2011. június 26.

János hazatért

János, több mint 9 hónap után végre ismét hazakerült! Ünnepnap! A rozsdás sebei begyógyultak, kapott kozmetikai kezelést, ráncfelvarrást, üregkezelést, alváz védelmet.

Büszkén pöffeszkedik jelenleg a garázsban. Azt hiszem innentől kezdve már csak szinte rajtam múlik, hogy mikor áll össze használható kicsi kocsivá ismét. (Élőben nem ennyire narancssárgás ám, mint ami a képeken látszik!)

Eredetileg március 15-re el kellett volna készülnie, akkor lett volna még időm foglalkozni vele. Most ismét lakásfelújítás projektben vagyunk, így hát kicsit attól tartok csúszik megint ez a projekt. Hogy kedves feleségem ne utálja meg végképp Jánost, sajnos ezt a prioritásbeli esést be kell vállalnom. Egyébiránt megmutattam neki is élőben, és azt nyilatkozta, hogy "Ebbe talán már nem lesz ciki beülni!". :))) Ez azt hiszem óriási előre lépés az itthoni elfogadása felé!

2011. május 31.

Új fényezés

Tegnap a fényezőnél megtekinthettem a félkész festést. Javarészt már készen van, csak a fehér csík hiányzik az autóról. Egy kicsit lassan készülnek a dolgok, már 9 hónapja lakatosnál és fényezőnél van János. Nehéz szülés, na!

Most szembesültem először nagy felületen a kiválasztott szinekkel. Szerencsére elégedett lehetek a választásommal. Élőben sokkal szebb, mint amit a képek visszaadnak. Azonban azt leszögezhetjük, hogy a piros + fehér nagyon vagányan néznek ki együtt.

Ha minden jól megy, és már senkinek semmi nem jön többet közbe, akkor június vége előtt vissza is kerülhet a garázsba, hogy az első futóművet felújítsam, és elkezdhessem összeszerelni. Szorítson nekem mindenki!

2010. november 22.

Lakatosnál jártam, félkész polskit láttam...

Voltam a lakatosnál megnézni, hogy haladnak a dolgok. Nagyon szinpatikus a hozzáállása. Amikor először beszéltünk, megállapítottuk hogy ennek az autónak nem monetáris, hanem eszmei értéke van, és hogy sokkal többe fog kerülni, mint amennyit valójában megérne. Így azt a célomat is megértette és figyelembe vette, hogy nem egy gyorsan összecsapott munkát szeretnék, hanem egy hosszú távon szép és tartós, értékes megoldást.

Mindenféle lyukakat betömettem vele: motorházfedél rendszámtábla tartó lyukak, az ajtókon a díszléc lyukait, a tetőn az antennának kialakított lyukat (máshova tervezem azt majd később).

Annak ellenére, hogy annyira első pillantásra nem tűnt nagyon ütött-kopottnak János, azért el kell ismerni, nagyon lelkiismeretesen megtalálta a horpadásokat például az ajtón... :) A többi lyuk, rohadás is szépen lassan eltűnik mind. Alább látható, milyen "ember feletti munkát igényelhetett például a küszöbök (és környezetük) cseréje.

Sokáig otthon el sem mertem mondani kedves feleségemnek hogy ez a kis "apró" javítgatás 160e Ft-ot húzott ki a nadrágzsebemből, és hogy a fényezés még sehol sincs. Azt hiszem kénytelen leszek ez utóbbival egy kicsit várni, például tavaszig, ha nem akarom magunkat teljesen legyatyásítani. Asszonynak nehéz ellent mondani pényzügyekben, főleg hogy ez a munkája is. Abszolút biztonságra játszik.


Habár azt hiszem az ilyen felújítási munkálatok esetében hallott összezördülések valójában ennek a "biztonságra és racionalitásra törekvéses" vs "túszul ejtett autónk érzelmi kötődésekből fakadó kiváltására törekvése minden pénzzel" mentalitások ütközéséből fakad. Itt nincs olyan, hogy a káposzta is megmarad, és a kecske is jól lakik. Itt a farkas a nevető harmadik (a mester ember), aki szépen bekebelezi a kecskét (minket). A káposzta pedig esetleg a kiköpött csontjainkra ráköp egyet. Ha nem vigyázunk.

Ezért gondolom úgy, hogy majd tavasszal lesz csak szépen lefényezve. Hátha addig a káposzta kicsit megnyugszik, hogy legalább azt a leköpést elkerülhessük.

No de visszatérve Jánosra egy gondolat erejéig: Az utolsó képen egy remekmű látszik. Az ablak kéder az esőtől már nem először indult rohadásnak. Én csak az egyik oldalra emlékeztem, de mint kiderült már mindkét sarkot javították valamikor. Azt is megtudtam, hogy nem ahol a kifolyó nyílás található a gumikeret alatt van a keret legmélyebb pontja, hanem pont ezeknél az alsó széleknél. Ígyhát megegyeztünk, hogy oda egy olusz ék alakú kifolyót kapok.

A képek még szándékosan glettelés előtt készültek, hogy a fém munkákat megörökíthessem az utókor számára.






2010. október 3.

Nem történt semmi...

Már egy ideje semmi sem történt, ezért nem is nagyon törtem magam hogy írjak. Aztán a héten szereztem új lökhárítókat. Az hogy új, csak relatív: nekem új, valójában használtak, de azért szép állapotban vannak. Természetesen egy kis tisztítás plusz a belsejének sikálása, korrózióvédelme még ráfér. Viszont legalább nem 30e Ft-ba került, mint újonnan.

Az autó még mindig lakatosnál van, másfél hete még hozzá sem kezdett. Ugyan nem sürget az idő, azért télen nem lesz kellemes a fűtetlen garázsban szerelni...

Viszont, legalább volt időm kényelmesen kiválasztani a leendő színösszeállítását az autónak. Nem volt könnyű feladatom, hiszen kb 60 db színminta gyűjteményből, vagy 120 féle pirosból kellett választanom.

Hetekig ki voltak pakolva egy szobában, és nézegettem őket, hogy különböző megvilágítások esetében milyen a színük. Végül a képen látható piros-fehér kombináció nyert. Ahogy sejtettem, a fénykép egyáltalán nem adja vissza a valódi fényét és színét... Kíváncsi leszek majd teljes autó felületen hogyan mutat.

2010. szeptember 8.

Útra készen

Igen, igaz a hír! János újra a saját lábán, felkészülve a holnapi nagy útra a szanatóriumba. A kék csíkok a későbbi fehér csík szélét jelölik. Holnap jön érte egy nagyobb autó, rátoljuk, és elvisszük a lakatoshoz, ami után új fényezést is kap majd.

Az összerakás azonban nem volt eseménytelen, lássuk csak: mi a hiba a képen? Elárulom: a kerékagyat sikerült elsőre fordítva visszarakni (a rövid vége volt befelé). Szétszed, megfordít, összerak.

A másik lengőkar az elsővel ellentétben már 1 óra alatt a helyére került (tisztítás, zsírozás, rezezés, szerelés után). Belejön az ember, ha kell. :) Jobb oldali képen jól látszik, hogy a rugó alja piros. Bevallom: szigetelő szalagból készítettem neki 2 rétegben bandázst, a használhatatlanná vált gumi helyett, ami a lengőkart hivatott védeni.

Pillanatnyilag az autó legszebb része a lengőkar, és a fehér fék alaplap + fekete dobog, fehér felni. Egy érdekes mellékhatása lett az összerakásnak (mint látszik azért nem teljes a kép: hiányzik pl a lengéscsillapító), és pedig az, hogy rettentő könnyen gurul most a kicsike. Mintha kicserélték volna...

2010. szeptember 7.

Így lesz a Golf farmotoros :)

Vasárnap szereztem egy pótmotort, hogy majd a sajátomat ha levizsgázott János fel tudjam újítani. Mikre nem jók az ISO-FIX pontok egy autóban... :)

Hétfőn elhoztam a homok-szórt alkatrészeket, és gyakorlatilag az egész napomat festéssel töltöttem. Meg is lett az eredménye. Pár bejegyzéssel leljebb megtekinthető milyenen voltak a fék alaplapok. :)

A jobb oldali képen még csak a fém-tiszta felülettel látszanak, azonban az alapozó után fehér színt kaptak. A turbinaházat fekete hőálló festékkel fújtam le, mert már elegem van hogy a blokk csatlakozásánál mindig rozsdásodik.

Tovább szereltem kifelé az aprólékokat az autóból, most már a bal ajtó is üres, és a pedál sort is a fő fékhengerrel együtt kiszedtem. Erre is rá fér majd egy felújítás. Ugyanakkor hogy a holnapi nap felkészüljek a szállításra, az első futóművet összeraktam.

Szépen pucolás, zsírozás, csavarokat rézpasztával beken, összerak. mindez képekben:




2010. szeptember 3.

Még rohangálósabb nap

Jó, ha az embernek van egy terve a napjára, mert akkor ilyen gördülékenyen megy minden, mint ahogy nekem ma. A város 6 pontján, plusz Dunakeszi és Mogyoród volt a mai menü. Dunakeszin elkészültek a lengőkarok és rugók, ahogy a képen is látszik (a szürke szín csak "alapozó" gyanánt használt epoxy gyanta bevonat, ami állítólag rugalmasabb és tartósabb bármi másnál).

Mogyoródról pedig elhoztam a felszabályozott és lecsiszolt fékdobokat (csupaszon), amiket este még gyorsan le is fújtam, nehogy a pára elkezdje megint rozsdálni. Hát nem gyönyörűek? (Hogyha megszárad nem lesz ilyen fényes!!! :))