Túlélés hóviharban

Csütörtök este 17:05-kor, Bécsből Budapestre indultam haza, nap végén. Havazni havazott, de 60-70-nel lehetett haladni. Nem is gondoltam semi rosszra, szokásom szerint megálltam a mosonmagyaróvári Marchéban kajálni egyet, és vettem csokit az útra. A csomagtartóban volt egy palack ásványvíz, akkor úgy gondoltam feleslegesen, mivel a közel fél liter kólának ki kellett tartania hazáig, amit még az étteremben ittam.

Neki is iramodtam, hogy még este 9 előtt hazaérjek, révén a havazás miatt csökkentett tempóban lehetett cask haladni. Aztán Győr előtt jött az első megálló. 120-tól 99-es kilóméterkőig este héttől hajnal 4-ig sikerült eljutni.

Hogy mit láttam ezidő alatt? Lássuk csak az időjárást:
- Óriási oldalszél volt. Az autót álló helyzetben is meglehetősen mozgatta. Amikor csak vizelni szálltam ki, egyszerűen odébb fújt a szél, álló helyzetemben.
- Mínusz 2 és 5 fok között változott a hőmérséklet.
- Esett a hó, ami jófajta, nem tapadós porhót képzett az alacsony hőmérsékletnek hála.
- A hóátfúvásoknak köszönhetően kb 2cm vastag jégpáncél alakult ki az úton (ami miatt odébb tudott fújni a szél), de nem gyűlt fel a hó, amíg a forgalom haladt.
- A tereptárgyakat a szél homokdűneszerűen borította be hóval, és a nyílt terepeken is megfigyelhető volt a dűnékre jellemző alakzat.

Hogy mit láttam az autósoktól:
- A legtöbben szépen, fegyelmezetten, lassan haladva vonult Budapest irányába.
- A magas kamionokra sokkal erősebb hatással volt a szél.
- Az emberek időben fékeztek, lassítottak. Ugyan voltak bátrabbak, és konzervatívabbak, de ütközést jómagam nem láttam.

Akkor mégis miért dugult így be az M1-es? Mert a kamion hátulját, mint zászlót lengette a szél, és keresztbefordította. Ebben szerepet játszott az is, hogy a kelleténél gyorsabban mentek néha. Egyik-másik mikor előzött, valóban halálfélelmet okozott ezzel, hogy egyszercsak nekinyom a szalagkorlátnak, ha a pótkocsi megcsúszik. Alapvetően a legtöbb ember a dugóban állást rezignáltan tűrte. De volt az a 3%, akinek mindenképpen a leállósávban kellett előreverekednie magát, és ebbe nyergesvontatók is beletartoztak, szép számmal!!! Ebből volt is bonyodalom, mivel a tűzoltóság nyolckerekű óriás mobildaruja nem tudott mentéshez igyekezni, mivel az út el volt torlaszolva (nem egyszer nyerges-nyerges-kisteher kiosztásban).

Tehát a dugó állandósult. A hó meg csak esett, a szél meg csak fújt. Néha, 3-400m-nyire megindult a kocsisor, felcsillantva a csalfa reményét a haladásnak, majd megint 1 óra állás. Ja: aludtam a volán mögött a belső sávban! Nem sokan mondhatják el magukról, hogy ilyet túléltek! :))

Hogy én hogyan jutottam haza mégis 22 óra leforgása alatt a legdurva közepéről? Kicsi szerencse, kicsi helyes döntések sorozata végett.

A rádióban mindenről beszéltek: hogy a katasztrófa védelem majd kaját és vizet osztogat, meg benzint, meg kiásnak, stb... persze nyoma sem volt a dolognak. Egymást toltuk ki autós társainkkal a hóból, közösen ástuk körbe az elakadt teherautót, hogy a nagy hóban legyen egy plusz sáv.

Úgy döntöttem, csak magamra, és a környezetemre tudok támaszkodni ebben a helyzetben, 7 óra várakozás után. Eleinte az éltetett, hogy az autópálya elsőbséget élvez a felszabadításban, elvégre mégiscsak fizetek nem is keveset a használatáért. Aztán összeraktam - a rádiót is hallgatva -, hogy esély sincs rá hogy idejekorán kiszabadítsanak a hó fogságából. Eleinte azzal nyugtattam magam, hogy a benzin 24 órán át meleget ad még nekem, addig simán kijuttatnak innen. De hogyan jutok majd el egy kútig tankolni aztán?

Végül hajnali 4kor cselekvésre szántam el magam. Vissza az autópályán az utolsó lehajtóig (1 km), és a legközelebbi településre be. Ott vannak tartalékok, az enyémeim fogytán (víz, csoki, benzin). Az összes út el volt zárva, tehát más esélyem nem is volt, mint Nagyszentjánoson aludni egyet az autóban. Be is álltam szélirányba, egy kocsma előtt. Így járó motorral sem fulladok meg, és még az autót is kevésbé lökdösi a szél. Reggel kocsma kinyit, legalább inni kapok. + csoki! :)))

Reggel kilenckor még mindig minden elzárva a külvilágtól, így az egyetlen logikus döntésre szántam el magam: autó otthagy, és megpróbálni vonattal hazajutni. Végül délután háromkor értem haza.

Amikor ezeket a sorokat írom, még van olyan ismerősöm aki az ottrekedt autósok közé tartozik. Mostanra már régen elfogyott volna nekem is a vizem, kifogyott volna a benzinem, mardosna az éhség.

Amit nagyon hiányoltam: Mosonnál miért nem állítottak meg? Miért nem volt egyetlen figyelmeztető tábla sem? Miért nem volt hivatalos kommunikáció (korábban)? Miért nem vetették be a lánctalpasokat előbb? Miért nincs meg a kommunikációs lánc a szervezetek között? Miért egy kereskedelmi rádiónak kellett a tömegtájékoztatás szerepét átvennie? A többiek miért vannak még mindig ott?

LED világítótest, how-to

QCAD

A lakás világításáról volt már szó. Ott a felső világítást mutattam be. A technológia (LED, tápegység) semmit sem változott, csak a rögzítési mód. Most ugyanis a vályú alsó felén lévő kivágásokat kellett megtölteni fénnyel. Tanulva belőle,  hogy a felső világítósort milyen macerás volt kézzel elkészíteni, kicsit átgondoltam az alsó világítás mikéntjét.



Papír prototípus

Az alábbi elvárásoknak kellett megfelelni:

• A kivágásokat szabályosra terveztem, de leginkább olyan távolságokra kerültek egymástól, ahogy a festőnek sikerült. Nagy eltérések nincsenek, 1- max 3 cm.
• Könnyen és gyorsan szerelhetőnek kell lennie
• El kell takarnia a vályú belsejében futó kábeleket

Gyorsan csináltam is papírból egy proof-of-conceptet. Behelyezés: 5-ös! LED rögzítés... egyelőre elmélet. Az világosan látszott, hogy sima alumíniumból gyenge volna (túl könnyen deformálódik, hajlik). Tehát valami erősebb anyagra van szükség. Az is világossá vált, hogy ezt kézzel, lemezollóval nem fogom tudni kivágni, ígyhát keresgéltem a neten, mire megtaláltam a Tamás kft-t, akik lézer segítségével ki tudják vágni a kívánt mintát. Csak DXF-ben el kell nekik küldeni. Mint kiderült, ami működik egy papír kirigami esetében, azt lemezzel nem olyan egyszerű megcsinálni.



A fémlap és felette alakra hajtogatva.
Ugye mennyit egyszerűsödött a papír-
hoz képest? :)

Újabb keresgélés után találtam egy ingyenes 2D CAD programot, a QCAD-et, amit gyorsan (kb 1 óra) megtanultam annyira kezelni, hogy a mellékelt ábrán látható tervet össze tudjam állítani. Elküldtem a terveket, egy-két iteráció után jöttek a kivágott elemek, rozsdamentes acélból, amik túl kicsit voltak, hogy géppel hajtogassák meg őket a kívánt alakra. Cserébe viszont tized miliméter pontos rajzolatok. Maradt a saját kezű hajtogatás: satu + fémléc.

Teszt beépítés

Levágattam az üvegdarabokat is, most kezd minden összeállni. A hajtogatás sorrendje fontos. A kiálló "3 szálka" szolgál a LED rögzítésére: csak bele kell csúsztatni a füzért, majd a középső széles lemezt lehajtani. A kisebbek mellette rögzítik a helyére, a LED lábainál megfogva azt. Ahogy a teszt beépítésen is látszik, jó lesz nagyon! ...ha majd kész leszek az összessel...

Tanúság: az origami és kirigami jó, hasznos, de a fémiparban nem véletlenül nem terjedt el! Viszont soh'sem késő valami újat tanulni.

Autó, gazdasági szemmel

Lali (egy Opel Astra-H), februárban nálam kezdett pályafutása során, megtett már több mint 16.000 km-t. A vásárlás pillanatától kezdve minden vele kapcsolatos kiadást lelkiismeretesen könyveltem, ami azt jelenti, hogy mostanra már összegyűlt némi adat, hogy km költségeket lehessen számolni. Nézzük milyen költségei vannak egy autónak.

• A megvásárlás után volt egy átírási procedúra, eredetiség vizsgálat, stb, kb: 70e Ft.
• Első szervíz, minimális pofoznivalóval + 1db új acélfelni beszerzése: 73e Ft.
• Éves autópálya matrica: 43e Ft.

Év közben aztán még kellett a gumikkal variálni, 2 új nyárigumit is venni, meg a nagy fenyegetések közepedte egészségügyi csomagot, meg ilyenek. Fogyott az ablakmosó folyadék is, fizetni kellett a kötelezőt és Cascót, de alapvetően semmi kiugró meghibásodás vagy ilyesmi. Most volt egy olajcsere, ami kb egy teli tank benzin árában mérhető. Az összes tankolás és összes megtett távolságból egy 7.27 L/100km-es fogyasztás jött ki. Ebben volt autópálya, országút, városi közlekedés. Alapvetően a tankolások közötti fogyasztások 6.5 és 7.5 között mozogtak.

Hogyha a költségeket visszaosztjuk km díjakra, akkor kicsivel 70Ft/km alatt állapodik meg a mérleg. Ennek az eloszlása látható az oldalsó ábrán.

Jól látszik, hogy az amortizáció és az egyéb költségek a km díj több mint felét elviszik. Az is nagyon jól kiolvasható, hogy prémium motorolajat használva is elenyésző a költsége az olajnak az egészhez képest. Nem is érdemes, és nem is szabad rajta spórolni. Hiszen később sokkal nagyobb arányban az "egyéb" kategóriát fogja duzzasztani valami alkatrészcsere.

Az is látszik rajta, hogy igazán nagyot úgy lehet a költségeken faragni, ha mondjuk éves 17e km-nél jelentősen többet használja az ember az autót. Miután az egyéb kategóriába nagy súllyal az évente ismétlődő kiadások tartoznak (adó, biztosítások, pálya matricák), hogyha 35e km-t mentem volna Lalival, akkor 19.4 Ft-os egyéb lemenne mondjuk 10-11 Ft-ra, vagyis a 70 Ft/km kb 61-62 környékére.

A legnagyobb tétellé ekkor a benzin válik. Ezen is el lehet érni megtakarítást, hogyha az ember nem nyomja annyira neki, nem 5km-re van a munkahelye, stb... 1l-rel kisebb átlagfogyasztást elérve akár 4 Ft-ot is lehet spórolni km-enként, vagyis akkor már összességében belemehet az ember a 60Ft/km kategória alá, pl 57-58Ft-tal. Érződik ugyanakkor ennek a kijelentésnek a súlya: alig lehet fajlagosan megspórolni vele valamennyit. 30e km-nél több éves használat esetében már valamiféle átalakításon is elgondolkodnék talán (LPG, CNG, stb...).

Sajnos az amortizációval nem lehet kezdeni semmit. Az van. Az autó vételára és jelenértéke közötti különbség vélhetően egyre csak nőni fog idővel.

Következtetés: Opel Astra-H-val, 2012-ben, átlagosnak mondható használatot figyelembe véve, kb 70 Ft/km díj hozható ki. Hogyha valaki többet használja az autóját, vehet drágábbat, vagy járhat olcsóbban. Hogyha kevesebbet használja, akkor sokkal olcsóbb autóra lesz szüksége, különben a taxik km tarifáját is elérheti egyszer. Az új autók amortizációja ezeknél az értékeknél sokkal több, ezt is figyelembe kell venni. Az olajjal/olajon pedig egyáltalán nem érdemes spórolni.

Volt egyszer egy álmom...

Pov-Ray világítás szimuláció

Szeretem a scifiket, már egészen kisgyermek koromban tetszettek azok a leírások és megragadták a fantáziám, amikben olyan belső terekről írtak az írók, ahol a fény mindenhonnan jön. A szobában egyenletesen mindenhol ugyan olyan világos van.

Lakás felújítás előtt ezerrel törtem a fejem, hogy valamilyen módon megvalósíthassam eme régi álmomat. Aztán rájöttem: szórt fény kell, amit az egész mennyezet áraszt magából. Ehhez pedig az egész mennyezetet bevilágító, sok-sok fényforrás. De legyen energiatakarékos is, ha már nekiveselkedünk.


Pov-Ray, délelőtti fényviszonyok
szimulálása

Ekkor került képbe a LED. Hogy miért LED? A fénycsőben utálom hogy vibrál, ha kezd tönkremenni akkor villog, egyébként 5-10 perc míg bemelegszik és eléri a teljes fényerejét. A LED ezzel szemben: azonnal 100% fényerőn világít, nem villog/vibrál, bírja a fel-le kapcsolgatást, többszöröse az élettartama, stb... Gyorsan csináltam is POV-Ray segítségével néhány szimulációt, aminek segítségével a fény indirekt tükröződéseket, világosítását tudtam modellezni, és amivel - mint látványterv -, asszonyt is meg tudtam győzni.



Készül a ledfüzér, azok a picik az
1W-os teljesítmény LEDek

Ahogy a látványterv első változata megvolt, jöhetett a tervezés. Egy kis wikipedia, egy kis google segítségével felszívtam a tudást. Azt nagyjából tudtam, hogy hány wattnyi hagyományos izzó fényével lehet bevilágítani a nagyszobát, tehát annak fényáram értéke jó kiindulási alap volt. Csak át kellett számolni lm (lumen)-re, majd olyan teljesítmény LED-et találni, ami jó ár/teljesítmény arányú.



5db-os fehér ledfüzér tesztje

Gyorsan meg is lett, rendeltem belőle mintát. Elkezdtem forrasztgatni, majd elkészítettem a prototípus tápegységet, bedugtam a konnektorba, és működött! Igen ám de a 3300K színhőmérséklető "meleg fehér" iszonyú kékesfehér kriptafényt árasztott.



Félkész világítás alkatrészek

És akkor álljunk itt meg egy szóra! Miért nem öntapadós LED füzért vettem? Miért nem bolti LED izzókat vettem? Az okok: 1.) Drága, 2.) Rosz hatásfok, 3.) Kicsi élettartam, 4.) Kriptafény. Ezen kívül a LED füzérnek nagyon halovány fénye van, ha több sorba rakom sem tud egy szobát fő fényforrásként bevilágítani. Az izzókörte helyettesítő LED lámpa pedig nagyon drága, és pont szerű fényforrás (naná, mindegyikben van egy saját LED meghajtó áramkör is).



A tápegység

Ekkor jöttek mindenhonnan az ötletek: rakj elé egy színezett üveglapot. Ahha, persze: ezzel bizonyos részeit a fénynek kiszűrjük, vagyis halványítjuk, vagyis ugyan akkora fényáram előállításához több LED kell, tehát rontjuk a hatásfokát. Ehelyett én azt választottam, hogy mellé raktam narancssárga LED-et. Mindegyik fehér mellé. A kettő LED-nek összekeveredik a szine, és közösen már nagyon kellemes fényt adnak. Ráadásul nem romlott egy szemernyit sem a hatásfoka. Kiszámoltam mennyi kell a szoba bevilágításához, ezt egyenletesen elosztottam a két 5 méteres falon, és kijött, hogy olyan 15cm-enként kell őket párosával (fehér+sárga) elhelyezni.



Tápegység belülről

Amit sokan nem tudnak, a LED-nek csak akkor nagy az élettartama, hogyha megfelelő hűtésükről gondoskodnak (pl nagyfelületű hűtőborda), és 40 Cfok főlé nem nagyon engedik melegedni. Ezért terveztem alumíniumból neki egy szép kis lécet, amire felszereljük. Ezen kívül, ez az alu lemez a megfelelő tartó felületet is biztosítja a LED-ek számára. Ezt készen nyilván nem lehetett kapni, így hajtogatni, vágni, fúrni, kötözgetni kellett.



Beszerelve a fali vájúba

Minden LED sorhoz külön tápegység kellett, amit szintén nem a piacról szereztem be, hanem én állítottam elő. Nagyon egyszerű megint a képlet: olcsóbban, jobb hatásfokút tudtam készíteni. Ebből nem engedtem. Ugyan érintésvédelmileg megbukna... ezért aki nem ért hozzá, semmi esetre sem ajánlom ezt a megoldást! A tápegység kapacitív: egy kondenzátoron a 230V váltakozó feszültségből fakadóan pont annyi áram folyik át, amennyi a LED-ek meghajtásához kell. Utána egyenirányítás, majd egy nagyméretű puffer kondi hogy kisimuljon a feszültség, és kész is. Ugyanis a váltóáramban a kondi ellenállásként funkcionál, a fáziseltolásának köszönhetően. A LED-nek pedig pont konstans áramra, és nem pedig feszültségre van szüksége! Hogyha végig nézzük az áramkört, kb az egyenirányító az, ahol a legtöbb veszteség keletkezik. kb 98%-os hatásfokú lett a táp.

Ez már nem szimuláció...

A megvalósítás kicsit pepecs munka. Egy 5m-es falhoz szükséges LEDsor legyártása nettó 14 ember óra, akkor amikor a "gyártás technológia" már bejáratott, pl.: a lécre a lyukakat 6-osával egy minta illsztésének a segítségével fúrtam.

A végeredmény fantasztikus! Olyan érzés, mintha enyén felhős időben, fentről, szórttan jönne a fény. Soha sem süt az ember szemébe, nincsenek árnyékok, és mindenhol egyenletes! Az álmom valóra vált. :)) Ja, és 300W helyett 75W világítja be a szobát...

Nekiugrottam még egyszer

Ugyebár múltkor úgy hagytam ott Jánost, hogy nekiveselkedtem a gömbfejet kinyomni, csak éppen kudarcot vallottam. A fiat126.hu fórumon kaptam egy használhatónak tűnő ötletet, amit muszáj volt kipróbálnom, et vois la: kijött! A baj az volt, hogy a gömbfej kinyomó csavarja ahogy forgott a gömbfej csavarján, elmászott szépen lassan, majd egymás mellé csúsztak. Visszatekertem a gömbfej anyáját és az már egyenesben tartotta.

A következő gond ekkor kezdődött: a gömbfej kinyomva, viszont az anya rászorult a menetére. Hogy miért probléma ez? Mert a gömbfej ugyebár körbe tud forogni, azért gömbfej! Nem lehet ellentartani hogy az anyát lecsavarja az ember szorgos fia! Kevés kínlódás után előkerült a flex (viszonylag gyorsan elvesztettem a türelmem), és nyissz az anya fölött kicsivel, és már külön is váltak.

Győzelem! De azért kellett a flex is...

A másik oldalon már okosabb voltam, nem tekertem rá vissza annyira azt a rohadt anyát, így működött a dolog.

Meglepetésemre, a 3 nappal korábban csavarlazítóba beáztatott lökésgátló (lengéscsillapító) csavarja egészen könnyen megindult, úgyhogy az pikk-pakk volt. Gyorsan befújtam a túloldalt is. Viszont a 2db 17-es anyával, ami a lengőkart erősíti egy kereszttengely segítségével a vázhoz, vagy húsz percet szkanderoztam... de szó szerint! Megindult simán, de nyolcad fordulatonként tudtam csak végigtekerni őket, olyan erő kellett hozzá a menet egész hosszán.

Szépen lassan kijön majd az egész első futómű, kormányművel egyetemben. A terv: lehet szerezni a kormánymű és segédirányító kar helyére felcsavarozható konzolt a BIS fogasléces kormányművéhez, ami ráadásul még olcsóbb mechanika is, mint egy felújított karos cucc. Ebből a fogaslécesből kerül majd bele egy új darab, a széleken új gömbcsuklókkal. Csakhogy fúrni kell majd egy lyukat a tűzfal lemezen, mert máshol van a kivezetése mint a mostaninak. Emiatt egy kicsit másképpen álló BIS kuplungpedálra, és a kicsit hosszabb BIS kormánytengelyre is szükség van. Van, aki már meglépte ezt az átalakítást, igaz hegesztéssel. Ezek a BIS cuccok (bontottak) már úton is vannak! Alig várom hogy megérkezzenek. A kormánymű és konzol meg majd várhatóan jövőre.

Hogy miért jobb a BIS fogasléces kormányműve a léges polák karosánál? Lássuk csak: könnyebben tekerhető a kormány, kisebb a holtjátéka, tartósabb, olcsóbb. Őőő... kihagytam volna valamit? :)

Hosszú hétvége, sok meló...

Asszony is dolgozott, így hát a garázsban tölthettem egy kis időt. Sikerült végre szétszednem fékcsőpókot, kiáztattam, felszereltem. Jöhetett a fűtés bevezető: benzines mosás, E85-ös mosás. A műanyag nem feküdt fel rendesen, ezért a már korábban megtalált ablakszigetelő gumival körbehúztam, majd a végén A4-es csavarokkal felszerelés, zoknival kitömés.

Aztán előkerült a pedálsor. Mocskosan, zsírosan, kissé rozsdásan, ahogy annakidején kiszereltem. A szokásos benzinesvödrös szeánsszal kezdődött minden, miután a főfékmunkahengert leszereltem. Kis sika, dörzspapír, rozsdagátló alapozó, festés. Szebb lett mint újkorában, és főleg: rozsda sehol (sem látszik). Utána már csak egy kis zsír, és mehetett vissza a helyére.

A következő nagy kihívás: a főfékmunkahenger szétszedése volt. A tetején (alján, attól függ honnan nézzük), egy 22-es csavar zárta el a dugattyúk kijutásának útját. Anélkül hogy azt kiengedném, nem tudom elvinni üveggyöngyöztetni, úgyhogy muszáj volt! Áztattam benzinben, áztattam csavarlazítóban (már belülről is telenyomtam), de csak nem moccant. Aztán harmadnap, amikor befogtam a satuba, és bal lábammal az asztalon megtámaszkodva egy 22-es, 30 cm-es nyelű csőkulccsal nekiestem, harmadikra megadta magát... amitől hogy ne hanyatt essek, végigszaladtam a garázsban, tetriszezve a szétszórt szerszámok és alkatrészek között...

Nekiveselkedtem az első futómű szétkapásának. Hát azzal nem jutottam sokáig: a rozsda, közel heggesztésként funkcionál. Asszem majd marad a flex, és rendelek újat a kormány alkatrészekből... az a fránya összekötő, gömbcsuklós, az az ami 2 órán keresztül megakasztott (aminél feladtam). Azt hiszem, viszont előbb inkább megvárom, hogy tudnak-e szállítani belőlük újakat, mert ha nem, akkor nagyon ráfáztam ha szétvagdosom.

Az utolsó képen pedig a búcsúzás pillanata a hétvégének: felújított pedálsor vigyorog vissza, szépen lefestve, csudamód bezsírozva (csak ott, ahol kell, de ott rendesen). A fehér gázpedál az autótolvajok ellen van: nem fogják észrevenni... :))

Felbakolás, ismét...

Megjelent egy kuka a garázsban. Na nem a Hófehérke és a hét törpéből, ez megtömhető FKFV-s. Fél óra alatt teletömtem lim-lommal, így lett egy kis hely hogy tudjam mozgatni Jánost, és hogy a fal mentén felstócolt alkatrészeitől meg lehessen moccanni.

A nagy rámolásban a kezemügyébe akadt a lakásban annakidején fel nem használt ablak szigetelőgumik maradéka. Ez új ötletet adott, hogy a szétmállott, megsemmisült szivacs réskitöltőket mivel pótoljam. :) Az első darabok a hátsó kopoltyúk lettek amin kipróbáltam, a képeken látható sikerrel! Egészen jól tömítenek!

Ezenkívül hátratoltam Jánost, rá az aknára, felemeltem, felbakoltam és elkezdtem a régi fékcsövektől megszabadítani. Első lépésként a hátsó fém fékcsőelosztót kellett kibontani... ez annyira még nem volt nehéz, csakhogy a csövek bele vannak rohadva. Az autóból kirángattam ugyan, de szétszedni még nem tudtam, előbb a vastag bitumenrétegtől szabadítottam meg. Éjszakára azért a biztonság kedvéért beáztattam benzinbe. Remélem majd a csavarlazító beindítja... ugyanis az elosztóból nem rendeltem. Csövekből van mindegyik.

Fékcső pók, középen a megszerzendő elosztó