Miegymás, a helikipterekkel

Új hordozó, dupla élvezet!

Mostanra már 20+ nettó repült időt töltöttem a levegőben WLToys V911-Pro-val. Ez alatt az idő alatt összeszedtem némi tapasztalatot, amit érdemesnek gondoltam megosztani. Érdekes módon, a 3 csatornás helikopterhez is másképp viszonyulok azóta.

Például: rájöttem, hogy a rotor lapát kiegyensúlyozás sokat segít abban, hogy a gép ne rázza szét magát. Ennek a titka:
1.) először az egyes lapátok tömegközéppontját kell megtalálni.
2.) ha a két lapáté eltérő (1mm-nél nagyobb az eltérés), kicsi ragasztó csíkokkal (én celluxot használtam) egyforma helyre kell hozni (a lapát tengelyhez közeli részére)
3.) az egész rotort ismételten ki kell együtt egyensúlyozni úgy, hogy a könnyebb lapát tömegközéppontjára ragasztunk megfelelő méretű csíkot.

A tömegközéppont helye a penge éle

Ha ezzel az ember eljátszadozik egy kicsit, a madárka sokkalta szebben repül. Igen, a 3 csatornás is, amiről a képek készültek. Arra amúgy is ráfért egy szétszedés-összerakás, mivel egy becsapódás után a külső tengely fogaskereke és felső része eltávolodott egymástól, amitől ki tudott mozdulni a felső csapágy repülés közben, iszonyatos rángatózást, rázkódást okozva. Az illesztés helyrerakása után pici pillanatragasztóval be is rögzítettem a dolgokat, hogy legközelebb ne csússzon szét. A végeredmény? A kérdés az volt ezután, hogy idáig egyáltalán hogy tudott repülni szegény gép?? Még a múltkori "szervízt" is simán felülmúlta a hatás. Nincs holtjáték + kiegyensúlyozott forgó tömegek = vajsima járás.

Ki van egyensúlyozva (statikusan)

A V911 lapátjait is kiegyensúlyoztam, illetve amikor később cseréltem eleve úgy válogattam össze a két lapátot, hogy egyformák legyenek. Ez is sokat segített.

A V911-essel már kezdtem belejönni a dologba, amikor is az egyszerre repülhető idő nagyon rövid lett (4x 7-8 perc), viszont sok időt vett igénybe (minden repülés után 4 perc pihi, hogy a gép visszahüljön). Kb 45 perc kellett 30 perc repüléshez, egy alkalommal, amire egy nap max egyszer nyílik lehetőségem. Növelni kellett a hatékonyságon, hogy gyorsabban tanuljak: vettem még 2 db 200 mAh-ás "tuning" aksit, illetve még egy gépet. A két gépet felváltva röptetve, mindig kellően vissza tudnak hűlni két repülés között, így a motorok élettartama várhatóan nem rövidül olyan rohamosan (kefék pl. jobban kopnak melegen, a beépített csúszó csapágyak is, stb...). Így már 50 perc alatt 45 percet tudok egyszerre repülni.

Centírozó cellux a szárny alján

Na igen ám, de közben a kis bestiákon apró változtatások is történtek (mindketten megkapták a tuning szettet):
- Közép szemes imbolygótárcsa, a precízebb irányíthatóságért
- Carbon főtengely, a kisebb súlyért (-1 gramm hopp...)
- Lefelé hajlított főrotorok, a hatékonyabb felhajtóerőért (a levegőben feszül ki vízszintesre)
- Rövidebb, könnyebb, áramvonalas hiller tengely az agilisebb (és kisebb inga-) mozgásért

Holtjátékok megszűntetése sokat segít

És ami a legnagyobbat dobta az élményen: lecseréltem a távirányítót egy Turnigy 9X-re, amiben az ER9X OpenSource firmware található. Teljesen rászabtam a távirányítót a két jószágra. Sokkal precízebb irányíthatóságot kaptam, a szervók érzékenységét pedig nem kettő, hanem három fokozatban tudom állítani. A repült időket a beépített stopperrel méri, a visszaszámlálóval meg a használt motorteljesítmény függvényében jelez hogy kb mikor fogy ki a power az aksiból.

Eltör, ragaszt, eltör, ragaszt, eltör, csere

A repnapló segítségével nyomon tudom követni mind az aksik erejét, mind a zuhanások számát, mind a gépek működési idejét, valamint következtetni tudok arra, hogy hogy fejlődök (ha a zuhanások számának csökkenését nézem). Hasznos dolog. :)

Repedt, és kopott... csere.

Azonban voltak közben törések. Rotorlapátot az előző postom óta is törtem. Ez ilyen fogyó eszköz. Viszont sikerült a landoló talpat is eltörni, amit többször próbáltam ragasztani, de mindig ugyanott adta meg magát. A pillanatragasztó csak ideiglenes legoldás ilyenre, viszont anélkül is működik (csak a rezgése miatt hangosabb a gép). Sikerült eltörni a burkolatot is, a hátsó rögzítő szemek körül (azt pontosan nem tudom hogyan, egyszer csak szét volt repedve). És végül, két szék közé teljes lendülettel beszállva, a főtengely felső fejéről a rotorlapátokat rögzítő bütyköket is letörtem. Kész szerencse, hogy ezek amolyan filléres (száz forintos) tételek.

A jobb oldali itt még gyári

A második gép ilyenkor is segít, hiszen amíg az egyik betegeskedik, addig sem vagyok teljesen a földhöz szögelve, és a repülés folytatódhat... Már csak meg kellett oldani, hogy egy dobozba beférjen mindkét gép. Ehhez egy hungarocell darabot faragtam (nagy szemetelés árán) méretre, ahogy az első képen is látható. A távirányítónak van saját hungarocell tartója, így két darabos lett a szett.

Alu és carbon főtengely... de az csavar???

A világító búra nagyon bejött! Áldom az eszemet, hogy megcsináltam! Sokkal-sokkal jobban látszik a gép még félhomályban is, és nagyon könnyű eldönteni, merre felé áll az orra. Gyakorolni néha plázák üres mélygarázsában is szoktam, ami nem az az agyonvilágított hely. Viszont, időjárás védett, és mégis nagy (csak fölfelé nem az). A többszöri ütközés következtében azonban a kicsi SMD ellenállás forrasztása többször is levált, végül meguntam, és sima THT ellenállást kötöttem sorba a LED-re. A második példány is magátol értetődően megkapta a moddot.