skip to main |
skip to sidebar
A hátsó futómű kiszerelése miatt még úgy fest izomlázam lesz. Ma reggel legalább is így érzem. A polski biblia segítségemre volt a műveletben, habár megszenvedtem vele.
Több időpont is fixálódott. 9-én viszem Jánost lakatoshoz. Addigra guruló képesnek kell lennie, hogy az utánfutóra fel lehessen rakni. Addig a lengőkaroknak el kell készülniük. Homokfújni, gyantázni és festeni hétfőn viszem őket. Ehhez viszont teljesen szét kellett szedni.
A fék szétszedése viszonylag egyszerű volt. Azonban a kis féltengelyen lévő hardy miatt nem lehetett a csapágyházat lehúzni a karról. Tehát a hardyt ki kellett szabadítani. Egy 30-as anya fogta a kistengely végén, aminek a pereme egy helyen bele volt horpasztva rögzítés gyanánt a kis féltengely vájatába. Először megpróbáltam egy árral kikalapálni, de hiába. Végül fogtam a fúrót, és óvatosan kifúrtam azt a darabot az anyából (visszarakni így már nem lehet).
A következő szívatás a lengéscsillapító alsó fele volt. A csavar rá volt rohadva a csillapító tengelyére. Az aljában volt egy négyzet alakú rész, amit franciakulccsal megfogva ellen lehetett tartani... amíg le nem nyíródott. Így hát csak a flex maradt, mint megoldás. Egy kicsit sajnáltam, mert ettől eltekintve nem voltak rossz állapotban a csillapítók, de elvileg hamarosan érkezik az új, amit már múlt héten megrendeltem.
A fék alaplapokból is jó hogy rendeltem, mert kívül-belül olyan rozsda, hogy lassan régészek római kori leletnek fogják gondolni! Valószínűleg azért egy homokfúvás után még (ha vékonyabb is) használhatóvá varázsolhatók.
Az jobb oldali ajtó volt a másik projekt mára. Hát nem mondom hogy egyszerű volt, főleg a zárszerkezettel küzdöttem. A gumi alkatrészek persze szinte mind gatya állapotban vannak.
Miután múlt héten lehomokfúvattam és le is alapoztam egy pár alkatrészt, a felnik festésével kezdtem, hogy ne álljanak sokáig a gumisnál a leszedett gumik. A hosszú hétvége alatt szép kényelmesen meg is száradtak. Kedden így hát a gumishoz vezetett első utam, majd szerdán el is hoztam őket.
Időm tegnap nem volt, így hát ma próbáltam fel Jánosra a megújult cipőit. A dísztárcsák még csak alapozva vannak. Azonnal meg is fogalmazódott bennem, hogy azoknak muszáj feketének lenniük. (Ezt majd még később befestem). Illetve, hogy mennyire vagány volna a gumin a Debica feliratot fehérrel kiemelni. Végső soron, úgy saccolom hogy gumi le-fel szereléssel együtt az egész felni felújítási projekt valahol 3500-4000 Ft/kerék környékén állt meg, alapozó + festéket, homokfúvást is beleszámolva.
Miután a lakatolás megállíthatatlanul közeleg, folytattam a motortér ürítését. Mostanra már egyetlen egy műanyag biszbasz sem lóg ki belőle, lehet majd festeni egyből. Egy alapos pucolás azért még ráfér...
A kerék felpróbálása után azért biztos ami biztos, megtekintettem a fékeket is. A betétek nincsenek elkopva, belül nem korrodált (csak a felfüggesztő rugók). Tehát a fék alaplapokon kívül úgy fest mást nem kell cserélni, illetve a doboknak is elegendő lesz egy csiszolás + festés. (Persze hőálló festékkel!) Holnap jöhet az ajtók szétkapása.
A napot azzal kezdtem, hogy alábakoltam az autót. Gyorsan leszedtem a kerekeket, majd irány a gumis, hogy megszabadítsa a gumiktól a felniket. 5 kerék (merthogy a pótkereket is vittem) került 1500 Ft-ba. Délre kellett értük mennem. Nem sok idő, de amit lehetett még összeszedtem...
... merthogy miután magamhoz vettem a felniket, indultam is nyomban a homokfúvóshoz. Vittem a tankot, fedő és burkoló lemezeket, váltó alagutat. Ezekért majd holnap kell mennem, reggel.
Sajnos, ahogy a képeken látszik az egyik felni gyakorlatilag menthetetlen.
Délután frissen sült ifjú polskis barátom segítségével a motort bontogattuk. Valójában elsősorban az olyan nagyobb részegységekhez akartam hozzáférni, mint pl.: hűtő ház, generátor, karburátor, benzin pumpa.
A legtöbb sima ügy volt, kivéve a generátort. A 4 csavar közöl az egyiket egyszerűen nem sikerül kitekerni (felső, elülső). A hűtő házat ennek hiányában is elég nehéz volt szétszedni, de azért megoldottuk. Nyilván ezek az elemek egy későbbi csiszolókörbe kerülnek be.
Ezen kívül, miután holnap a cuccaimat fém tisztán kapom vissza, a festést is elő kellett készíteni. Találtam a garázsban egy szélvédett, jól eldugott, mindentől távol eső sarkot, és helyet ahol majd száradhatnak az alkatrészek.
A napot azzal kezdtem, hogy minden motorhoz kapcsolódó kiszolgáló kütyüt széthúztam. Bovdenek, vezetékek, váltórúd, hardik. Ez látható az első képen. A vezetékeket szokásomhoz híven alkoholos filccel és szigszalaggal felcímkéztem, hogy majd az összerakáskor ne jöjjek zavarba. Eredetileg holnapra tartogattam a kiszedés műveletét, mivel egyedül voltam.
Egy "szerencsés" fordulatnak köszönhetően kiderült hogy a párom még estére el tudja foglalni magát, aminek köszönhetően az idők végtelen tárháza nyílt meg előttem (az egyik hardi csavar nagyon makacs volt, azzal legalább 1 órát vesztettem, mire megtaláltam a tökéletes szerszámot hozzá).
Aztán az aknát lefedtem foghíjasan, és alábakoltam a motort. Már csak a maradék 8 csavart kellett kiszerelni, hogy a motor leessen. Áldom az eszét annak a tervezőnek, aki kitalálta a levehető hátfalat! A váltótartó kengyel csavarjai vidáman tekeredtek kifelé, és kisvártatva az egyik krokodil emelőn csücsült a váltó eleje. Közben rájöttem, hogy nagyon billegni fog a motor (fel is borulhat), ha oldalról nem támasztom meg. Nem tudtam melyik irányba dőlne, ezért egy gurtnival rögzítettem egy távtartó szerepet betöltő fadarabhoz.
Innentől már gyerekjáték volt. Csak le kellett tolni az autót a motorról.
Innen már csak át kellett játszani az ideiglenes motorálványra, amit egy kézikocsi testesít meg.
Tanúság: a Polski motorját egyedül is ki lehet szedni. Ja, igen! És a képen látható kipufogó és kipufogó csonkok eladók! Ugyan a kipufban valami csörög, ha az ember megrázza, és két helyen lyukas is, meg rozsdás mint a fene...
Dolgozós, festős, tisztogatós, csontváz kihullós, anyázós. Szerintem.
A már kiszerelt darabokat tovább pucováltam: váltó alagút, váltó tető, benzintank, váltó védő vas, gázpedál. Minden szépen alakult a véső, benzin, flex hármas alatt. A bal oldali kép éppen a második munkafázist örökítette meg, amikor is a váltó alagút már félig megszabadult a rozsdától. Felhívom a figyelmet a tank mellett látható, szép fényesen csillogó gázpedálra! Az is a flexre erősített csiszoló érdeme (no meg az enyém). Ebédidőre már minden szépen elő is volt készítve a délutáni alapozáshoz.
Kaja után már csak a flex által szétszórt finom fém port kellett letakarítani az amúgy helyenként fém-tiszta felületekről, amire a benzin tűnt a legalkalmasabbnak. Gondoltam, ha már kilocsáltam 2l benzint, legyen több haszna, nehogy már így alig koszosan kelljen elrakni. Takarítsuk ki a csomagtartót!
Valamelyik mesterember, valamilyen furcsa elgondolásból az autó csomagtartójának alját telenyomta alvázvédővel, a pótkerék alatt/körül. Na ettől gondoltam megszabadítani szegény Jánost. Neki is estem nagy hévvel. Csakhamar az eltömődött leeresztő lyukak is kitisztultak, és újabb rozsda rózsák láttak napvilágot! Hát nem lettem boldog, de azért ez még nem adott volna kellő indítékot az anyázásra. Kiszedegettem a mocskot a jobb első sárvédő elől is, ahol gyermekkorom homokvár alagútépítési győzelmi felkiáltása villant be az agyamba: "Átlukadtunk!"
Hát nem lettem boldog, de azért ez még nem adott volna kellő indítékot az anyázásra. Kiszedegettem a mocskot a jobb első sárvédő elől is, ahol gyermekkorom homokvár alagútépítési győzelmi felkiáltása villant be az agyamba: "Átlukadtunk!" Na, ez volt az a pont. Pont végeztem, amikor is kora délutánt meghazudtoló sötét lett, és elkezdett zuhogni az eső.
Gyorsan visszatoltam Jánost, és más elfoglaltság után néztem. Befestettem alapozóval a délután lecsiszolt elemeket.
A Polski felújítás folytatódik! Elkezdtem folytatni a felújítást. :) Kijöttek a kábelkötegek elölről, kiszedtem a kilométer spirált, a gázpedált, és...
...a bitumen lapokat felkapargattam a padlóról és hátsó ülés alól. No ennél a pontnál volt nagy b@*megelés! A lenti képen látható, hogy azért több helyen van gond, mint gondoltam elsőre. Itt már a küszöbök cseréje is bejött a képbe, ezenkívül kiderült hogy a baloldalt is elérte a rozsda végzete, sajnos.
És most jöjjön leírása annak, hogyan NE szereljük ki a benzintankot: először is, ne foglalkozzunk a beöntő csővel, mert az úgysem lesz útban! (Dehogynem!) Aztán ne szívjuk le a teletank benzint, mert felesleges! (Úgy is kiömlik orrán száján végül) Végül pedig nehogy alátámasszuk a tankot valamivel, miközben a szerelőaknában görnyedve próbáljuk lecsavarozni, mert úgy is elbírjuk! (Csak tartani kell, és a szerszámok sincsenek kéznél). A végeredmény? A szerelőaknában szitkozódva, tizenháromszor leizzadva, fél lábbal kotorászva valami támaszték után, benzinben fürdünk. Na ilyenkor nem jó rágyújtani!
Végül csak kijött! Elsőre egészen jó állapotúnak tűnt, aztán az alján lévő megkövült bitumenes alvázvédő kapargatásával feltárult a valóság: rozsda, rozsda hátán. Szerencsére jobbára felszíniek, amit csiszolótárcsával és rozsdaoldóval szépen el lehetett távolítani. De ha már helyenként fém tiszta lett le kellett alapozni. Ez látható az első képen (már félig le van alapozva).
