Futómű, fék, kárpitok

Miután a féltengelyek, lengéscsillapítóstul a helyükre kerültek, már csak az első futóművet kellett összerakni fékestűl, hogy fékfolyadékkal fel lehessen tölteni. Ezt szombaton gyorsan meg is tettem. Juhú! Teljes a futómű rendszer! Jöhet bele a fékfolyadék! Kis segítséggel (egyikönk pumpált, másikunk légtelenítő csavarnál babrált) elkezdtük a műveletet, és közben sűrűn néztem nem szívárog-e valahol a csőrendszer. Az első hely, ahol láttam kifejezetten csöpögni, az a főfékmunkahenger legvégén lévő 22-es anya körül volt. Szerencsére nem spriccelt, csak minden pumpálásra jött belőle, így a karosszériát nem érte az anyag. Gyorsan meghúztam, és mehettünk tovább.

A ludas dugattyú

De hiába légtelenítettünk, csak nem akart rendesen felkeményedni. Már másfél flakont keresztülpumpáltunk a rendszeren, de még mindig puha volt, csöpögni meg sehol sem csöpögött. Amikor magamra maradtam, még elzárt légtelenítők mellett nyomkodtam kicsit a pedált, hátha a nagyobb nyomás kihozza a hibát. Ekkor megjelent a bal hátsó fékdob alatt egy kis tócsa. Szétbontva egyből látszott a hiba oka: a dugattyú elfosta magát, és az olaj a dobban gyűlt. Annyi előnye volt a dolognak, hogy legalább a fékrendszer át lett mosva rendesen. Eleninte elég dzsuvás lé jött belőle.

Vasárnap első dolgom volt kicserélni a két hátsó dugattyút (amik még az eredetik voltak) újakra. Még szerencse, hogy legutóbb az elsők mellé hátsókat is vettem, tartalékba. Hogy ne kelljen mindent megbontani, a következő stratégiát követtem: egyik dob fent hagy, kéziféket behúzva a pofákat szétfeszítettem, egy dróttal összetekertem a rosz dugattyút, hogy ne lökje szét magát, amikor a pofák már nem tartanak ellen. Ekkor a fékalaplaphoz csatlakozó két tizes csavart kicsavartam, és átnyomtam a lukon, még becsavart fém fékcsövestül.

A légtelenítőt egy csövön keresztül flakonba vezet, és amennyi jött belőle mind leeresztettem (kis pedál pumpálással). Ekkor lecsavartam a légtelenítőt, és jöhetett a fékcső kicsavarása. Amint kint volt, egy benzincsövet gyorsan rádugtam, belevezetendő a maradékot a flakonba. Így sikerült leereszteni a folyadékot viszonylag kevés melléfolyással. A másik oldal ugyanez pepitában, de ott már kevesebb volt a leeresztendő eleve.

Összeszerelés, és újra felötltés után újabb azzal szembesültem, hogy nem sikerül a bal hátsót légteleníteni rendesen, valószínűleg azért, mert az elosztótól a baloldal köre fölfelé indul, és ott a hajlatban a buborékok szépen meg tudnak ülni. Ezt majd hogyha lábra állítom, a kocsit féloldalasra döntve ismét megpróbálom. Ahol még buborékok gyűlhetnek, az közvetlenül a főfékmunkahenger fölé kanyarodó csövek tetejében. Erre egyelőre még nincs jó ötletem, hacsak nem extrém módon megdönteni az autót.

Aztán beszereltem a műszerfal kárpitot, meg a beltéri levegőkeverő rendszert. A középkonzolba még egy apró újdonság is bepattant, az autós boltban 500 Ft-ért kapható szivargyújtó. Ugyan kellett a bekötési csatlakozásain változtatni, de most bekötve, működik, pipa.

Mindezek után, a mosóból elhozott, frissen tisztított kárpitok jöttek. Először természetesen vissza a helyükre azok a vastag gumira ragasztott hang- és hőszigetelő filcek, majd rá a krápit. Sajnos kiderült, hogy a fakóságát a dolognak nem a kosz okozta, hanem a napon töltött évek alatt fakult ki ilyen szinten. Ezzel majd még valamit kezdeni kell, újra kell festeni.

A vezetőoldali kárpitot is végre véglegesíteni tudtam, beszerelve az ablakemelő alátétet, illetve az új, kilincs alátétet. Végül beraktam az üléseket, még rajtuk hagyva a fóliát, hogy a későbbiekben azért még védve legyen, amikor koszos ruhával behuppan valaki (pl én, vizsga biztos, stb...). Egy festő hullámkartonnal pedig kibéleltem a lábteret.