2010. november 22.

Lakatosnál jártam, félkész polskit láttam...

Voltam a lakatosnál megnézni, hogy haladnak a dolgok. Nagyon szinpatikus a hozzáállása. Amikor először beszéltünk, megállapítottuk hogy ennek az autónak nem monetáris, hanem eszmei értéke van, és hogy sokkal többe fog kerülni, mint amennyit valójában megérne. Így azt a célomat is megértette és figyelembe vette, hogy nem egy gyorsan összecsapott munkát szeretnék, hanem egy hosszú távon szép és tartós, értékes megoldást.

Mindenféle lyukakat betömettem vele: motorházfedél rendszámtábla tartó lyukak, az ajtókon a díszléc lyukait, a tetőn az antennának kialakított lyukat (máshova tervezem azt majd később).

Annak ellenére, hogy annyira első pillantásra nem tűnt nagyon ütött-kopottnak János, azért el kell ismerni, nagyon lelkiismeretesen megtalálta a horpadásokat például az ajtón... :) A többi lyuk, rohadás is szépen lassan eltűnik mind. Alább látható, milyen "ember feletti munkát igényelhetett például a küszöbök (és környezetük) cseréje.

Sokáig otthon el sem mertem mondani kedves feleségemnek hogy ez a kis "apró" javítgatás 160e Ft-ot húzott ki a nadrágzsebemből, és hogy a fényezés még sehol sincs. Azt hiszem kénytelen leszek ez utóbbival egy kicsit várni, például tavaszig, ha nem akarom magunkat teljesen legyatyásítani. Asszonynak nehéz ellent mondani pényzügyekben, főleg hogy ez a munkája is. Abszolút biztonságra játszik.


Habár azt hiszem az ilyen felújítási munkálatok esetében hallott összezördülések valójában ennek a "biztonságra és racionalitásra törekvéses" vs "túszul ejtett autónk érzelmi kötődésekből fakadó kiváltására törekvése minden pénzzel" mentalitások ütközéséből fakad. Itt nincs olyan, hogy a káposzta is megmarad, és a kecske is jól lakik. Itt a farkas a nevető harmadik (a mester ember), aki szépen bekebelezi a kecskét (minket). A káposzta pedig esetleg a kiköpött csontjainkra ráköp egyet. Ha nem vigyázunk.

Ezért gondolom úgy, hogy majd tavasszal lesz csak szépen lefényezve. Hátha addig a káposzta kicsit megnyugszik, hogy legalább azt a leköpést elkerülhessük.

No de visszatérve Jánosra egy gondolat erejéig: Az utolsó képen egy remekmű látszik. Az ablak kéder az esőtől már nem először indult rohadásnak. Én csak az egyik oldalra emlékeztem, de mint kiderült már mindkét sarkot javították valamikor. Azt is megtudtam, hogy nem ahol a kifolyó nyílás található a gumikeret alatt van a keret legmélyebb pontja, hanem pont ezeknél az alsó széleknél. Ígyhát megegyeztünk, hogy oda egy olusz ék alakú kifolyót kapok.

A képek még szándékosan glettelés előtt készültek, hogy a fém munkákat megörökíthessem az utókor számára.






2010. október 3.

Nem történt semmi...

Már egy ideje semmi sem történt, ezért nem is nagyon törtem magam hogy írjak. Aztán a héten szereztem új lökhárítókat. Az hogy új, csak relatív: nekem új, valójában használtak, de azért szép állapotban vannak. Természetesen egy kis tisztítás plusz a belsejének sikálása, korrózióvédelme még ráfér. Viszont legalább nem 30e Ft-ba került, mint újonnan.

Az autó még mindig lakatosnál van, másfél hete még hozzá sem kezdett. Ugyan nem sürget az idő, azért télen nem lesz kellemes a fűtetlen garázsban szerelni...

Viszont, legalább volt időm kényelmesen kiválasztani a leendő színösszeállítását az autónak. Nem volt könnyű feladatom, hiszen kb 60 db színminta gyűjteményből, vagy 120 féle pirosból kellett választanom.

Hetekig ki voltak pakolva egy szobában, és nézegettem őket, hogy különböző megvilágítások esetében milyen a színük. Végül a képen látható piros-fehér kombináció nyert. Ahogy sejtettem, a fénykép egyáltalán nem adja vissza a valódi fényét és színét... Kíváncsi leszek majd teljes autó felületen hogyan mutat.

2010. szeptember 8.

Útra készen

Igen, igaz a hír! János újra a saját lábán, felkészülve a holnapi nagy útra a szanatóriumba. A kék csíkok a későbbi fehér csík szélét jelölik. Holnap jön érte egy nagyobb autó, rátoljuk, és elvisszük a lakatoshoz, ami után új fényezést is kap majd.

Az összerakás azonban nem volt eseménytelen, lássuk csak: mi a hiba a képen? Elárulom: a kerékagyat sikerült elsőre fordítva visszarakni (a rövid vége volt befelé). Szétszed, megfordít, összerak.

A másik lengőkar az elsővel ellentétben már 1 óra alatt a helyére került (tisztítás, zsírozás, rezezés, szerelés után). Belejön az ember, ha kell. :) Jobb oldali képen jól látszik, hogy a rugó alja piros. Bevallom: szigetelő szalagból készítettem neki 2 rétegben bandázst, a használhatatlanná vált gumi helyett, ami a lengőkart hivatott védeni.

Pillanatnyilag az autó legszebb része a lengőkar, és a fehér fék alaplap + fekete dobog, fehér felni. Egy érdekes mellékhatása lett az összerakásnak (mint látszik azért nem teljes a kép: hiányzik pl a lengéscsillapító), és pedig az, hogy rettentő könnyen gurul most a kicsike. Mintha kicserélték volna...

2010. szeptember 7.

Így lesz a Golf farmotoros :)

Vasárnap szereztem egy pótmotort, hogy majd a sajátomat ha levizsgázott János fel tudjam újítani. Mikre nem jók az ISO-FIX pontok egy autóban... :)

Hétfőn elhoztam a homok-szórt alkatrészeket, és gyakorlatilag az egész napomat festéssel töltöttem. Meg is lett az eredménye. Pár bejegyzéssel leljebb megtekinthető milyenen voltak a fék alaplapok. :)

A jobb oldali képen még csak a fém-tiszta felülettel látszanak, azonban az alapozó után fehér színt kaptak. A turbinaházat fekete hőálló festékkel fújtam le, mert már elegem van hogy a blokk csatlakozásánál mindig rozsdásodik.

Tovább szereltem kifelé az aprólékokat az autóból, most már a bal ajtó is üres, és a pedál sort is a fő fékhengerrel együtt kiszedtem. Erre is rá fér majd egy felújítás. Ugyanakkor hogy a holnapi nap felkészüljek a szállításra, az első futóművet összeraktam.

Szépen pucolás, zsírozás, csavarokat rézpasztával beken, összerak. mindez képekben:




2010. szeptember 3.

Még rohangálósabb nap

Jó, ha az embernek van egy terve a napjára, mert akkor ilyen gördülékenyen megy minden, mint ahogy nekem ma. A város 6 pontján, plusz Dunakeszi és Mogyoród volt a mai menü. Dunakeszin elkészültek a lengőkarok és rugók, ahogy a képen is látszik (a szürke szín csak "alapozó" gyanánt használt epoxy gyanta bevonat, ami állítólag rugalmasabb és tartósabb bármi másnál).

Mogyoródról pedig elhoztam a felszabályozott és lecsiszolt fékdobokat (csupaszon), amiket este még gyorsan le is fújtam, nehogy a pára elkezdje megint rozsdálni. Hát nem gyönyörűek? (Hogyha megszárad nem lesz ilyen fényes!!! :))

2010. szeptember 2.

Rohangálós, szerintem...

Alakulnak a dolgok! Ma elvittem Mogyoródra a fékdobjaimat, hogy felszabályozzák, és lecsiszolják homokkal (16e Ft lesz, holnapra kész). Hazatérve leszereltem a fékalaplapokat is, hogy holnap a tegnap beadott apróságok mellé még hozzátegyem a homokfúvásos körhöz (a képen látható állapotok uralkodnak).

Azért döntöttem végül is a felújítás mellett, mert a motopol.hu -tól megrendeltem még 18-án az újakat, viszont tegnapig semmi hír sem volt felőlük (ekkor is én hívtam fel őket, hogy most már lassan szükségem volna az alkatrészekre). Ekkor azt mondták, hogy "igen, köszönjük, látjuk minden megrendelt tételét, de sajnos fogalmunk sincs mikorra tudjuk beszerezni", a weblapon kiírt 2-3 nappal ellentétben (ezt már én tettem hozzá). Hogyha véletlenül mégis befut, lesz egy felújított fékalaplap készletem is.

Az első kerékagy kiszerelése könnyebben ment mint gondoltam: egy sima 22-es csőkulccsal elég erőt lehetett kifejteni hogy a nyakas anya beütött peremét áttekerjem a horpadáson. Viszont az sehol sem volt leírva, hogy a porvédő harangot csak simán le kell feszegetni, és vagy 10 percen keresztül erőlködtem a csavargatásával... :) Ezt is megtanultam.

Közben hívtak Dunakesziről, hogy elkészültek a lengőkarok és rugók. Holnap még rohangálósabb napom lesz: újabb alkatrészek a közeli homokfúvóhoz el, festék + alapozó megvesz, lengőkarokért el, fékdobokért el, haza, fékdobokat lefúj. Hétfőn pedig megint csak festés, akkor a közeli homokfúvó elkészíti a lengőkar kengyeleket, motor légterelő burkolatokat, fék alaplapokat. Szerda reggelre minden festésnek meg kell száradnia, hogy össze tudjam rakni a futóműveket, hogy csütörtökön szállíthatóvá váljon János! Pörögnek az események!

2010. szeptember 1.

Nehéz az élet!

Tegnap a képen látható 6 (azaz hat) darab csavarral küszködtem két órán keresztül. Ez a nem túl nagydarab vas tartja a hátsó lengőkart, ezzel lehet állítani a hátsó futómű összetartásán. A csavarjai azonban úgy be voltak rozsdásodva, hogy a szerelőakna hátfalának támaszkodva 15 centiseket fekvenyomtam, egy kézzel.

Végre kijöttek. Azt hiszem így ebben az állapotban nem rakom vissza őket, mennek a benzines, majd foszfor savas fürdőbe, majd benzinesbe, és végül olajosba. És akkor is csak ideiglenesen fogom visszarakni őket, inkább megpróbálok beszerezni teljesen újakat (főleg hogy még a csőkulcs is belenyírt 2 csavarnak a fejébe!!!).

Viszont valami öröm is történt: vettem még múlt héten egy új (gagyinak látszó) csukló fejű csőkulcs készletet. És láss csodát: ennek a feje már elég rövid, a pereme elég vékony, hogy a blokkról le tudjam kapni a generátor maradék egy darab (más szerszámmal megközelíthetetlen helyen lévő) rögzítőcsavarját.