3 csatornás helikopterhez is másképp viszonyulok azóta.

Például: rájöttem, hogy a rotor lapát kiegyensúlyozás sokat segít abban, hogy a gép ne rázza szét magát. Ennek a titka:
1.) először az egyes lapátok tömegközéppontját kell megtalálni.
2.) ha a két lapáté eltérő (1mm-nél nagyobb az eltérés), kicsi ragasztó csíkokkal (én celluxot használtam) egyforma helyre kell hozni (a lapát tengelyhez közeli részére)
3.) az egész rotort ismételten ki kell együtt egyensúlyozni úgy, hogy a könnyebb lapát tömegközéppontjára ragasztunk megfelelő méretű csíkot.

A tömegközéppont helye a penge éle

Ha ezzel az ember eljátszadozik egy kicsit, a madárka sokkalta szebben repül. Igen, a 3 csatornás is, amiről a képek készültek. Arra amúgy is ráfért egy szétszedés-összerakás, mivel egy becsapódás után a külső tengely fogaskereke és felső része eltávolodott egymástól, amitől ki tudott mozdulni a felső csapágy repülés közben, iszonyatos rángatózást, rázkódást okozva. Az illesztés helyrerakása után pici pillanatragasztóval be is rögzítettem a dolgokat, hogy legközelebb ne csússzon szét. A végeredmény? A kérdés az volt ezután, hogy idáig egyáltalán hogy tudott repülni szegény gép?? Még a múltkori "szervízt" is simán felülmúlta a hatás. Nincs holtjáték + kiegyensúlyozott forgó tömegek = vajsima járás.

Ki van egyensúlyozva (statikusan)

A V911 lapátjait is kiegyensúlyoztam, illetve amikor később cseréltem eleve úgy válogattam össze a két lapátot, hogy egyformák legyenek. Ez is sokat segített.

A V911-essel már kezdtem belejönni a dologba, amikor is az egyszerre repülhető idő nagyon rövid lett (4x 7-8 perc), viszont sok időt vett igénybe (minden repülés után 4 perc pihi, hogy a gép visszahüljön). Kb 45 perc kellett 30 perc repüléshez, egy alkalommal, amire egy nap max egyszer nyílik lehetőségem. Növelni kellett a hatékonyságon, hogy gyorsabban tanuljak: vettem még 2 db 200 mAh-ás "tuning" aksit, illetve még egy gépet. A két gépet felváltva röptetve, mindig kellően vissza tudnak hűlni két repülés között, így a motorok élettartama várhatóan nem rövidül olyan rohamosan (kefék pl. jobban kopnak melegen, a beépített csúszó csapágyak is, stb...). Így már 50 perc alatt 45 percet tudok egyszerre repülni.

Centírozó cellux a szárny alján

Na igen ám, de közben a kis bestiákon apró változtatások is történtek (mindketten megkapták a tuning szettet):
- Közép szemes imbolygótárcsa, a precízebb irányíthatóságért
- Carbon főtengely, a kisebb súlyért (-1 gramm hopp...)
- Lefelé hajlított főrotorok, a hatékonyabb felhajtóerőért (a levegőben feszül ki vízszintesre)
- Rövidebb, könnyebb, áramvonalas hiller tengely az agilisebb (és kisebb inga-) mozgásért

Holtjátékok megszűntetése sokat segít

És ami a legnagyobbat dobta az élményen: lecseréltem a távirányítót egy Turnigy 9X-re, amiben az ER9X OpenSource firmware található. Teljesen rászabtam a távirányítót a két jószágra. Sokkal precízebb irányíthatóságot kaptam, a szervók érzékenységét pedig nem kettő, hanem három fokozatban tudom állítani. A repült időket a beépített stopperrel méri, a visszaszámlálóval meg a használt motorteljesítmény függvényében jelez hogy kb mikor fogy ki a power az aksiból.

Eltör, ragaszt, eltör, ragaszt, eltör, csere

A repnapló segítségével nyomon tudom követni mind az aksik erejét, mind a zuhanások számát, mind a gépek működési idejét, valamint következtetni tudok arra, hogy hogy fejlődök (ha a zuhanások számának csökkenését nézem). Hasznos dolog. :)

Repedt, és kopott... csere.

Azonban voltak közben törések. Rotorlapátot az előző postom óta is törtem. Ez ilyen fogyó eszköz. Viszont sikerült a landoló talpat is eltörni, amit többször próbáltam ragasztani, de mindig ugyanott adta meg magát. A pillanatragasztó csak ideiglenes legoldás ilyenre, viszont anélkül is működik (csak a rezgése miatt hangosabb a gép). Sikerült eltörni a burkolatot is, a hátsó rögzítő szemek körül (azt pontosan nem tudom hogyan, egyszer csak szét volt repedve). És végül, két szék közé teljes lendülettel beszállva, a főtengely felső fejéről a rotorlapátokat rögzítő bütyköket is letörtem. Kész szerencse, hogy ezek amolyan filléres (száz forintos) tételek.

A jobb oldali itt még gyári

A második gép ilyenkor is segít, hiszen amíg az egyik betegeskedik, addig sem vagyok teljesen a földhöz szögelve, és a repülés folytatódhat... Már csak meg kellett oldani, hogy egy dobozba beférjen mindkét gép. Ehhez egy hungarocell darabot faragtam (nagy szemetelés árán) méretre, ahogy az első képen is látható. A távirányítónak van saját hungarocell tartója, így két darabos lett a szett.

Alu és carbon főtengely... de az csavar???

A világító búra nagyon bejött! Áldom az eszemet, hogy megcsináltam! Sokkal-sokkal jobban látszik a gép még félhomályban is, és nagyon könnyű eldönteni, merre felé áll az orra. Gyakorolni néha plázák üres mélygarázsában is szoktam, ami nem az az agyonvilágított hely. Viszont, időjárás védett, és mégis nagy (csak fölfelé nem az). A többszöri ütközés következtében azonban a kicsi SMD ellenállás forrasztása többször is levált, végül meguntam, és sima THT ellenállást kötöttem sorba a LED-re. A második példány is magátol értetődően megkapta a moddot.

Mikro heli pimpelés

Az új helikpteremen hiányzott nekem, hogy félhomályban, ha messze van, nem tudom rendesen megítélni hogy pontosan merre felé is néz a gép orra. Ezért a tartalék három csatornás gép egyik fehér LED-jét, a hozzá tartozó ellenállással ráforrasztottam a nyákra, hogy belülről kivilágítsa a kabint. Ami a képen nem nagyon látszik, az a kb LED láb átmérőjű SMD ellenállás, amit a láb meghosszabbításaként kihajlítva a negatív pólushoz csatlakoztattam. Itt a tűhegyes csipeszem jó szolgálatot tett.

A gépet éjszaka még ki is próbáltam gyorsan a kertben (csak a járda van megvilágítva gyéren, a füves terület már nem kap fényt), és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Plusz hozomány, hogyha a fűben landolok (véletlenül), könnyű megtalálni a sötétben. Beltérben is, a nem annyira jól megvilágított sarkokban is könnyen felismerhető a gép pozíciója, így az irányítása könnyebbé vált (már ami az orientáció felismerését illeti).

Másik érdekesség: a szárnyakról a fekete WARNING feliratot sikerült lemosni, ehhez csak papírzsepi + aceton mentes körömlakklemosóra volt szükség, plusz némi dörzsölésre, és türelemre. A szélén a színes mintát is oldja a cucc, így azt én celluxxal kimaszkoltam a művelet előtt, mivel meg akartam tartani.

És ha már úgy is benne voltam a barkácsolásban, megcsináltam a távirányító halkabra állítását is, az itt talált leírás alapján: http://microrc.hu/tuning.html

Kategóriát léptem

Helikopterezésben. Többféle szempontból is. Vettem egy WLToys V911 pro-t, a hétvégén, hogy egy kicsi, de olcsó lépést tegyek a 6 csatornás helikopter felé. Az irányítás elsajátítására ezért egy olcsó 4 csatornás gép jó döntés volt, főleg amikor a ház falának csaptam kb 40 km/h-val.

Ez a 4 csatornás helikopter, ahogy a képen is látszik, már csak szimpla rotorral rendelkezik, és egy rendes farok rotorral, mint az igazi helikopterek. Ámde, a ciklikusa azokénál sokkalta egyszerűbb: itt ugyanis gyakorlatilag súlypont áthelyezéssel történik az irányítás, vagyis a fix állásszögű rotorlapátokat dönti előre-hátra, illetve jobbra-balra. A hátsó, vízszintesen forgó farokrotorral folyamatosan kiegyenlíti a főrotor légellenállásából származó forgatónyomatékot, amit egy pici elektronikus giroszkóp vezérel. A jobbra-balra forgást a függőleges tengely körül ennek a farok rotornak a sebesség változtatásával oldja meg. Az emlekedés-sűlyedés szintén a főrotor fordulatszámának szabályozásával történik, mint a korábbi, 3 csatornás koaxiális helikopternél.

A vezérlés oldalán egy új irány jött be a képbe, amit meg kell tanulnom, valamint a sokkal gyorsabb reakció a parancsaimra, és a hihetetlen sebesség, amit ez a kis gyösz el tud érni. Mindezekkel együtt viszont sokkal finomabban, és pontosabban irányítható, valamint az infra távvezérlő helyett egy rendes(ebb) rádió távirányítónak hála, szabadban is alkalmazható (nem zavar be más TV távirányítója, vagy a nap hősugárzása).

Érdekesség még, hogy a 3 csatornás koax rotoros 42g-ot nyom, addig az új 4 csatornás, egy főrotoros 33g-ot, aksival együtt, annak ellenére, hogy vagy 4-5 cm-el hosszabb, és a rotor átmérője is vagy 2 cm-rel nagyobb.

Sajnos, amikor kibontottam, több apróságba is belebotlottam: az egyik aksi is kontakt hibás volt, és maga a távirányító is. Szerencsére ez utóbbi csak éppen kis sebességű, fű fölötti repülés közben okozott kontrollálatlan zuhanást. Természetesen, amikor visszavittem a boltba, azonnal cserélték minden gond nélkül ezeket. Ezen kívül ajánlottak egy "tuning" flybar-t is (az a kicsi röpsúlyos izé, ami a rotorlapátok állásszögének változását csillapítja), amit meg is vettem (+1000 Ft). Ugyanis én is tapasztaltam, hogy a gyári, hirtelen irányváltásoknál hajlamos belecsapni a kasztniba, illetve elég lomhává teszi a gyors, precíz manővereket.

Gyakoroltam kicsit a szemben lebegést (azt hittem triviális, de nem), meg repkedtem vele ide-oda, nyolcasokat leírva. Már úgy gondoltam, hogy hű de jól megy, amikor kicsit benéztem a gép és a ház fala közti távolságot, ráadásul pont rosz irányba is próbáltam korrigálni (a ház fala felé), és csatt! Oda az egyik főrotor lapát. A szett szerencsére tartalmaz két tartalékot, kb 10 perces munkával ki is cseréltem. Lehet újra repülni. Tényleg nem semmi, mit bír ez a kis gép... :)

Helikopter felújítás

Röptében, fél kézzel

Ez a kis helikopter már évek óta szolgál. Ugyan nem veszem elő minden nap, de vannak időszakok, amikor megfelelő sűrűséggel, kellemes szórakozást biztosít. Alapvetően a TY901 egy olcsó, 3 csatornás játékhelikopter. Annyira olcsó, hogy annó egyből kettőt is vettem, arra az esetre, hogyha pótalkatrészre volna szükségem. Hogy mit jelent a 3 csatorna? Hát nem igazi helikopter funkcionalitást, csak valami olyasmit: Fel-le + jobbra-ballra forgás + előre-hátra haladás. Ezt úgy éri el, hogy a két, ellentétesen forgó szárnyát (koaxiális rotor), változtatható sebességgel forgatja. Ha együtt változik, emelkedni vagy súlyedni kezd. Ha különböző módon, forog jobbra vagy balra a tengelye körül. Hogyha a farkán lévő, felfelé néző propeller bekapcsol, egyik vagy másik irányba, akkor előre vagy hátra billenti a gépet, és ezáltal haladásra készteti.

Robbantott ábra

Ez a változat még elektronikus giroszkóp nélküli, vagyis hogy egyenesen lebegjen, vagy haladjon, azért is küzdeni kell, és nem oldja meg egy egyszerű, de okos elektronika, hogy helyettünk egyenesben tartja a gépet.

Az elektronika, és a cserélendő

A felső rotor lapátok állásszöge tud változni, de csak a passzívan hozzákapcsolt, fizikai girószkóp elven működő röppsúlyok által, amik folyamatosan a gép dőlése ellen dolgoznak, így adva némi stabilitást a járgánynak. Ennek persze vannak érdekes mellékhatásai. Ugyanis: a felpörgetéskori forgási síkot veszi fel a giroszkóp, és utána ehhez akar kompenzálni, emiatt mindig vízszintes állásból kell indítani. Hogyha nem, irgalmatlan sebességgel képes a normálvektor vízszintes komponensének irányába, egyre csak gyorsulva kilőni. Ezzel nagyobb területen játszani is lehet, a talpát végighúzva a földön óriási tempókat lehet elérni. Csak legyen hozzá elég hely. :) Egy másik probléma vele: nagyobb dőlés esetén hirtelen fordulatnál hajlamos öngerjesző módon belibegni, amivel egy gyönyörű, kivédhetetlen orsó szerű zuhanást lehet előadni.

Készül

Unalmas perceimben, két éve már egy-két átalakítást eszközöltem rajta, mint például:

• 140 mAh-ás aksit 240 mAh-ásra cseréltem, így vagy 9-10 percig is a levegőben lehet egy töltéssel
• Az aksira csatlakozót raktam, hogy cserélhető legyen (ehhez csak előre kell hajtani a kabint, és kibányászni)
• Átkötöttem a motoron is, és a távirányító nyákján is a hátsó motor pólusait: az irányítás ugyanaz maradt, de most előre felé megy gyorsabban, és hátrafelé lassabban. Magyarázat: oszcilloszkópos mérésekkel visszafejtettem az infra ledes kommunikációját, és azt találtam, hogy a hátsó motor fokozatait 7 biten ábrázolja, amiből 4 biten a hátra parancsot (16 fokozat), és 3 biten az előrét (8 fokozat) adja. Viszont a vezérlő mindkét 8-adik fokozatnál ugyanannyi feszkót ad a motorra, a fölött meg többet.
• Leszedtem az oldalán lévő LED sort, így csökketve a súlyát és a fogyasztást
• A farok motor alá, lefelé néző piros-zölden villogó LED-et építettem, több okból is: ellensúlyozza a nagyobb aksi miatt orrnehézzé vált gépet, segíti a térbeli elhelyezkedés észlelését, és jól néz ki, na... :)
• A távirányitóra szereltem egy külső tápcsatlakozót, amit kikapcsolt állapotban használ (töltéshez, mivel a kicsikét a távirányítóról lehet tölteni)

Már majdnem ismét heli formája van

Az évek alatt sokszor zuhantam le vele, csaptam neki a falnak, szekrényeknek, daráltam le vele szobanövényeket (ezt nem úsztam meg szó nélkül), de a gép kisebb-nagyobb sérülésektől eltekintve bírta a strapát. Egyszer a röppsúly egyik tengelye eltört, ezért azt már cserélni kellett (egy kicsi műanyag pöcök). A fő motorok is kezdték maguk körül a műanyag vázat kikönyökölni, amitől előfordulhatott olyan, hogy egy zuhanás után a motor tengelyén lévő kis fogaskerék nem érte el a nagyot. Ezt is még kis reszelgetésekkel, kitámasztással ki lehetett védeni. Mostanra viszont a főtengely csapágyai kotyogóra koptak, ütődtek. Ráadásul a főtengely sem volt 100% egyenes, amitől finoman rázkódott már a masina repülés közben.

Kész! Töltsük fel! A pót aksit is...

Így tegnap este elhatároztam, hogy fődarabot cserélek (motor tartó, csapágyak, külső főtengely, külső főáttétel fogaskerék). Ahha, de ehhez ripityára kellett szedni az egész gépet (meg a másikat is), és utána újra összerakni. És mivel a vezetékek itt-ott át vannak bújtatva különböző szerkezeti lyukakon, még a vezérlő nyákról is le kellett őket forrasztani, majd az újakat vissza. Ami egy rövid, 1 órás kicsi kikapcsoló szerelésnek indult, az egy 4 órás kőkemény lazulás lett. Miután szétszedtem a donort, már láttam, hogy egyszerűbb volna simán egy-két dolgot arra átszerelni, de mindegy!

Nem, nem Concorde! Csak aksi csere

A két felső rotor lapát is megérett a cserére, lévén a belépőélén néhány 1-2 mm-es bevágás volt már itt-ott, amolyan harci sérülések. Az alsók viszont egy 1000-es csiszolópapiros kezelés után egészen használhatóvá váltak (a kicsi horpadások, anyag kidudorodások eltűntek annak a belépőéléről).

Összeszerelésnél már voltak érdekességek: az új motorok egyikéről a kicsi fogaskerék rendszeresen katapultált 2 mp használat után. Azt egy kicsit szűkebb nyílású régire kicseréltem, és már jó is lett. Utána feltöltöttem mind2 aksit, és lehet játszani. Szinte mintha új lenne! Könnyű irányítani, szépen lebeg, gyorsan közlekedik! Csodálatos játék! 2x10 perc... 4 óra szerelés, és 1.5 óra töltés után! :))

Ágy a Honda Insightban

Hogy miért nem tudtam az utóbbi időben rendesen aludni otthon, az most lényegtelen. De nem tudtam, és a folyamatos álmosság belőtt állapotában megfogant a gondolat bennem, hogy a mindennapi használt autómba kellene egy ágy!

Az öteletet, tett követte. Elhatároztam, hogy nem tervezgetek hosszasan, hanem csak úgy a fejemben összeállt elképzelést némi méricskéléssel, fúrás-faragással megvalósítom. Így ez lett az első asztalos projektem. Vettem 5db 2m-es, 7.5x2.2cm lécet, 5mm vastag furnér lemezt, néhány önbehajtó csavart, vastag polyfoamot és uccu!

A nehézséget az jelenti, hogy az autóm, egy 2000-es évjáratú Honda Insight, ami két személyes. A csomagtartója magasabban van mint a padlószint, az ülésit csak csavarozva lehet kikapni, a fejtámla egybe van építve a háttámlával, és nem lehet teljesen ledönteni, vagy hátradönteni.

Így a megoldás az lett, hogy a fejtámlák között (40 cm) elvezetett fekvő felület a kocsi közepén van, a csomagtartó magasságában, amihez elöl egy kétlábú ágyrész (80 cm, főleg az utasoldal fölött), míg hátul egy 60cm-es lábrész készült. Ezek szétszedve, speciálisan forgatva a csomagtartóban szépen elférnek, összeszerelve pedig kvázi-átlósan fekve 200-220 cm, sík fekvőfelületet biztosítanak.

Nettó, mintegy 10 óra munkával össze is lehetett rakni, méregetéssel, csavarozással, csiszolással, plyfoam ragasztással, mindenestül.

A képeken nem látszik, csak a lenti, vicces videón, a rétegelt lemezekre 2cm vastag polyfoamot ragasztottam, kétoldalas szőnyegpadló ragasztószalaggal. Nem tűnik túl tartós megoldásnak, mivel terheletlenül már most kezd itt-ott elereszteni, ezen még majd valószínűleg dolgozni kell.

Tapasztalatok: a bemászás igen körülményes, és hogyha az ember egyszer elhelyezkedett, nem szívesen mászik ki, mivel az ugyanilyen körülményes. A gyújtáskapcsolót, meg rádiót simán el lehet érni, a vezetőoldali ablakemelő kapcsolókat is, szükség esetén. Az ajtót is be lehet csukni, ha már majdnem elhelyezkedett az ember, hogyha a vezető oldali ülésre támaszkodik. Az ágy alatt, az anyós ülésen rengeteg hely van, pl a csomagtartó tartalmának egy részét ide át lehet szervezni, alváshoz. Maga a forgolódás az ágyon szintén körülményes, de nem lehetetlen. Viszont, az oldalon fekvést el lehet felejteni, marad a hanyatt, és hason fekvés.

Amiga 500+ ébresztése kómából, 2.

Régi és új foglalat, a lábkiosztással

Miután a gyanú a FAT AGNUS chip foglalatára terelődött, beszereztem egy ugyanolyan 84 érintkezős THT PLCC fogalaltot. Az ugyan olyan, azért fenntartásokkal kezelendő, mivel más a szine... de csak ilyen volt.

Amint megvolt a kiváltó alkatrész, elkezdtem szépen körbenyalni a lábakat ónszívó zsinórral. Sajnos rá kellett eszmélnem, hogy ha a lábak is a lyukakban vannak, annyira sohasem fogja az ónt felitatni az a drót, hogy a foglalatot csak simán ki tudjam emelni.

Felnégyelt régi foglalat

Miután ez egy olyan fogalalt, hogy a lábai a négyzet mindegyik oldalán, két sorban állnak, esélyem sem volt használni a remek, új szerzemény, csipesz IC kiforrasztópákámat, lévén az egyszerre két sor lábat tud melegíteni. Mindemellett, közben a forrasztóállomásomhoz tartozó páka, kerámia fűtőhegye is beadta a kulcsot. Ebből rendeltem újat, de az egy hét míg megérkezik, ígyhát elővettem egy régi, kicsit viseltes weller stílusú pákát, és azzal folytattam a küszködést.

Foglalat eltávolítva, az lap sértetlen

Sajnos nem sikerült megfelelően egyszerre mind a négy oldal, két-két lábsorát felmelegíteni, hogy a foglalatot eltávolíthassam, így úgy döntöttem, redukálom a problémát dupla lábsorokra. Hogy hogyan? Elővettem a miniatűr fúrógépem, és befogtam egy miniatűr flex lapot a fúróhegy helyére, és a foglalatot a nyákon felnégyeltem óvatosan, ügyelve rá, nehogy alatta az áramkörökbe belevágjak. Így már a csipesz pákával két-két sort egyszerre melegítve sikerült a toktól megszabadulni, majd megtisztítani a helyét a régi, hagyományos pákámmal, ónszívót használva.

Foglalat és chip a helyén, tisztán

Az új foglalat a tisztítás után pikk-pakk a helyére került. Sajnos látszik rajta, a színe miatt is, hogy pótolt darab, viszont ez legalább tökéletesen fog érintkezni. A FAT AGNUS chip lábait pedig 1000-es finomságú csiszolópapírral megdörzsölgettem, biztos ami biztos, ha van rajta korrózió az lejöjjön.

2.04-es Kickstart boot képernyő

Összeszereltem a gépet (mínusz csavarok), bedugtam az A520-as TV modulátort, összekötöttem a kompozit kimenetét a számítógéppel, azon belőttem a TV kártyát Composit PAL-B bemenet megjelenítésére, és az Amiga 500 plus hölgy kinyitotta szemét Georgina napján: "kérem a boot lemezt!" kiáltotta fel, hosszú kóma után, először. Most már "csak" egy Workbench 2.04, 2.05 vagy 2.1 lemez szettet kell szereznem, meg valami játékot/demót, hogy megbizonyosodjak a gép többi részének működéséről. Alkalom adtán, az aksit is pótolni kell, de ezúttal NiMH fajtából, és az alaplaptól messze elvezetve. Isten hozott Gigi az életben, ismét!

Amiga 500+ ébresztése kómából, 1.

Amint ébredezni kezdett, először megpróbált felállni, de a power LED villogását követően folyton visszazuhant. Néhány kísérlettel a sötétszürke, világosszürke, fehér képernyőig jutott, de itt mindig megtorpant. Aztán egyszercsak megszólalt: "Doktor úr! Nem emlékszem!" - tette mindezt egy zöld képernyővel, és a power LED villogtatásával. Majd ismét, és ismét. Néha majdnem sikerült neki, akkor sárga képernyővel roskadt magába, elveszítve egyensúlyát, majd ismét jöttek a zöld képernyők! De most már legalább beszél hozzám! Ez nem mindig volt így!

Ez a szegény, hajléktalan Amiga 500 plus hölgyemény, egy kedd esti időpontban toppant be hozzám. Csapzott volt, koszos, poros. Látszott rajta, hogy valaki már régóta a pince legalján dugdossa. A tápegysége folyton be volt kapcsolva, a gomb állására fittyet hányva, a floppy meghajtóból önteni lehetett a homokot. Az első mozdulattal ment a mosásba... csak amolyan immel-ámmal, vegyszerek nélkül, hogy egyáltalán a betegosztályra fel lehessen venni. Eztán jött a vizsgálódás: tápegység kis igazítás után rendben (összeértek a kapcsoló kábelei belül), megfelelőnél kicsit ugyan magasabb feszültségeket ad, de terheléssel határértékeken belüli.

Miután ez egy Amiga 500 plus, egy vele született rendellenességget is azonnal orvosolni kell, mielőtt az általa okozott fekély megeszi a belső szerveit: ezeket a gépeket, a hagyományos 500-assal ellentétben, beépített, akkumulátoros órával gyártották. És ez az akkumulátor vajon miből van? Hát persze hogy NiCd! Ez a hosszú, kisütött állásban elkezd szétfolyni, és mindent szétmar magakörül. Ezt azonnal egy csípőfogóval ki is operáltam. Szemrevételezéssel körbevizslattam, a felszíni korrózión kívül nem tűnt nagyon elnyűttnek.

74LS244-ek kivágva, korrózió hatása

Bekapcsolva csak a nagy, fekete, üres tekintettel találkoztam. Az A520 TV modulátoron sem jött ki semmi, de a gépbe épített fekete-fehér kompozit csatlakozón sem (amire az van írva, hogy "Mono", mint monochrome, csak hogy megtévessze az embereket). De a power LED a félhomályról teljes erősségűre kapcsolt, és a billyentyűzet is jó, mert a caps-lock nem villog (magától), persze ha kapcsolgatom, akkor igen. Diagnózis: a páciens nem halott, hanem kómában van. Mivel ez egy csöves (érsd: ajándékba kaptam, és amúgy is nagyon olcsó volt), elhatároztam hogy a rendes diagnózis helyett, Dr House-t játszom.

Ennyi "szemét" keletkezett

Akcióterv: kicserélem a korrodált IC-ket, a NiCd akkuhoz legközelebb eső (GARY) IC foglalatát, meg azt a néhány ellenállást, és kondenzátort, amit megviselt még a sav. Leellenőrzöm a nyomtatott áramkör vezetékeit, és kicserélem az összes elektrolit kondenzátort. Ez utóbbi olyan kondenzátor, ami folyadékot tartalmaz, ezek szintén szeretnek az évek alatt tönkremenni, főleg hogyha eleve olcsók voltak, mint amivel a Commodore cég próbálta a költségeket csökkenteni. Így is lett. Megrendeltem az alkatrészeket. Csak: 48 lábú IC foglalatból csak precíziós volt, olyan, amilyen az alaplapon csak 24 lábú (abból is rendeltem párat, elvégre egymás mellé rakva kettőt, pont 48 lábúnak felel meg), illetve tengely irányú MLC kondenzátorokat már nem gyártanak, így azok majd jobban ki fognak állni a lapból.

Alaplap lepucolva

Alkatrészek egy pénteki napon meg is érkeztek, én meg nekiálltam kiszedegetni a berozsdált elemeket a NYÁK lapról. Az IC-k lábait egyszerűen levágtam egy sniccerrel, egyesével, majd egyesével is forrasztottam ki őket. A 48 lábú IC foglalat esetében is az volt a célravezető, hogy az érintkezőket a foglalatban elhajlítottam, majd alulról az ónt megolvasztva, felülről egy csipesszel az érintkezőt kihúzva egyesével végigmentem az összesen. Ez a mutatvány fél órámba sem telt összesen. A végén maradt egy teljesen ép 48 lábú IC foglalatom, érintkezők nélkül (ez majd később lesz érdekes). Az elektrolit kondenzátorokkal rendszerint megkínlódtam, ugyanis a forrasztó pákám nem tudta megfelelő ütemben felmelegíteni a ónt azokon a lábakon, amik valami nagyobb felületű rézvonalhoz csatlakoztak, amilyen jellemzően a földelés a kondiknál. Aztán ráeszméltem magamtól, hogy a vékony hegy hőkapacitása és hővezető képessége nem megfelelő a feladatra, és helyette a sokkal durvább hegyet kell használni. Azzal már ment minden a maga útján.

Régi IC foglalat felújítva

Amikor minden kikerült az alaplapról, ecettel passziváltam a maradék savat és korrodált felületeket. Az ecet és forrasztó gyanta maradékot pedig alkohollal szépen le lehetett mosni. Így már kontakt felületeket találtam, amin a méréseket is el tudtam végezni (a korrodált felületek nem vezetnek, azokat mindig kapargatni kell, hogy az ember szakadást vizsgálhasson). Itt azért jól jött a kispolski felújításból megismert egy-két trükk. Ami újdonságot tanultam, az az ónszívó szalag használata: hogy jól működjön, érdemes megmártogatni pákával felolvasztott folyasztó / forrasztó gyantában, utána csak rá kell nyomni a páka hegyével az ónnal teli furatra, és az szépen, magától felvándorol a szalagra. A mérések során, meglelepetésemre, az összes vezeték ép maradt, így egy átkötést sem kellett csinálnom.

Új kondik, ellenállások, felújított IC foglalat

Következett a beültetés: az első körben a 17 elektrolit kondenzátort tettem a helyére. Utána a két kivagdosott és forrasztott 74LS244-es IC-t. 3-4 óra szenvedés után, éppen elbűvölten nézegettem a művemet, amikor ráeszméltem, hogy az egyik IC-t fordítva forrasztottam be. Lehetett kiszedni, kitisztítani a furatokat megint, és beültetni egy másikat (kb 27 Ft volt, emlékeim szerint, jó ügynök volt, kár érte). Aztán a 48 lábú IC tok. Itt elgondolkodtam, ugyanis három lehetőségem volt: a 48 lábú precíziós tokot használom (teljesen máshogy néz ki, mint az eredeti), 2db 24 lábút egymás mögé ültetek be (azért látszódni fog hogy nem egy darabból van), vagy 2db 24 lábúból kiszedem a tüskéket, és berakom az egyébként teljesen ép IC tok műanyagba, amit kiforrasztottam. Végül ez utolsó megoldást választottam, és meg kell hogy mondjam, az a 10 perc, ami alatt elkészültem vele (ide értve a műanyag ecetes, majd vizes mosását és szárítását is), megérte. Teljesen újnak néz ki, és az eredeti környezetébe remekül passzol emiatt. Csak egy jó (kicsi) fogo, meg csipesz kellett hozzá.

Miután mindent szépen beültettem, a megfelelő ellenállásokat is a megfelelő helyekre, jöhetett a teszt...  ....Néha majdnem sikerült neki, akkor sárga képernyővel roskadt magába, elveszítve egyensúlyát, majd ismét jöttek a zöld képernyők! A zöld képernyő jelentése: valami gond van a memóriával (vagy az oda vezető úton). Mivel a processzortól, a FAT AGNUS-on keresztül vezet az út, hát vetettem rá egy pillantást. A képen is látszik, hogy miután kiszedtem a PLCC csippet a tokból, a tok lábai össze-vissza állnak. A korrózió ezt a tokot is elérte, és néhol meggörbítette/gyengítette az érintkezőket (lásd kép)

Köszönöm Hölgyem, hogy beszél hozzám! Most már tudom mi a következő teendőm.

1571 cleaning, and power supply repaires

I have bought already ages ago the new capacitors for the power supply of my 1571 drive, and Commodore 128. Those electrolyte capacitors tend to spill, and fail over time, that's why I decided to prevent damage, and exchange those early. Other than that, my C=128 power supply unit was buzzing loud, and wanted also to investigate that problem too.

Opening up the C128 PS, I found the small bracers on the lower case supporting the transformer broken, so the screws holding it couldn't hold on to anything. This way, the 50Hz freq made the plate on top of it to vibrate, making the annoying sound. First, I experimented with super glue, without success. The glue itself stuck to everything, besides the broke off parts of the stands. I even made the situation worse, by ripping off some of the still somewhat attached parts. However, my second choice, what all the times worked for me so far, worked: the two component epoxy plasticine.

After the curing time, I just needed to carve it to it's final shape, and ready to drive in the screws. On the picture, the two tall, black capacitors are the new ones. Measuring the old ones, I have found them capacitance wide above rating, however the new ones have lower ESR values. After putting all the things together again, and cleaning the wires as well, I have got a reasonable looking, and fully functional C128 PS.

On the 1571, last time I opened it up, I have discovered a suspicious capacitor (the blue one, having sign of excess heat exposure). It was high time to swap it for a new one. Unfortunately, these days the inline version of capacitors are not in fashion anymore, so I could get parallel legged ones with the same ratings. This made me facing a new problem: how will I plant in those new caps., with drilled holes so much stretched apart of each other? Well, fortunately, the PCB traces are wide, and runs next to the other hole as well. Only needed to do is to drill a new hole on the track, next to the other, and plant in the capacitor, lying down. I also exchanged those small ones, which 1uF 63V, and 47uF 16V, with new, surprisingly smaller ones, without problems. Assembling the PSU together again, I have noticed, that before, the mains input was plugged into the 220V line of the transformer. Since in Hungary we have 230V, I have decided to use 240V instead. Also retrofitted those two three legged regulator ICs screwed against the aluminum case, with thermo paste, to help prolong their lifetime.

Turning the PSU on, measured the voltages across different components. 5V output pin: 4.96V, perfect! 12V output pin: 11.98V, perfect! Voltage on the biggest capacitor: 32V. Since it is the puffer capacitor before the 12V regulator, and it is rated 40V, it is considered OK. The new, exchanged capacitor experienced 17.4V! Not good! Since it is rated 16V as it was before the case, with the older, blue cap. Switching the mains input to 220V (as it was the configuration before), made the story even worse, measuring 19.2V on the very same capacitor. This explains, why it showed excess heat wear. I will need to get a higher rated one, any time soon.

Since my 1571 was apart, I took the opportunity to clear the casing thoroughly. It became less yellowish, and gained back a nice grey-brown color. The only surprise I faced: the front label stating "Commodore 1571 Disk Drive" faded as well and didn't stop until it became fully white. I will need to replace it. Other than that, its almost perfect now.