Meglett az önindító is

Szinte új!

Vasárnap este, levezetésnek összeraktam az önindítót. Miután ebbe mégtöbb zsír kellett mint a generátorba, még nehezebb volt ügyelni arra, hogy ne tapizzam teljesen össze a tiszta felületeket. Gyorsan még kipróbáltam egy elfekvő aksival: gyönyörűen kattant, és pörgetett. Illetve fröcskölte magából a zsírt... és takaríthattam megint egy kicsit. A generátort is végigmértem ellenállásmérővel, és megnyugvással konstatáltam, hogy a tekercsek is, és a dióda híd is épek és működnek.

Cseppkövek

A steck lámpa megint alkotott egy meglepőt: egyszercsak kiégett. Most teljesen magától. Hogy ki tudjam cserélni az izzót hagytam kihülni. Ennek a következménye pedig valami olyasmi lett, amit még sohasem láttam: az égőn belül wolfram-oxid csepkövek keletkeztek. Muszáj volt lefotózni, mielőtt kicseréltem.

A generátor kész

Tisztán

Új mosó és felújító eljárást fejlesztettem ki magamnak csavarokhoz, és alátétekhez: vödör benzinben egyesével elmosogat egy ronggyal (ez kell, hogy a nagyját leszedje az ember a dzsuvának), majd egy 0.5-ös kólás flakonban, tiszta benzinbe bele. Amint kész, kupak rá a flakonra, és jöhet a körkörös mozgásokkal végzett, mosógép szimulálás, kb 5 percen keresztül. Ennek nagyon jó, csörgő hangja van, a benzin szépen habzik, és a maradék dzsuva + felületi rozsdáig minden lejön. Ekkor benzin leönt a csavarokról, majd tálcára ki mindent szárítani. Amint ez megvan, egy tiszta 0.5-ös flkont meg kell tölteni RO55 rozsdamaróval, és jöhet megint az aprólékkal teli mosógépezés. Amikor ez is megszáradt, lehet visszaszerelni őket, rézpasztázva.

Őőő... hogy is volt?

Így elmesélve egyszerűnek, és rövidnek tűnik a művelet, de azért elvesz egy kis időt. Annak ellenére, hogy a hatékonyság jegyében párhuzamosítottam a festést és tisztogatást, 5 óra alatt odáig jutottam, hogy a generátort ismét összeszereltem, illetve az önindító összeszerelésre kész állapotba került.

Új, vagy felújított?

Hogy miket festettem? A generátor diódahídját fedő fekete műanyagot, mivel amolyan fakócsak lett az éves során, illetve a generátor állórészének külsejét, ami a két alu darab között kikandikál. Ezen kívül az önindító palástját, amiben az álló tekercsek vannak, és a behúzómágnes külsejét, a pajzs összefogó, takaró lemezével egyetemben.

Még van tehendő

Meglepően szép lett az eredmény. Azért kicsit macerás volt úgy rézpasztázni, zsírozni összeszerelés közben, hogy közben ne tapizzam ismét össze a szép felületeket. Természetesen nem sikerült teljesen ezt elkerülni, de a féktisztító a barátom. Így olyan lett a végeredmény, mintha új lenne! Nem vicc, simán eladhatnám újnak, ha akarnám... na persze ilyet nem akarok!

Begyűjtő kőrút

Sok időm nem volt dolgozni a garázsban a héten idáig, és nagyon sok nem is lesz a hétvégén sem. Viszont azért sikerült ezt-azt begyűjteni. Ez látható a képen. Többek között hazahoztam a frissen homokszórt, és epoxy alapozott alkatrészeket, az üveggyöngyözött alumínium darabokkal együtt. Ezen kívül a báró-ker-nél megrendelt kormánymű alkatrészeket (folytonossági terv része, a régi visszaszerelése, ha nem jön össze a BIS féle papírozása), a piros-fehér átlátszó csavarokkal (ami fogyó eszköznek bizonyult).

Aztán: milyen jó hogy írom ezt a blogot, és néha kiöntöm az ötleteimet a netre! Ennek kapcsán egy nálam is jelentősen elvakultabb, megszállottabb szent őrülttel találkoztam péntek este: BeZiL-lel töltöttem pár órát. Igaz, Ő kifejezetten öreg fiat 500-asokban utazik (főleg), viszont a blogomat végigolvasva szólt, hogy neki bizony van első lökhárítóhoz való távtartó, mitöbb, első króm lökhárítója is! És ha már beszélgetünk, nem akarom-e a Polski Fiat 126 Elegant gyújtást kipróbálni, mert neki van olyanja is. Ja, és egy Commodore 128, amit ha nem viszek el, kidob...

Így nem volt más választásom, izgatottan autóba be, és meló után kocsikáztam egyet. Egy nagyon kellemes, turkálós, beszélgetős estét csaptunk, majd 3-4 óra múlva indultam haza megrakodva, némi pénzzel könnyebben, de ezt egyáltalán nem bántam. Végre: első lökhárító, és tartó konzolok mellé pipa került, már csak a rajta tátongó lyukakat kell behegesztetnem, és újra krómoztatnom, és csodaszép lesz. Ezen kívül előkerült az 1500-ös zsiga króm ablak kurblija, alátétekkel, illetve az ajtó kilincs króm alátétei. Majd egy komplett elegant gyújtás szett, mindenestül, illetve a Commodore 128, C= 1571-es driveval. Ugyan ilyenjeim vannak már, viszont az én két 1571-es driveomból egyik sem működik. Ezzel a darabbal viszont növekedett az esélye, hogy végre lesz talán legalább egy használható (ha másnem, legalább alkatrészként, mivel kipróbálni nem tudtuk). És még ráadásnak egy gatya állapotú C=64 is a pakk tetejére került.

Megmutatta a kész, és félkész, illetve még el sem kezdett rozsdakupacokat. A kész, piros 500-as valami gyönyörűen pöfékel, és elképesztő szépen össze van rakva. A többi viszont ránézésre inkább tűnik mostani állapotukban a Mariana árok fenekéről felhozott ásatási leletnek. De ahogy mesélt róluk, és amilyen szeretettel nézett rájuk, egy csepp kétségem sem maradt felőle, hogy egyszer ezek újszerű állapotú autók lesznek - közösen, együtt.

Kicsi alkatrészek, nagy szívások

Előzetes terveim szerint szerdán vittem volna az alkatrészeket homokszórni, üveggyöngyözni. Aztán rájöttem, hogy erre pont nem lesz időm, ígyhát amit lehetett előkészítettm már hétfő este: szétkaptam az önindítót (úgy-ahogy), és a generátort (azt viszont teljesen sikerült).

Az önindítót egyszer már korábban szétkaptam, és megtisztogattam. De csak idáig jutottam vele. Emlékeim szerint akkor még az álló tekercseket fogó négy csavart sikerült szétbontanom, viszont most bármit csináltam is, csak nem mozdult. Ígyhát maga a ház itthon maradt. A behúzómágnes szintén nem bontható kötéssel van összerakva. Ezeket legrosszabb esetben papírral lecsiszolom, majd lefestem.

A generátoron rajta volt még a régi, rossz feszültségszabályozó. Ezt szét is túrtam, hogy megnézzem mi van benne, hátha sikerül kiokosodnom. Elvileg ugyebár ez a gerjesztő tekercs pulzus modulált táplálásával oldja meg a feszültség szabályozást. Egy mini áramkört találtam benne, amiben egy BD649-es teljesítmény darlington tölti be a kapcsoló szerepét. Egy kicsit később, amikor jobban ráérek, ezt a részt még vizsgálgatni fogom. Mindenesetre, az alumínium ház még jól jöhet, ha egyedi áramkört is töltenék bele, így ezt is hozzácsaptam a csiszolandó pakkhoz.

Reggel gyorsan elugrottam Situs-ékhoz, hogy az alkatrészeket vegyék kezelésbe. Így lehet hogy nem is csak egy napot, hanem egy komplett hetet nyertem, mivel várhatóan hétvégefelé már készen is lesz a csomag.

Ja, és a nagy csavart a kormányműhöz megvettem a BauMaxban. Nem volt egyszerű 8.8-as minőségűt találni, 5 cm hosszban. Ez is végül 6 cm-es lett, és imbusz fejű. Mindegyik metrikus csavar gagyi 4.8-as volt...

Viszlát motor...

Itt még nincs rend

Hétvégén az izomlázzal küzdve, csak minimálisan tevékenykedtem a garázsban. Ez kimerült kb a rendcsinálásban, takarításban, és motor és annak alkatrészeinek összeszedésében, hogy át tudjam adni kedvenc szerelőmnek.

Rend van

A szűkös határidő, és eszközök hiánya miatt sajnos a motorral most nem lesz időm személyesen foglalkozni, ígyhát a váltóval együtt, plusz egy BIS váltóval és a csavarokkal, burkolatokkal, új alkatrészekkel együtt, vasárnap megszabadultam tőle.

Amit még a szerelőre bíztam, az az első lengőkar és kengyel-féltengely kombó szétszedése. Közben már lebeszéltem a homokszórás, epoxygyantás, fényezés, illetve üveggyöngyözés, lakkozás időpontját is. Nincs messze: szerda reggel. Addig mindent amit vinni szeretnék, szét kell szednem, megpucolnom, összecsomagolnom:
- Teljesen új fékalaplapok (sérült és gyenge a gyári szinter rajta)
- Fék főmunkahenger (éppen benzinben ázik, szétszedve)
- Önindító alkatrészek
- Generátor alumínium alkatrészek

Útra készen

Még a megfelelő színeket ki kell kevertetnem, kormányműhöz hosszú csavart beszereznem, és egyáltalán átalakítási terv + engedélyeztetnem. Meglátjuk ez utóbbiból mi lesz, lehet hogy mehet vissza az eredeti kormánymű kicsit megtisztítva, ezt-azt kicserélve rajta.

A felfüggesztés, a kormánymű és két robbanó steck lámpa

A régi és az új kormánymű

Minek nekem a street workout, hogyha feltalálhatom a garage workoutot? :) Bemelegítésnek kezdtem egy kis gugolással, majd gugolva karerősítéssel, és kis vádlizással. Aztán egy kis egykezes fekvenyomás, majd levezetésnek evezés. Ehhez a helyszínek és eszközök:

Bal első kerékjárat: felfüggesztés kiszerelés. Több gugolás + kitörés, amíg végre a jó méretű csavarkulcsot választom ki az asztalról. Majd a berohadt lengéscsillapítót egyik kézzel fogva, másikkal csavarva kb a menet feléig jutok. A teteje könnyen kijött, így a továbbiakban csak kicsit volt útban. Aztán jött a lengőkar: 23 év alatt, esőt, havat, sót látott 17-es anyát kellett az alvázvédővel bőven nehezített helyről kettőt is kicsavarni, 3cm hosszan. 1/8-ad fordulatonként. Vért izzadva. Amikor karból már fáradtam, jött a könyök térdretámasztás, és csavartam tovább vádliból! :) Eleve nem volt hideg, és a lábam között a steck lámpa sem éppen légkondícionált (ez később még érdekes lesz).

A következő gyakorlat: kormánymű kiszerelése, utastéri gugolós és autó előtt fekvő pozíciók. Először a kormány kardántengelyt kellett szétszedni, amit egy-két nagyobb kalapácsütéssel sikerült is abszolválni (a csavarok eltávolítása után). Aztán jött az autó előtt keresztbe fekvés, és az ugyancsak 23 év alatt berohadt 6db 13-as anya kihajtása. A fekvenyomáshoz megfelelő kar állásszögét az autó kikényszeríti, a szűkös helyekkel. A fekhelynek használt nagyméretű hungarocel darab kényelmes, egyetlen hátránya az előnye: rohadtul melegít (szigetel) alulról. És csupa apró fehér golyócsakával lett tele mindenem.

Az evezéshez: végy egy kiszerelt első felfüggesztést, fogd be a satuba, tedd fel a lábad a satu mellé az asztalra, majd a darabokat összetartó nagyméretű csavarokat kezd el meglazítani. Kicsi könnyítés (nem sok): használhatsz csavar lazítót. További könnyítés: egy kicsit kalapáccsal rásegíthetsz a csavar megindítására. Így is volt olyan, ami kifogott rajtam, ígyhát nagyjából beáztattam csavarlazítóba.

És hogy a steck lámpáról is essen egy-két szó: még rögtön a legelején, hogy lássak is a felfüggesztésnél, bedugtam hű steck lámpámat a 230-ba, majd leraktam a földre. Az egyik gugolás-kitörés kombónál pedig sikerült egy szépet belerúgni, amitől persze azonnal eltört, kiégett benne az izzó. Sebaj, erre van a tartalék. Már javában a vádlizásnál tartottam, a steck lámpa előttem, a lábaim között, amikor is hirtelen a semmiből kirobban egy lyuk az izzóból, hallom repülni a garázsban szerteszét az üvegszilánkokat, kicsit világít még, majd az izzószál is elfüstöl. Először néztem nagy szemekkel, hogy veled meg mi van? Aztán rájöttem: ilyen amikor az ember a tűzforró égőt leiizadja.

Kész a tapétázás. Szerintem.

Ma este végre 2 óra alatt befejeztem a rezgéscsillapítóval történő tapétázást. Az ajtó úgy csukódik, hogy nem dönög a karosszéria, és vélhetőleg a vezetési élménybe is majd beleszámítanak azok a lapok.

Sikerült szép nagy egybe-darabokból megoldani a dolgot. Így lehet hogy kicsit többet kellett méricskélni, meg vagdosni, viszont a végeredmény szép lett. Szerintem.

Az ajtón látszódó rezgéscsillapítók csak a jéghegy csúcsa, a kifelé domborodó lemezeken belülről van felragasztva a cuccos. Így a kárpitnak lesz majd elég helye hogy visszakerüljön, és a nagyobb felületek mégis be vannak borítva.

Ami a képeken látszik, az 8db 50x75 cm-es STP gold lapból lett kivágva, minimális hulladék mellett. Amik még megmaradtak, majd lehet hogy ide-oda felkerülnek alkalomadtán, pl. a kisebb lécekre.

Azért az összehasonlítás végett, iderakok egy korábbi képet négy évvel korábbról, hogy az eredeti kiinduló állapottal össze lehessen hasonlítani. :)

Már a rezgése sem a régi!

Jobb oldal tiszta

Naná hogy nem, hiszen tettem aktívan érte hogy ne legyen! Csináltam is összehasonlító videót, amit itt a végén meg lehet tekinteni. Node hogy mivel is töltöttem a hétfő estét?

Fojtattam a jobb oldali ajtó összeszerelését: ablakemelő be, majd ki, mert előbb az üveget kell. Végül ablakemelő szerkezet megint be, és az elülső síndarabot is. A szívás az, hogy az üveg és a bozden csatlakozó kettévált, így kijár belőle az üveg. Egyszerűen elöregedett az a gumidarab, ami egyben tartotta. Vagyis tolni lehet vele az ablakot (felhúzni), de lehúzni nem, mivel a sínben jobban szorul, mint amennyire a nagytatányi záróizomzatú gumiban az üveg. Majd még valamit kezdeni kell vele.

Már kevésbé rezeg

A baloldali ajtó összeszerelése már ment pikk-pakk, habár a zár ki- és beszerelés 3 perc volt, az a fránya belső kallantyú a nőgyógyászoknak való szerelhetősége miatt vagy 27 percet igényelt. Mindenesetre ment minden majdnem simán, amikor is az ablakemelő szerkezet zsinegje irdatlan dörzsölő hangot nem adott. Tanúság: a kábelt meg kellett csavarni a másik irányba hogy jó legyen. Összességében 1:48 perc alatt (stopper volt) össze is állt.

Utána jött a jobb oldali fenéklemez tisztogatása, majd egy nagyméretű STP Gold lemez méretreszabása. Ezzel elbíbelődtem egy darabig, mivel közel sem triviális a fenéklemez formája, amire rá kellett domborítani, és mindenáron egy darabból akartam megoldani (szebb is, no meg a víz sem fog így alámenni... talán...).

Majd megcsináltam a harmadik összehasonlító videót, amin összevágva lehet hallgatni az ajtócsapódások közötti különbségeket:

Amikor a félig összeszerelt rosszabb, mint az el sem kezdett...

Újabb lendületet vettem kisautóm összeszereléséhez. Fel is írtam hogy mimindent kell beszereznem, és megcsinálnom hogy tovább tudjak lépni. Ezek között a listán előkelő helyen szerepelt a rezgéscsillapító lapok beszerzése, és felaplikálása az autóra. Hogy miért? Mert addig gyakorlatilag semmit sincs értelme elkezdeni visszaépíteni a beltérbe.

STP Gold lapokkal dolgozni nem nagy mutatvány. A bitumenes felület hihetetlenül jól tapad, az alumíniumos pedig kellemesen simogatható. Azért egy kis féktisztítós törölgetés a felületekre nem ártott, hogy jó hatásfokkal tudjon később működni. 4 óra leforgása alatt (amiből a tisztogatás vitte el szokás szerint a legtöbb időt), már ki is voltak bélelve az ajtók, és a tetőt is beburkoltam vele belülről. Egy cikket olvastam valami szakitól, és azóta több helyről is hallottam, hogy a felületek 50%-át elegendő rezgéscsillapítóval borítani, mivel a mély hangok jelentős részét már ennyi is kioltja. A többi hozzáadott anyag csak a tömeget növeli, minimális további nyereséggel. Ígyhát ezt a vezérelvet követtem. A különbség jól hallható már most az ajtó csukódásánál. :))

Vasárnap, amíg az ebéd főtt, még 3 órát rászántam a munkákra, azt tervezve, hogy az autó padlólemezét is beburkolom. Igen ám, viszont a tisztogatási fázis legelején feltünt, hogy annó a fényező a szemetet, bitument és zsírt csak szépen átfújta festékkel, és előtte semmiféle korróziógátló alapozót nem használt. Egy-két helyen meg is jelentek rozsdapörcenések, amiket felvakarva, lecsiszolva, megtisztítottam, majd alapozóval lefújtam. Így viszont lőttek a rezgéscsillapításnak aznapra, hiszen a cuccosnak meg kell száradnia.

Ígyhát a következő nagyobb darab fába vágtam a fejszém: az ajtóban lévő cuccok visszaépítése. Itt először kiderült, hogy amikor a zárat visszaépítettem, és nem adtam hozzá a belső nyitó fület a procedurához, na az hiba volt! Az egész zárszerkezetet szedhettem ki, hogy a rudazatot rá tudjam biggyeszteni, majd vissza. És találhattam fel megint a spanyol viaszt 15 percben, hogy a zár hogyan is jön ki abból a lukból, amiben van, és vissza hogyan kerül (a trükk: el kell fordítani a kilógó zárnyelvet zárt állásba). Majd beépítettem az ablaksínt, vissza az alumínium díszléckeretet, és az elefántfülnél elakadtam. Sehogysem ment be. Polski biblia elő, olvasgat, nézeget: aha! Feszíteni kell a rést! Nem működött. Díszléc félig leszedett állapotban viszont igen.

Ígyhát a 3 óra nem arra, és nem túl hatékonyan telt. Még az első ajtó sem lett kész. Egy dolog vígasztal, a baloldali ajtó már sokkal könnyebben fog menni. :) Főleg ha még végigkínlódom az ablak és ablakemelő visszaeszkábálását is. :)